Különleges embernek kell lenni ahhoz, hogy valakit egész Európa egyszerre gyűlöljön, a legharcosabb feministáktól Donald Trump brit pincsikutyájáig, de Janusz Korwin-Mikke különleges ember. Az Európai Parlament lengyel képviselője korábban sem volt ismeretlen a politika iránt érdeklődők körében, de médiasztár és közös ellenség csak néhány napja lett.

Korwin-Mikke március 2-án, egy unalmas csütörtöki napon szólalt fel a szokásosnál is üresebben kongó brüsszeli kontinentális parlamentben, és a maga jellegzetes angolságával kifejtette, nagyon helyes, hogy a nők kevesebbet keresnek a férfiaknál. Amire válaszul Iratxe García baszk-spanyol szocialista képviselőnő közölte Korwin-Mikkével, hogy az európai nőket meg kell védeni a hozzá hasonlóktól:

link Forrás

Érdemes mindkettejük hozzászólását szó szerint idézni.

Korwin-Mikke: „Tudják hanyadik helyen végzett az első lánycsapat a lengyelországi elméleti fizikai olimpián? 800. Tudják hány nő van a világ 100 legjobb sakkozója közt? Egy sem. A nőknek kevesebbet kell keresniük a férfiaknál, mert gyengébbek, kisebbek és kevésbé intelligensek. Kevesebb kell keresniük, és kész.”

García: „Nézze képviselő úr, az ön elméletei szerint nekem nem lenne jogom itt lenni képviselőként. Tudom ez önnek fáj, és aggasztja, hogy ma mi nők is ugyanúgy képviselhetjük az embereket, mint ön. Én azért dolgozom itt, hogy megvédjem az európai nőket olyan férfiaktól, mint ön.”

A nemek közti pengeváltásról készült videofelvétel órák alatt letarolta az internetet, és több mint egy héttel a felszólalások után is csak pörög és pörög és pörög. Ennek legerősebb példája az „EU: ki a gyűlölettel a palamentből!” fantázianevű online aláírásgyűjtési akció, amely március 10-én már 850 000 aláírás felett járt, ami ebben a műfajban tényleg nagyon sok.

Korwin-Mikkébe az elmúlt napokban a fél világ belerúgott. Valószínűleg nincs női témákkal foglalkozó médiatermék, ami ne szentelt volna neki egy rakás cikket, de még Piers Morgan brit bulvárműsorvezető is szexista disznónak nevezte, pedig ő egyébként a nőkkel tényleg disznóként bánó Donald Trump egyik legnagyobb európai rajongója.

A világhír talán magát Korwin-Mikkét is meglepte, pedig az európai politika 72 éves veteránjáról van szó, aki évtizedek óta építi a karrierjét mindenféle provokatív akciókra és felszólalásokra. Aki csak most ismerte meg, azt gondolhatná, hogy csak egy a Lengyelországban és Kelet-Európában gyakori vaskalapos, ostoba, ájtatos jobbos-keresztény politikusok közül, pedig Korwin-Mikke ennél jóval bonyolultabb figura, akinek a politikában szokatlan módon még értelmes gondolatai és meggyőződése is van.

A varsói születésű Korwin-Mikkét először 22 éves korában, még 1964-ben tartóztatták le kommunistaellenes tevékenységért. Pszichológiát, szociológiát, filozófiát és jogot tanult, de miután részt vett az 1968-as lengyel diáktüntetésekben, kirúgták az egyetemről. Ezek után is maradt ellenzékben, a nyolcvanas években támogatta a sztrájkoló hajógyári munkásokat, és egy ideig Lech Wałęsa tanácsadójaként is működött.

A rendszerváltás után végre szabadon politizálhatott, de pechére pont azt az ideológiát tette magáévá, amire a legkevésbé van befogadókészség Kelet-Európában:

a radikálisan piacpárti, jobboldali libertarianizmust, ami mélyen megveti az állami szerepvállalás bármilyen formáját.

Korwin-Mikke az első szabad parlamenti választás után egy jobboldali párt színeiben még bejutott a lengyel parlamentbe, onnantól kezdve viszont egyre jobban a perifériára szorult hazája politikai életében. Szinte minden lengyel elnökválasztáson elindult, de a szavazatok 3,3 százalékánál többet egyszer sem tudott szerezni.

Hol ő lépett ki aktuális pártjából, hol őt rúgták ki, egészen addig, amíg megalapította a Koalicja Odnowy Rzeczypospolitej Wolność i Nadzieja, azaz Koalíció a Köztársaság Megújítására – Szabadság és Remény, aminek lengyel rövidítése az, hogy KORWiN. A KORWiN jobboldali, libertárius és euroszkeptikus, hazájában pedig nem is nagyon rúg labdába, viszont ahogy egy modern euroszkeptikus politikushoz illik, a pártalapító 2014-ben bejutott az Európai Parlamentbe.

A brüsszeli 751 képviselő között sok színes alak van Nigel Farage-tól Morvai Krisztinán át Szanyi Tiborig, de Korwin-Mikke ebben a mezőnyben is gyorsan feltűnést tudott kelteni, és nem csak azzal, hogy Slavoj Zizek után ő beszéli a legröhejesebben egzaltált angolt Kelet-Európában. Mostani nőügyi eszmefuttatása előtti legnagyobb balhéja az a karlendítés volt, ami az említett aláírásgyűjtő oldal fejlécét is illusztrálja.

Korwin-Mikke 2015-ben nemcsak kart lendített, hanem az EU közlekedéspolitikáját kritizálva azt is hozzátette, hogy „ein volk, ein reich, ein ticket”. Amiből teljesen nyilvánvaló, hogy a lengyel egyáltalán nem náci, de ez nem hatotta meg a brüsszeli döntéshozókat, akik ideiglenes felfüggesztették és pénzbüntetésre ítélték Korwin-Mikkét.

Ugyan ebből lett a legnagyobb botrány, de Korwin-Mikke stílusa és nézetei között vannak jóval meghökkentőbbek is.

• Nem hisz a demokráciában, mert szerinte nevetséges, hogy „két alkesznak egy kocsmából kétszer annyit számít a szavazata, mint egy egyetemi tanárnak”. Szerinte ez szükségszerűen hülyeséghez és korrupcióhoz vezet, és egyébként is ebbe bukott bele az ókori Athén is. 
  
• Demokrácia helyett az abszolút monarchia a kívánatos rendszer. A diktatúrával az a baj, hogy nem egyértelmű, miként öröklődik a hatalom. 
  
• Szerinte a lengyel adók nevetségesen magasak, és ez ellen úgy tiltakozott, hogy a varsói adóhatóság előtt megette az adóbevallását. 
  
• A 2012-es paralimpiai játékok alatt közölte, hogy nem kellene tévében mutogatni a nyomorékokat. De egyébként maga is támogat egy sakk-klubot, ahol rokkantakat tanítanak játszani. 
  
• Engedélyeztetné Európában a biztonsági öv nélküli vezetést, szerinte nyugodtan lehetne kilószámra árulni az arzént, és egyébként is szabadjára kellene engedni az agresszív ösztönöket, amelyek naggyá tették Európát.
  
• „A keze levágását érdemli, aki pénzt ad egy munkanélkülinek, mert ezzel csak rombolja az emberek erkölcsét.” És szerinte az állam se adjon senkinek egy büdös fillért se.
  
• Az EU-t kommunista kezdeményezésnek tartja, amit Barroso-típusú maoisták irányítanak. 
  
• Az Európai Bizottság épületében inkább bordélyházat kellene üzemeltetni. 
  
• A Charlie Hebdo szerkesztősége elleni terrortámadás után közölte, hogy ő ugyan nem Charlie, és inkább a halálbüntetést kellene újra bevezetni a mecsetekben lévő „ellenségeink” ellen. És egyébként is szűnjön már meg az Európai Unió.
  

Ezek kétségtelenül mind elég szélsőséges vélemények, de Korwin-Mikke gondolataiban legalább van egy sajátos logika, és kétségtelen, hogy egy művelt és intelligens, még ha eléggé különc embertől is származnak. Aki egyébként elismert bridzsjátékos is, és még a hetvenes években írt egy rendkívül népszerű könyvet is a kártyajátékról.

Ha a lengyel csak ezeket a nézeteit hangoztatná, valószínűleg mindenki elfogadná az EP bohócai közül a talán legszórakoztatóbbnak. De Korwin-Mikkének a női nemmel kapcsolatos különös elméleteit már nehezebben nézik el.

Korwin-Mikke magánélete egyébként hasonlóan színes, most tart a harmadik feleségénél és a nyolcadik gyerekénél, akiket négy különböző anya szült. Legutóbb 2016-ba házasodott meg, a menyasszony 44 évvel volt fiatalabb a vőlegénynél. A KORWiN-t is azért kellett megalapítania, mert azt megelőző joboldali-konzervatív pártjának elege lett a nőügyeiből, és egyszerűen kirúgták.

Korwin-Mikke Margaret Thatchert tartja politikai példaképének, még a volt angol miniszterelnök temetésére is elment. Szerinte Lengyelországban is úgy kellene bezárni a bányákat, ahogy a nyolcvanas években Thatcher csinálta. Viszont nagy hiba volt megadni a nőknek is a választójogot, mert a nőket egyébként sem érdekli a politika, és úgyis mindig csak a jóléti államra szavaznak.

Arról sem most beszélt először, hogy szerinte a nők kevésbé intelligensek a férfiaknál, bár Korwin-Mikke azt azért elismeri, hogy az intelligenciának különböző aspektusai vannak, a nőknek jobb a memóriája, valamint bölcsebbek és türelmesebbek a férfiaknál – akármit is jelentsen ez. 

Szerinte a nők alapvetően arra vágynak, hogy férfiak vezessék őket, 

a politikában és a hálószobában egyaránt, úgyhogy a férfiak nyugodtan ignorálják, ha egy nő nemet mond a szexre, mert a nők sokszor csak tettetik magukat, és egyébként sem tudják, hogy pontosan mit szeretnének és mit nem szeretnének. Sőt, Korwin-Mikke precíz számításai szerint az esetek 30-40 százalékában kijelenthető, hogy a nemet mondó nő valójában igenis akarja a szexet. Férfit nemi erőszakért pedig csak akkor lenne szabad elítélni, ha annak minden kétséget kizáró fizikai nyomai vannak, vagy két tanú is megerősíti a nő verzióját.