Romániában óriási botrány volt az érettségiből a 2010-es évek legelején: hiretlen nyilvánvalóvá vált, hogy a baccalaureate nevű felvételi-érettségi vizsgát nagyüzemi mértékben, a tanárokat szisztematikusan lefizetve csalják szét a diákok. Ez korábban is így volt, de miután kitört a botrány, a román hatóságok elszánták magukat a változásra, például kamerákat szereltek a vizsgatermekbe, és láss csodát: hirtelen drámai mértékben nőtt meg a bukások száma.

Egy román kutató és két szerzőtársa – Oana Borcan, Mikael Lindahl és Andreea Mitrut – több tanulmányt is kiadtak a román értettségi adatait elemezve. Arra jutottak, hogy a csalások visszaszorításában nagyjából felerészben a kamerák, felerészben viszont a kemény büntetéstől és a megaláztatástól való félelem játszott szerepet.

Az igazán érdekes viszont az, amit a diákok gazdasági-társadalmi háttere és a csalások kapcsolata között mutattak ki a közgazdászok.

A szegényebb diákok – ebben az esetben azok, akik valamilyen állami segélyt vagy támogatást kaptak – bukási aránya 14,3 százalékkal romlott, míg a jobb helyzetűeké csak 8,1 százalékal.

Hasonlóan kiugró mértékben romlottak a szegényebbek átlagosztályzatai, mint a jobb helyzetűeké.

Ez azt jelenti, hogy – mint a kutatók is levonják a következtetést – a szigorítás és a korrupció visszaszorítása jelentős mértékben rontotta a felsőoktatás egyenlőtlenségi helyzetét, megnehezítette a szegényebb diákoknak, hogy bekerüljenek az egyetemre, és így könnyebben jussanak felfelé a társadalmi ranglétrán.

Ez a következtetés a kutatókat meglepte, ezért vázolnak néhány lehetséges magyarázatot is. Az egyik az, hogy ugyan egy-egy jó jövedelmi helyzetben lévő diák fizette le a tanárokat jellemzően, ez viszont összességében az egészből potyautasként hasznot húzó szegényebb diákoknak volt jó. Mivel ők egyébként is nagy hátrányban voltak, ezért sokkal nagyobb mértékben tudták feljavítani az eredményeiket, amíg a lefizetett tanár félrenézett. És fordítva: a szigorítás után az osztályozatokban is látható lett a valós helyzet, tehát hogy a jobb helyzetben lévő diákok jobb jegyeket tudtak elérni.

A kutatók szerint annyi előnye volt a változtatásnak, hogy ugyan romlottak a szegényebb diákok továbbtanulási esélyei, de legalább egyértelművé – és az állam szempontjából is tagadhatatlanná – vált az egyenlőtlenség mértéke. (Borcan 2012, Borcan 2015, BBC)