843 milliárd forint alaptőkéből a közelmúltban alakult meg a Politikafilozófiai Központ, amely Felcsút első tudományos intézeteként kezdhette meg működését. (A projekt 98%-ban az Európai Unió kohéziós alapjának támogatásával valósult meg.)

A Központot a Századvég Alapítvány és a Magyar Művészeti Akadémia közösen hozták létre, szakmai felügyeletét is e két szervezet gyakorolja, paritásos alapon. A Központ célja, hogy tudományos igényességgel vizsgálja az aktuális politikai kérdéseket, a filozófia tágabb értelemben vett eszközeivel is felpallérozva a megismerést támogató olvasatokat - áll az alapító okirat Preambulumában.

Hozzájutottunk a Központ első tudományos anyagához, ezt szó szerint idézzük a továbbiakban:

Legyőzheti-e Orbán Viktor magát Orbán Viktort?

Napjaink politikálfilozófiai elmélkedéseinek végső pontjára érkezvén egyetlen nyitott kérdésünk marad:

Legyőzheti-e Orbán Viktor magát Orbán Viktort?

Mielőtt megkísérelnénk a szubsztanciájában is "a priori"-nak tekinthető kérdést érdemben körüljárni, szükséges azon premisszák fölvonultatása is, amelyek gránitszilárdságú alapot képeznek kérdésünk érvényességét illetően.

Azt állítjuk, hogy ez maga a Végső Kérdés, vagy másik nézőpontból az Első Kérdés, minden kérdések kérdése, a létező kérdések legfontosabbika, amelyre a megoldás maga is az első, vagy éppen a végső.

Kiindulópontunk az, hogy Orbán Viktorra nézvést nincsen egzisztens rivália. Vagyis Orbán Viktor kikezdhetetlen és legyőzhetetlen, minden külső tényező számára.

Történnek időről időre felserkenések, amelyek azonban fényben, a maguk teljességében láthatóan minden esetben csak pörsenéseknek bizonyulnak. Polgártársaink például néhány ezredmagukkal maroktelefont lóbálnak a sötét égbolt alatt, versengve a Tejút irdatlanságával. Aki látja az univerzum teljességét, vagy akár csak galaktikus szeletét, az érzékeli, hogy itt egy hangya vássa talpával a Csomolungmát, s rikolt büszkén: “végighúztam ízelt szervem a sziklán, hogy az mindjárt elkopik”. Ám e megmosolygtató állapot nem mindig nyilvánvaló annak, ki a hangya alatti világ posványában dagonyáz, és csupán ambíciói hatalmasabbak a gazdaállat potrohánál. Így van ez a mostanság dívó mozgalmárságok ordenáré harsánysága idején is.

Orbán Viktor ugyanis legyőzhetetlen. Nincsen nála élesebb látású és fölkészültebb, stratégiában gondolkodóbb és cselekvésben hatásfokosabb erőtényező. Illegális migránsok milliói, idegen bürokraták tízezrei és fondorlatos milliárdosok tucatjai félik a nevét, és kushadnak le önnön szánalmasságuk excrementumtól zajos zsákutcájába. Erről ennyi elégséges is.

De jelenthet-e kihívást e Prima számára egy véle egynemű Szubsztancia? Nem mintha megkettőződésének lehetősége a reáliák univerzumában valid volna, de a gondolatnak határt nem szab a lehetség. Az pediglen fontos volna, hogy láthassuk teljes teljességében a Tökéletes Erő minőségét.

Kezdhetnénk azzal, hogy Orbán Viktor politikai akarata nyomán létrejöhet-e oly nehéz kő, amelyet Orbán Viktor politikai akarata nyomán sem lehet fölemelni?

Vagyis van e korlátja a Centrális Erőtérnek olyféleképpen, hogy lehet-e önnön ereje önmaga korlátja, mintegy egyetemben magával?

Válaszunk szerint ilyen kő létezése nem lehetséges.

Ugyanis éppen az a veleje az orbáni erőnek, hogy úgy manőverezik a világ vad hullámainak taraján, hogy bár a Korlátolt, Felelőtlen Társaság gályájának tatjáról nézvést nyaktörő akrobatikum az, vagy vakbuzgó merőség; azonban a valóságban ez oly kicentizett bölcsesség, amely bucskázásba sohasem fordulhat át. Így hát egyszerűen azt kell fölfognunk, hogy nem létezhet Orbán Viktornak olyan politikai akarata, amely később általa mozdíthatatlan követ eredményezne, mert az az első akarat már nem volna tökéletesen teljes, hiszen kódolt tökéletlenséget oltana a világba.

De gondoljuk tovább, Ad absurdum. Mi történnék, ha Orbán Viktornak az volna a politikai akarata, hogy Orbán Viktor ne legyen omnipotens instrumentuma pátriájának? Értelmezési tartományunkhoz vegyünk kettő közérthető példát:

1. Beszélik, ha valaki a legnépszerűbb keresőrendszerbe beírja annak a keresőnek a saját nevét, akkor felrobban az internet.
   
2. Emlékeznek, amikor Nemo Kapitány az óceánt ráengedte a kitörő vulkán pusztító tüzére, hogy mi történt? Felrobbant a Rejtelmes Sziget!
   

Vannak tehát ilyen önemésztő deskrepanciák a digitális- és a naturális édenben egyaránt.

Azonban ez Orbán Viktort nem fenyegeti. Hogy miért? Mert Orbán Viktor politikai akarata nem létezhetnők, ha arra irányulna, hogy ne létezzen! Az már nem politikai akarat volna, hanem valami egészen más, hiszen így nem volna épp olyan mindenható, mint amilyen Orbán Viktor politikai akarata! Az már egy másik textúra, másik minőség volna, amely nem lenne képes legyőzni Orbán Viktor politikai akaratát, mert az alkotás magasztossága helyett a destruktivitás cinikus nihilizmusába hajlana! Hát ezért.

De ha Orbán Viktor a nemzet és a kontinens és a kereszténység lángoszlopa, akkor e tűz elemésztheti-e önmagát? Lehetséges volna, hogy az érdemeseket melengető, de a parazitákat pusztító lángja önnön hamvába hol? A kérdés föltevője úgy okoskodik, hogy szükségeltetik valamiféle eledel, mi táplálja a tüzet, és mint minden nyers- és üzemanyag, talán ez is korlátos természetű. Kérdésre kérdéssel is válaszolhatnók:

Vajon amikor az Úristen megjelent Mózesnek égő csipkebokor képében, akkor a csipkebokor csak fogyott és fogyott, hogy por és hamu maradjon utána?

Aligha.

Ahogy az sem valószínű, hogy Orbán Viktor Ereje külső adalékra szorulna, és az ne önnön végső igazságából táplálódna szüntelen. Az Igazság nem fogyatkozhat meg attól, hogy használják! Az Igazság ugyanis isteni szubsztancia, és mint ilyen, végtelen. Felfogni ezt talán nekünk nehéz, ám ettől még igaz.

És ha a Miniszterelnök Úr lényege maga a Végtelen, akkor még önmaga sem rejthet veszélyt reá nézvést!

Ebben megnyugodhatunk.