Beszéd Nemzeti Ünnepre Politikusoknak:
Orbán Viktor 2010 óta elmondott március 15-i beszédeiből válogattuk ki a legjobb rímpárokat 1848 és a jelen közt.
"1848-ban egy új gondolat legyőzött egy régit, és ettől a magyar világ visszavonhatatlanul megváltozott. (...) Ma is éppen ezt kell tennünk: lezárni egy korszakot, és új irányt nyitni Magyarország számára."
"Itt a lehetőség. Mi, XXI. századi magyarok április 11-én a választással végbevihetjük a magunk forradalmát, amellyel véget vethetünk az elmúlt évek szégyenteli politikájának, és utat nyithatunk egy új korszaknak, amelyben a kormányzás visszaadja a magyar nemzet önbecsülését."
"Eskünkhöz híven nem tűrtük el 48-ban, hogy Bécsből diktáljanak nekünk, nem tűrtük el 56-ban és 1990-ben sem, hogy Moszkvából diktáljanak. Most sem hagyjuk, hogy Brüsszelből vagy bárhonnan bárki is diktáljon nekünk."
Simor András távozását, és Matolcsy György helyfoglalását a jegybankban már 1848-ban megénekelték. Orbán szerint
"már a márciusi ifjak is látták azt, amit ma Európában sokan nem akarnak észrevenni, hogy a pénzügyi függetlenség a szabadság feltétele. Ezért kellett a tizenkét pont közé kerülnie a nemzeti bankra vonatkozó mellőzhetetlen követelésnek. Bár a márciusi ifjak nem voltak se igazgatósági tagok, se bankárok, ismerték a nemzeti bank ügyének súlyát. Tudták, nem az a független nemzeti bank, amelyik a nemzetétől független. Az a nemzeti bank független, amely az idegen érdekektől megvédi a nemzet gazdaságát. Ők is tudták, mi is tudjuk, hogy józan ember nem adja a kamra kulcsát a szomszédjának."
Havazás miatt elmaradt.
"A sors könyvében 1848-ban az volt megírva, hogy a Habsburg Birodalom ellen nincs mit tenni. S ha az akkoriak belenyugszanak, be is teljesedett volna rajtunk a végzet, és a német tenger elnyelte volna a magyarokat. (....) A sors könyvében 2010-ben az volt megírva, hogy sohasem állunk fel Európa szégyenpadjáról, és sohasem dobhatjuk le a vállunkról az adósságlevelekkel kitömött koldustarisznyánkat. A magyarok sohasem hitték el, hogy a végzet utolér bennünket, akármit teszünk is. Inkább azt hitték, hogy a végzet akkor ér utol bennünket, ha nem teszünk semmit."
Választási év:
"Mindig is ezt akartuk. ’48-ban, amikor szabadulni akartunk a jobbágysorból. (..) Együtt tanultuk meg újra, hogyha nem fogunk össze, ha nincs erős nemzeti törvényhozásunk és kormányzatunk, ha nem ébredünk egyenként és közösen is nemzeti öntudatra, ha nem vesszük elő az önbecsülésünket, ha nem állunk a sarkunkra, és nem vesszük kézbe mi magunk a dolgokat, akkor a kemény munka, az áldozatvállalás és a helytállás hiábavaló lesz. Hiábavaló, mert munkánk haszna a spekulánsok, az óriásvállalat-birodalmak, a pénzügyi hatalmak zsebébe, más országokba vándorol. Éppen úgy, mint amikor a Habsburg Birodalom hátsó udvara voltunk. Húsz év kellett hozzá, hogy belássuk, de végül egyetértésre jutottunk."
"A sors könyvében 1848-ban az volt megírva, hogy a Habsburg Birodalom ellen nincs mit tenni, s ha akkor belenyugszunk, be is teljesedett volna rajtunk a végzet, és a német tenger elnyelte volna a magyarokat. (...) A sors könyvében ma az van megírva, hogy a rejtőzködő és arctalan világerők megszüntetnek mindent, ami sajátos, ami különálló, ami ősi, és ami nemzeti. Összevegyítenek kultúrákat, vallásokat és embertömegeket, míg végül a mi sokszínű és büszke Európánk vérszegény és engedelmes nem lesz. S ha mi ebbe belenyugszunk, be is teljesedik rajtunk a végzet, s elnyel bennünket az Európai Egyesült Államok hatalmas bendője."
2010-ben Orbán arra hívta fel a figyelmet, hogy az országért tenni akarókat is lássuk meg,
ne csak a szégyentelen országvezetőket.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.