A szakmában Betteridge törvényeként híresült el Ian Betteridge megfigyelése, miszerint ha egy főcím kérdőjellel végződik, azt általában egy szimpla nemmel meg lehet válaszolni. Betteridge axiómája szerint ez egyben azt is jelenti, hogy az így felcímezett sztori jó eséllyel bullshit, nem tartalmaz valódi információt. Ez utóbbitól most tekintsenek el, szándékosan játszottam rá Betteridge törvényére a címben. Azért, mert ez esetben a „nem” elég pontos válasz a címben feltett kérdésre.

A francia elnökválasztási kampány kezdete óta rendszeresen tátott szájjal bámuljuk a viccesebbnél viccesebb francia közvélemény-kutatási eredményeket, különös tekintettel azokra, amelyek egészen apró társadalmi csoportokon belül igyekeznek felmérni az elnökjelöltek támogatását.

Például ez, ami azt mutatja, hogy kit támogatnak a francia melegek:

link Forrás

Vagy ami alapján a fogyatékossággal élő franciák körében nagyon népszerűek a szélsőséges politikusok, legyenek akár bal, akár jobboldaliak.

link Forrás

Ezek az eredmények tökéletesen passzolnak a művelt olvasó prekoncepcióihoz. Hát a melegek nyilván nem a szélsőjobboldali populista Le Pen támogatói, ahogy az is logikusnak tűnik, hogy a fogyatékossággal élők nem a szociális juttatásokat megnyirbálni akaró centristák hívei. De valóban ezt mutatják ezek a felmérések?

A kutatások értelmezését nehezíti, hogy nem találtam módszertani leírást hozzájuk. De ez még nem akadály. Pár éve még a három százalékpontos hibahatárt adó 1100 fős minta számított iparági standardnak, de az elmúlt években a közvélemény-kutatókat általánosan sújtó nehézségek, a válaszadási ráta csökkenése miatt rendszeressé váltak az ennél nagyobb, +/-4%-os hibahatárral dolgozó, 600 fős mintanagyságú mérések. Vegyük tehát alapnak, hogy a felmérés 600-1100 fős mintán alapulhat, ami a teljes népességet reprezentálja.

Azt, hogy a francia népesség mekkora hányada meleg, már nehezebb megtippelni. A témában végzett, önbevalláson alapuló, így jellemzően lefele torzító közvélemény-kutatások alapján 6,5 százalék lehet a melegek aránya. A rejtőzködőkkel is számoló szociológiai kutatások alapján kialakult közmegegyezés szerint egy adott populációban legfeljebb 23 százalék lehet a melegek aránya. Valószínűbbnek tűnik, hogy az eredmények súlyozásához a felmérési eredményeket vették alapul, de legyünk megengedők, így a Hornet mintájában

40-253 meleg válaszadó lehet.

Ez alapján a felmérés hibahatára +/-6-15 százalék, vagyis a fenti adatok alapján Macron valós támogatottsága 23-53%, Le Pené és Hamoné 4-34, Melénchoné 0-28, Filloné 0-22 százalék. Vagyis teljes biztonsággal csupán annyit jelenthetünk ki, hogy

Macron vagy a legnépszerűbb, vagy a második legnépszerűtlenebb jelölt a francia melegek körében,

bár összességében azért valószínűleg nagyobb a támogatottsága még Melénchonénál is.

A fogyatékossággal élők esetén az Eurostat 2011-12-es mérésein alapuló adatok alapján a teljes népességen belül 11 százalék körüli fogyatékkal élővel számolhatunk, vagyis ez esetben 66-121 fős mintával, +/-9-12 százalékos hibahatárral számolhatunk. Így szélsőséges esetben a valódi támogatottsági arányok akár ezek is lehetnek:

• Emmanuel Macron 26%
  
• Francois Fillon 24%
  
• Francois Bayrou 16%
  
• Jean-Luc Melenchon 12%
  
• Benoit Hamon 9,5%
  
• Marine Le Pen 9%
  

Csak ez ellentmondana a művelt olvasó előfeltevéseinek.

A hibahatárt amúgy a sajtó, különösen a magyar sajtó elég nagy rendszerességgel hagyja figyelmen kívül. Ezért lehet, hogy az eleve +/-3%-os hibahatárú, a pártot választó biztos szavazókra vetítve már inkább +/-4%-os hibahatárral dolgozó felmérések esetén is „erősödésnek” minősítenek egy statisztikailag irreleváns, hibahatáron belüli 2 százalékpontos elmozdulást. És ezért jelenhetnek meg olyan állítások, hogy a Momentum Mozgalomnak 1 százalékpontos a támogatottsága. Ez utóbbi valójában csak annyit jelent, hogy az adott mintában voltak, akik a Momentum Mozgalmat nevezték meg támogatott pártként, így valóban feltételezhető, hogy a támogatottságuk mértéke meghaladja a 0-át. De valós támogatottságukról ténylegesen nincs adat.