Az Economist írt arról, hogy a Wikileaks által a hét elején kiszivárogtatott rengeteg CIA-közeli dokumentum között akadt egy jegyzet arról is, hogy az amerikai kémeknek hogyan kell viselkedniük, ha külföldre utaznak repülővel. 

A tanácsok között van jópár, amit tényleg csak kémek tudnak hasznosítani, mivel szükség van hozzá az ügynökség további tevékenységére, fedősztorikra és így tovább. Ezzel együtt is szórakoztató olvasmány, egyrészt mert néha meglepő mértékben kezeli dedósként a kémeket, másrészt pedig van benne egy csomó tanács, amit minden tengerentúli útra készülő bátortalan utazó hasznosíthat. 

Olyan teljesen hétköznapi dolgokról van szó, mint hogy figyelmeztetik az épp Frankfurtba vezényelt amerikai kémet, hogy ha használ személyes hitelkártyát, akkor érdemes felhívni az azt kiadó vállalatot és közölni velük, hogy Németországba készül, kellemetlenségeket spórolhat meg így. De a tanácsok még arra is kitérnek, hogy ha Lufthansával repülnek, akkor jár az ingyen alkohol a fedélzeten, de érdemes ésszel fogyasztani, míg ha United-del, akkor sajnos nincs ilyesmi. 

Ezen kívül olyan dolgokra is figyelmeztetik a kémeket, mint hogy semmiféle elektromos eszközöt vagy érzékeny információt ne hagyjanak őrizetlenül a szobájukban. A jegyzet még hozzá is teszi, hogy igen, paranoiás dolog ez, de jobb óvatosnak lenni, mint később megbánni. Ez mondjuk már olyan mélységű tanács, amit alighanem az első kémórán tanítanak, de persze mindig érdemes ezeket a dolgokat többször átrágni. 

Arra is figyelmeztet a jegyzet, hogy ha hétvégén érkezik meg kémünk, akkor készüljön fel arra, hogy az üzletek többsége zárva lesz vasárnap délelőtt. Az éttermek inkább valószínű, hogy nyitva vannak, a benzinkút meg nem igazi hely étkezésre. 

Kicsit már komikumba hajló, de a jegyzet azzal ér véget, hogy az út végén érdemes venni valami szépet a duty free boltban, "mivel nagyszerű és mert megérdemled". A kémek számára készült leirat a whiskyt javasolja, természesen. 

Egy másik, szintén most  a Wikileaks által kiszivárogtatott memo ennél azért kicsit komolyabb témát dolgoz fel, ebben arról van szó, hogyan tudnak a kémek átjutni a reptéri átvilágításon, anélkül, hogy kiderülne róluk, hogy kémek. Az egyik fő szempont, hogy meg kell úszni, hogy az embert kiválasszak külön egyedi átvizsgálására. 

Ezért fontos, hogy ne remegjen a kezünk, ne vegyük furcsán a levegőt, ne kerüljük gyanúsan a szemkontaktust a hatóságokkal, de a túlzott izzadás sem szerencsés. A leiratból az is kiderül, hogy más-más reptereken más megoldásokat alkalmaznak. Például Budapesten zárt láncú kamerarendszerrel figyelik az utasokat és egyoldalú tükröket is alkalmaznak, melynek a másik oldalán megfigyelők ülnek, akik az idegesnek tűnő utasokat keresik. 

Mauritiusban a csomagokat összeszedő utasok arcára közelítenek rá kamerával, és onnan olvasnak le jeleket. Elefántcsontparton már akkor kihívhatnak külön átvizsgálásra, ha sorban állás közben sort váltasz. Tel-Avivban pedig már az is elég, ha egyedül utazol, mindössze egy hátizsákkal. 

Ha pedig kiszúrnak, akkor a CIA tanácsai szerint ne kezdjünk el ööö-zni meg hümmögni, harapdálni az ajkunkat, piszkálni a ruhánkat, vagy Istenre esküdözni.