Ahmed a szíriai Idlibből menekült el, onnan, ahol pont a héten vetett be vegyi fegyvereket Bassár el-Aszad rezsimje a lázadókkal szemben. Ahmed ezt a támadást már megúszta, tavaly februárban elhagyta szülővárosát. Bő egy hónap alatt átverekedte magát Törökországon és a Balkánon, hogy végül a szerb-magyar határ szerb oldalán kössön ki. Itt szabálykövető migránsként felírta a nevét a listára, amiről naponta néhányan a magyar hatóságok elé járulhattak, hogy beterjesszék menekültkérelmüket.
Ahmednek egy szíriai tolmács segített a tíz perces meghallgatás során, amelyen csak a legalapvetőbb személyes adataira kérdeztek rá, majd odaadták neki a menedékkérő formanyomtatványt. Még töltögette, amikor már az elutasító határozatot is a kezébe nyomták.
Magyarul, hogy véletlenül se értsen belőle egy szót se.
Ahmed és még tucatnyi sorstársa történetét az Oxfam, a világ egyik legnagyobb humanitárius szervezete tette közzé "veszélyes játszma" című új tanulmányában. Játszma. Így hívják maguk között a menekültek a sajátos macska-egér játékot, amit a bolgár, macedón, szerb, magyar hatóságokkal vívnak. A menekültek átverekszik magukat az immár fizikailag is elzárt határokon, a rendőrök pedig érdemi meghallgatás, vizsgálat nélkül, csoportosan visszatoloncolják őket. Újra és újra.
A hatóságok gyakorlata az Oxfam szerint egyértelműen törvénysértő. A csoportos visszatoloncolást tiltja az Emberi Jogok Európai Nyilatkozata. A gyakorlat nemzetközi és európai jogot is sért, mert megfosztja a menedékkérőket ügyük egyéni elbírálásának lehetőségétől.
De ennél sokkal súlyosabb jogsértésekről is beszámolt a jelentés, amelyhez 2017. január 30. és február 17-e között 140 menedékkérőt interjúvoltak meg. Közülük 75-öt Magyarországról toloncoltak ki. Tapasztalataik egészen döbbenetesek. A tortúra, amit át kellett élniük, a nemzetközi egyezmények alapján már kínzásnak minősül, mert az ENSZ Kínzás elleni egyezménye azt is kínzásként határozza meg, ha a közhatalom képviselője a büntetés vagy megfélemlítés szándékával okoz testi-lelki szenvedést áldozatának.
A beszámolók szerint ilyen közhatalmat gyakorlók, vagyis a magyar rendőrség munkatársai igenis okoztak, nemhogy lelki, de testi szenvedést is. A pakisztáni Lahore-ból érkező Farooqra, aki amúgy nyolc hónapon át várta türelemmel a határon, hogy ügyét elbírálják, kutyákat eresztettek, lekönygázazták és gumibottal ütötték, amikor végül húsz társával átszökött a határon. Beszámolója szerint a csoport egyik tagját annyira megverték, hogy még magyar területen orvost kellett hívni hozzá. Miután az összevarta a sebeit, a rendőrök az áldozat szájába tömték a látleletet, úgy lökdösték vissza Szerbiába.
Ezt a történetet a határon szolgáló szerb rendőrök is megerősítették a jelentéstevőknek. Sőt, beszámoltak még más esetekről is, amikor súlyosan sérült menekülteket láttak visszatérni Magyarországról,
még egy verések nyomait viselő terhes nőt is.
Az Afganisztánból menekülő Maalikot a februári fagyok idején vetkőztették meztelenre és ültették a hóba, hogy aztán összetörjék a telefonját, elvegyék a pénzét, végül megverjék.
Az Oxfam a tapasztaltak alapján sürgős ajánlásokat fogalmazott meg az érintett kormányoknak:
Az Oxfam teljes, angol nyelvű jelentését itt érhetik el (.pdf). A címlapképen látható, tömegoszlatónak tűnő rendőrök valójában az Országos Rendõr-fõkapitányság Készenléti Rendõrség XIV. határvadász bevetési osztályának munkatársai (MTI Fotó: Bugány János).
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.