• A CEU elleni hadjárat értelmetlenségéről, a felsőoktatás súlyos gondjairól és az orbáni politizálás katasztrofális eredményeiről írt részletes levelet Dr. Király Miklós, az ELTE tanszékvezetője. 
• A CEU-törvény miatt az egész hazai felsőoktatás fenyegetve érzi magát.
  
• Az oktatásban elveszett a jogbiztonság és a kiszámíthatóság.
  
• A kormány felszámolja az egyetemek autonómiáját. Kancellári rendszer, korlátozott hatáskörű rektorok, csökkenő finanszírozás.
  
• Szellemi függetlenséget hírből sem ismerő főiskolát tesz egyetemmé (Matolcsy-egyetem).
  
• „Parancs, értettem” rendszer az értelmetlen Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.
  
• Az eredmény: drámaian zuhan a hazai felsőoktatás színvonala, az utolsó hazai állami egyetem is kiesett a Shanghai top 500-ből.
  
• A tehetséges diákok húznak külföldre.
  

A hazai jogi felsőoktatás egyik legtekintélyesebb tanára, Dr. Király Miklós egyetemi tanár, az ELTE jogi karának tanszékvezetője Facebook-oldalán válaszolt Orbán Viktor vasárnapi rádióinterjújára. Orbán az interjúban nem kevés cinizmussal, a szokásos sorosozás és migránsozás közepette megjegyezte: „Annak megértése azonban még előttük van, miért van az, hogy magyar akadémikusok, tudósok, hazai egyetemeken tanító professzorok nem azért lépnek fel, hogy az ő egyetemeik is megkapják azokat a jogokat, amelyeket a CEU élvez, hanem amellett állnak ki, hogy Soros György megtarthassa a privilégiumait.”

Király professzor – aki egyébként nemrég még Orbán rendíthetetlen hívének számított, többször feltűnt a miniszterelnök évértékelőin, az első sorokban, illetve korábban Mádl Ferenc köztársasági elnök tanácsadója volt – erre a kitételre válaszol: 

„Kérem, engedje meg, hogy néhány gondolattal segítsem ezt a valóban szükségesnek mutatkozó megértési folyamatot, annál is inkább, mert egykoron, mint ugyanabból az intézményben diplomát szerzett kollégák, nem egyszer beszélgettünk.
Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy professzortársaimmal nem Soros György privilégiumaiért álltunk ki, hanem a Central European University (CEU) égisze alatt folytatott oktatás, kutatás értékeinek megőrzése, s az ott tanító oktatók és hallgatók érdekei mellett.”

Király Miklós ezután rámutat, ahogy ezt Sólyom László is tette, hogy a CEU-törvény nyilvánvalóan politikai szándékból kreált torzszülött, elfogadásának körülményei is nyilvánvalóvá teszik, hogy nincs, nem lehet  más célja, mint az egyetem ellehetetlenítése (Orbán minden további érvelése hazugság tehát):

„A Nemzeti Felsőoktatási Törvény legújabb módosítását, ami legalábbis drámai mértékben megváltoztatja a CEU működésének feltételeit, egy hét alatt fogadta el az Országgyűlés, kivételes eljárásban. Sem a törvényjavaslat előterjesztője, sem az Országgyűlés nem vette figyelembe azokat az alkotmányossági aggályokat, amelyeket vezető alkotmányjogászok igen világosan megfogalmaztak. Sőt, látva az ellenvéleményeket és az erősödő tiltakozást, inkább úgy döntöttek, hogy a javaslatot kivételes eljárásban, gyorsított módon tárgyalják, és egyúttal még tovább szigorítottak a törvény rendelkezésein. Teljesen világosan kifejezésre juttatva, hogy Önöket már egyáltalán nem érdekli a felsőoktatás és a tudomány képviselőinek véleménye, hanem, »csakazértis« éppen az ellenkezőjét teszik, mint amire kérik Önöket.”

„A törvény elfogadása után lényegében az egész hazai egyetemi szféra érzi veszélyeztetve magát”

– írja Dr. Király Miklós. Majd azzal folytatja, hogy a felsőoktatásban dolgozók számára azt üzeni a törvény, hogy a politika számára semmi sem fontos, nincsenek korlátok, szabályok, akadályok, az oktatás minősége sem számít. A döntéshozók nem hallgatnak semmilyen józan szakmai hangra. Ezért elveszett a jogbiztonság és az előreláthatóság.

„Hát ezért tiltakozunk.”

A professzor ezután a felsőoktatás általános gondjaira tér rá, utalva arra, hogy a CEU mellett demonstrálók a hazai egyetemeken kialakult állapotok ellen is tiltakoztak, ugyanakkor katasztrofálisnak minősíti a kormány eddigi tevékenységét a területen:

„A felsőoktatásnak, a költségvetés kétségbeejtő szűkössége, szegénysége mellett, évek óta halmozódó sérelmei vannak. Egyebek között a (vas)kancellári rendszer bevezetése, s ezzel a bürokrácia felduzzasztása, hatalmának növelése a szerény egyetemi források terhére, és egyben a rektor hatásköreinek radikális korlátozása. Továbbá az »universitas« régi szellemi függetlenségét nem ismerő főiskolák egyetemmé emelése (Pallasz Athéné »Egyetem« Kecskeméten), illetve a »parancs, értettem« rendszerben működő Nemzeti Közszolgálati Egyetem létrehozása, és kizárólagos monopolhelyzetbe hozása számos képzésnél, valamint kiemelt finanszírozása. Ezzel szemben az állami támogatás drámai csökkentése más fontos területeken, így a jogász és közgazdász képzés esetében. Könnyen megtalálhatjuk a közös nevezőjét ezeknek az intézkedéseknek, ez pedig az autonómia közvetett vagy közvetlen módon történő korlátozása, elvétele.”

Dr. Király Miklós az intézményi autonómia mellett érvelve idézi az Egyetemek Magna Chartáját: „az egyetem autonóm intézmény, amely a tudományos kutatásban és az oktatásban hozza létre, értékeli és adja át a kultúra értékeit. Hogy kielégíthesse a kor szükségleteit, kutatási és oktatási tevékenységének minden politikai, gazdasági és ideológiai hatalommal szemben függetlennek kell lennie.”

Az eredmény:

„2016-ban az utolsó hazai állami egyetemek is kihullottak a legjobb felsőoktatási intézményeket számba vevő Shanghai lista 500-as elit csoportjából.”

Ez sokkoló kudarc, mivel a régió más egyetemei, Bécs, Krakkó, Prága patinás intézményei megmaradtak az élbolyban. „S most még a magas szintű oktatást és kutatást folytató, nemzetközileg elismert CEU ellen is harcot hirdetnek? Nem volna célravezetőbb legalább a nagy hagyományokkal rendelkező hazai tudományegyetemek, rangos szakmai műhelyek állami támogatását tartósan felemelni a CEU finanszírozásának szintjére, hogy versenyképesek lehessenek?”

A magyar felsőoktatás látványos hanyatlása miatt a tehetséges magyar diákok mind külföldi egyetemekre mennek, és csak nagyon kis hányaduk tér vissza hazájába. „Pedig itthon is maradhatnának, és most még meg lehetne állítani elvándorlásukat. Például a CEU megtartásával. Például a felsőoktatás és a kutatás kiemelt, stratégiai területként való kezelésével, az ország jövője érdekében. Annak belátásával, hogy a tudomány művelése lényege szerint nemzetközi, de mára a felsőoktatás is az. Itt is tudomásul kell venni, hogy az Európai Unió tagjaként olyan politikát kell folytatni, ami nem bezárkózó, hanem kifejezetten értéknek tekinti a hazai és külföldi egyetemek közötti kapcsolatok szerves hálóját, támogatja annak erősödését, és egyben nemzetközi összehasonlításban is versenyképes finanszírozást nyújt. Sajnálom, ha mindezt eddig senki nem mondta el Önnek!”

A professzor azt írja, hogy a tiltakozók az elhibázott felsőoktatási döntés és politika veszélyeire akarják fölhívni a felhívni:

„Alapvetően téves és rosszindulatú megközelítés, sőt, a szomorú tények és valóság előli menekülés, bírálatunkat a »Soros-birodalom« terjeszkedésének tulajdonítani.”

A teljes levelet (bár minden lényeges állítását igyekeztünk átvenni) itt lehet elolvasni.