Valamikor tavaly szeptemberben lejárt a személyi igazolványom, ezért valamikor tavaly szeptemberben elzarándokoltam a Bakáts téri kormányablakhoz, hogy újat csináltassak. Ebből aztán nem lett semmi, mert miközben bőszen nézegettem a sorszámautomatát, a portás kedvesen jelezte, hogy a teremben összegyűlt kb ötven ember mind személyit szeretne csináltatni.

Elengedtem a dolgot, de most, hogy a NAV már elektronikusan tölti ki az adóbevallásomat, kellett csináltassak egy ügyfélkapu-hozzáférést. Ha már, akkor kértem sorszámot a személyis pulthoz is. Újfajtát igényeltem, persze. Azt, ami kiváltja a taj-kártyát és az adóigazolványt is, hogy ne kelljen ezer papirfecnire vigyázzak.

– Elektronikus aláírást szeretne? – kérdi az ügyintéző.
– Persze.
– Akkor vennie kell majd egy ilyet – mutat az ügyintéző egy, a számítógéphez csatlakoztatható kártyaolvasó pinpadre.
– Ez esetben mégse szeretnék.
– Gondoltam – nyugtázza, és mindketten nevetünk.

Majd a kezembe nyom egy borítékot, benne egy kártyával. Nem a személyivel, az majd csak bő egy hét múlva lesz kész. Ezen a kártyán a pin-kódom van, amit majd egy hét múlva rögtön le kell cseréljek, na nem a szabvány négyjegyű, hanem egy hatjegyű pinre, csakhogy legyen mit megjegyeznem. A kártyát meg tegyem el jól, mert ha véletlenül mégse sikerülne, akkor azon van a PUK-kód, amivel majd adhatok új pint.

Így lett egyből két kártyám az eddigi egy helyett. Aztán még jószándékúan azt is megsúgták, hogy azért ne hajítsam el rögtön az adóigazolványomat és a taj-kártyámat, mert hiába van rajta az új személyimen az összes adat, egy csomó helyen még nincs mivel leolvasni. Így végül az új, all in one, csak egy kártya kell személyimből lett:

• egy, az eddigivel azonos méretű, bár kicsit csinosabb személyim;
  
• amihez továbbra is kell egy lakcímkártya;
  
• plusz egy harmadik kártya a PUK-kódommal;
  
• és még a két másik kártyámat is megőrizhetem.
  

Még jó, hogy elektronikus aláírásra igazából nincs szükségem.