A műlegyes horgászok a pecásokon belül is külön szubkultúrát képeznek. A klasszikus műlegyes pont olyan biedermeier jelenség volt, mint a leendő Erzsébet királyné a Sissi című filmsorozat egyik nyitó jelenetében: decensen öltözött úriasszony/ember, aki egy csinos alpesi patakocska partján míves horgászbotot suhogtat, hogy aprócska, színes tollakból és nemes szőrméből kötött csalijával arasznyi halacskákat fogjon. De az utóbbi években annyit fejlődtek-erősödtek a módszerhez felhasznált botok, orsók és zsinórok, hogy a szubkultúra tagjai rájöttek: kis patakhalak helyett rámehetnek olyan, dohányzóasztal méretű, vad tengeri állatokra is, amikről eddig nem is álmodhattak. Például a tengeriek között is legendásan tomboló szuperhalra, a giant trevallyre, amit a benntesek csak GT-nek becéznek.

Az első világ boldog lakóinak új hobbijáról Bartha Péter írt szuper látványos fotókkal illusztrált vendégcikket a 444-re. Ne ijedj meg a legelején sorakozó szakkifejezésektől, mert szórakoztató, élményszerű kalandleírás lesz, nemhorgászoknak is!

Állok a reefen ...és azon gondolkozom, vajon mit kellene máshogy csinálnom. Már egy hete horgászunk a Maldív-szigetek távoli atollján, legyezve szeretnénk, legalább egyetlen GT-t fogni. Jóformán folyamatosan horgászunk a világ egyik leggyönyörűbb helyén, sem a strandolásra, sem a búvárkodásra nem pazaroljuk az időt, nem szeretnénk elmulasztani a potenciális szituációt. Guvad a szemünk úgy meredünk folyamatosan a hullámokra, de normális méretű halat nagyon keveset látunk és azt is általában menekülés közben, miután már észrevett minket. Reménytelen és frusztráló a helyzet.

Második túrám ez már itt, az elsőn is csak egy akasztásig (ez itt nem kivégzést jelent, hanem azt, hogy beakasztotta a hal szájába a horgot. a szerk.) jutottam, de most sokkal jobban felkészültünk. Az elvárásokat is lejjebb adtuk: én azzal is elégedett lennék ha naponta egyszer GT-re tudok dobni. Bő egy hét folyamatos próbálkozás után viszont a legyes GT egyre reménytelenebbé és még inkább megbecsülté válik.

Vajon ezt a túrát is GT nélkül zárjuk? Ezen morfondírozom amikor egy nagyobb hullám lesodor az ingatag, csúszós korallról. Nadrágom kiszakad, sípcsontom vérzik de legalább a bot nem tört. Sebaj, úgyis megjött a hajó értünk. Körbekérdezem a többieket, ma sem fogtunk GT-t.

Miért pont a GT?

A GT vagyis Giant Trevally (Caranx Ignobilis), nemrég került a legyezőhorgászok látókörébe. A 80-as években kezdtek rá legyező felszereléssel próbálkozni ám az akkori felszerelés nem volt alkalmas nagyobb méretű GT-k megfogására, szakadt a zsinór, törtek a botok és a horgok. A GT még tengeri viszonylatban is elképesztően brutális. Robusztus, buldogszerű feje, magas, vastag testfelépítése, nagy méretű úszói olyannyira robbanékonnyá teszik amit nehéz elképzelni. Mozgását leginkább egy ide oda cikázó rakétához lehet hasonlítani.

Mindenre vadászik ami él és mozog. Megeszik a tintahalat, rákot, növendék teknőst és leszedi a madarat is. Elsősorban nagy kiterjedésű homokos terülteken (flat) és a korallzátony hullámverésében (surf) vadászik, sokszor csoportban. Borzalmas agresszivitását és gyorsaságát ebben a videóban figyelhetjük meg.

A technika fejlődésével, az erősített magú zsinórokkal és modern legyezőbotokkal már lehetségessé vált a nagyobb példányok megfogása is, így a Giant travelly hamar felkerült a top 3 műlegyes trófea közé. Számtalan horgászturizmussal foglalkozó iroda kínál utakat, aranyáron.

Tavaly szakirodalma is megjelent végre és sorra születnek a jobbnál jobb filmek is.

link Forrás

Fail to prepare = prepare to fail

Néhány fontos tanács ha legyezni akarunk GT-re.

1. Felszerelésben nincs kompromisszum! Bármilyen hiba, gyenge láncszem a fárasztás első 10 másodpercében elő fog jönni. 10-12 osztályú bot, megbízható fékrendszerű orsó, 300 m backing (alátétzsinór), 80-100 lb shock tippet (erős előke). A GT előszeretettel rohan bele a korallba, ilyenkor szakadhat minden. A felszerelés minden erejével meg kell próbálni megállítani de ez a mozdony lendületével rohanó GT-nél nem egyszerű.
2. Dobás. Pontosan, gyorsan és jól kell tudni dobni, hiba nélkül. Mindezt erős szélben. A GT hirtelen tűnik fel a semmiből, azonnal fel kell mérni merre tart és késedelem nélkül elé dobni. Nem rá mert akkor elriad, elé 15-20 m-re.
3. Elvárások. A legjobb desztinációkon is jónak számít a 2-3 esélyes szituáció naponta, ezeket kell kihasználni. Aki ennél többet vár el és könnyebben szeretne halat fogni, annak nem való ez a fajta horgászat. Nem szabad bedőlni a neten keringő rengeteg képnek, még a legdrágább túrákon, a legjobb helyeken sem fog minden horgász halat. Minden léggyel fogott GT győzelem és megéri az ünneplést!

Maga a horgászat is teljesen más mint amit eddig csináltam. A horgászidő 90%-a koncentrált figyelemmel telik. Kiválasztani a megfelelő korallt, ami elég stabil, hogy felálljunk rá, nincs közel a pályához amit dobni akarunk, és nincsen előtte olyan mennyiségű korall ami lehetetlenné teszi a horgászatot. Mint egy gém kell fürkészni a vizet, merre tűnik fel a hal. Hamar rájöttem, hogy jobb egy irányba nézni, nem ide-oda pásztázni a látómezőt. A nap mindig hátulról süssön.

Ha halat látunk akkor dobunk csak, a blind castnak (vagyis a vakvilágba való dobásnak. a szerk.) nincs értelme, csak elzavarjuk a mozgással a halakat. Rendkívül frusztráló, hogy a halak nagy része még így is előbb szúr ki minket, hiába vagyunk szobormerevek.

Fontos megérteni a hullámzás ritmusát. A halak a hullámban utaznak, kicsapódnak a korallra, majd vissza is térnek a hullámmal együtt. A rossz ütemben dobott zsinórt kidobja a hullám, sose szembe, inkább párhuzamosan kell dobni. A hullám utáni fehér, habos víz a legproduktívabb.

Közben szinte minden zavaró tényező előfordul:

• Korall. Mindenhol. A legkisebb érintés is hosszan tartó gennyes sebet eredményez, folyamatosan beleakad a horog, rátekeredik a legyezőzsinór.
  
• Szél. Általában erős szél fújt, sokszor viharos. És persze mindig szemből vagy oldalról. A nehézség mellett veszélyessé is tett a horgászatot.

• Hullámzás. Amellett, hogy nem jó ha ledönt a lábunkról, a lefejtett legyezőzsinórt is szinte biztosan összegubancolja. A várakozás hosszú perceiben folyamatosan menedzselni kellett zsinórt és még így is sok lehetőség meghiúsult a kialakult csomó miatt.
  
• Teljesen ismeretlen pálya. Rengeteg olyan faktor játszik szerepet az eredményességben amihez lövésünk sincs: apály-dagály, levegő és vízhőmérséklet, szél iránya, erőssége, holdfázis, légnyomás, napszak, ég fedettsége (felhő vagy nap), nap iránya, áramlatok, halak vonulási útja stb. Minden nap más és ilyen rövid idő alatt nem tudtunk semmilyen törvényszerűséget definiálni. Egy jó guide nagymértékben növeli a GT-fogás esélyét.
  

Ha sikerül a dobás, nincs más dolgunk mint a lehető legnagyobb sebességgel kell magunk felé húzni a streamert (hosszúkás, halat utánzó műlégy. a szerk.). Még ekkor is sokszor előfordult, hogy ide-oda cikázva minden oldalról megnézi a csalit, egészen a lábunkig kísérve azt.

És a végén...

Egyedül vagyok az egész korallszigeten. Másfél órám van legyezni, utána jönnek vissza értem, addig Zsolt popperezik (nem az ismert, büdös partidrogot, hanem a vaskos, vízfelszíni műcsalit használja. a szerk) Naeemmal. Amikor kimegyek a reefre érzem, hogy ezúttal itt van a hal. Nemrég indult meg felfelé a víz és a halak nagyon aktívak végre. Cirkálnak, mozognak, hajtják a halakat, ezúttal mintha a szokásos óvatlanságukat is levetkőzték volna. Keresek egy szimpatikus korallt, nem túl közel a vízhez és lehúzok pár méter zsinórt. A 12-es bot van nálam, 100 lb fluorocarbon tippet végén pedig egy Bleeding Parrotfish fantázianevű, élénk kék színű papagájhal-imitáció amit előző nap kötöttem.

Az egyik hullámba dobva komoly ütést kapok, a bevágás ül, a hal kirohan, húzza le a zsinórt a kezemből, majd az orsóról is. Átmegy egy korallon, behúzza a zsinórt a tövébe de szerencsére oda tudok gyalogolni, hogy kiakasszam. Bízom a felszerelésben ezért szigorúbbra fogom, kicsit birkózunk még, párszor kirohan de már fárad. Amikor közelebb húzom látom, ezüstös testét, megragadom a faroknyelét és kivonszolom a reefre. Kezemben az első legyezett GT! Sikerült! Boldog vagyok és úgy érzem sosem örültem még ennyire halnak. A hullámok csapkodnak, senki sincs a közelben, lövök róla pár fotót majd elengedem, nem akarom nagyon gyötörni.