„Előrebocsátom, nem a kormány szócsöveként érkeztem.”

Több sikertelen próbálkozást követően szerda délután akadálymentesítve bejutottunk a kőbányai KÖSZI-ben tartott Konzultációs Fórumra, hogy beszámoljunk ifj. Lomnici Zoltán és hallgatóságának válságba jutott kapcsolatáról. 

A főcivil azt a feladatot kapta, hogy magyarázza el a hallgatóságnak az ország talán legkevésbé magyarázatra szoruló ellenben legtöbbször elmagyarázott kérdéseit. A nemzeti konzultációs ív annyira egyértelmű és világos, hogy azon gondolkodni nem kell, hiszen a válaszokat maguk a kérdések is tartalmazzák. És ezzel mind az előadó, mind a néma, cukorkás papírokat zörgető hallgatóság is tisztában van.

Mindent elárul az egész eseményről és dr. Lomnici Zoltán szenvedéseiről a prológus, amivel szokásos migráns-monológját felvezette.

„Lelki nyomás van rajtam, egy saját elvárás, hogy valami újat kellene már ezzel kapcsolatban mondani. Azt hiszem ezen a téren Nógrádi professzoron túl nagyon kevesen vannak, akik újat tudnak mondani. Én sem vagyok könnyű helyzetben. Ismételni fogom az önök által is ismert tényeket.” 

Ennyira szívszorító szövegeket utoljára a szakítós blogon olvashattunk.

Vízbefojtásos

És valóban, az „illegális bevándorlás-terrorizmus” címszó alatt futó részből egyetlen újszerű antigondolatot érdemes kiemelni:

„Nem érdekel, hogy mit mondanak erről a jogvédők, nem érdekel, hogy mit gondolnak erről a liberálisok, én az emberi életet helyezem előtérbe. Tehát, ha nekem bárki megmagyarázza, hogy ez így jó, és hoz pár érvet, nem érdekel.”

Ebben a kérdésben a CÖF szóvivője az amerikai mintát látja követendőnek, a vízbefojtásosat: „Szeptember 11 után az USA-ban olyan törvényeket hoztak, hogy például kínvallatás alatt szerzett információkat is fel lehet a bíróságon használni, az ilyen vízbe fojtásosat. Szinte állandó rendkívüli állapot fenntartása mellett úgy tudták megerősíteni a védelmet, hogy gyakorlatilag egy-két kisebb lokális terrorcselekmény történt csak. Ez egy óriási siker.”

Nem az a húsbavágó, hogy ki gazdagodik? 

A másik féktelen Lomnici-gondolat az volt, hogy nem a híradóban foglalkoznak az emberek valódi problémáival, hanem a nemzeti konzultációkban:

„A nemzeti konzultáció érdemi kérdésekkel foglalkozik, amely a saját sorsunkat érinti, mert tegyük szívünkre a kezünket a hírek nem érintik az önök életét, hogy ki hogy gazdagodik, hogy kinek mije van, hogy kitől mit vettek el, ezzel szemben ami igazán érint minket, valóban húsba vágó ügyek azok, hogy a gáz vagy a villany ára hogy alakul.”

Hitler

Szóval migráns-ügyben elfogytak a szavak. De reménykeltő témaváltás következett.

Persze lehet mondani, hogy Hitler is mennyire elcsépelt már. Az egész nemzeti szocializmus egy lerágott csont, de ebben a szellemi sivatagban a Hitler - Nyugat-Európa párhuzam volt az életmentő oázis:

„Amikor Adolf Hitler kidolgozta az árja-elméletét, akkor pontosan meghatározta, hogy melyek az árja államok - franciákat is odasorolta - és voltak a szolganépek, mi ebbe a kategóriába tartoztunk. Az a baj, hogy a két sebességes Európa gondolatánál ugyanennek a párhuzamát látják. Ez egy hitleri gondolat.”

Migránsok - pipa, Brüsszel - pipa, Rezsicsökkentés - pipa. Ki hiányzik? Mondjuk hangosan egyszerre: SOROS!

Lomnici Zoltán elárulta, hogy már annyit foglalkozott Soros Györggyel, hogy szinte a barátjának vagy nagybátyjának tekinti, egy dolgot viszont leszögezett: 

„Lehet szeretni, lehet tisztelni Soros Györgyöt, egyet azonban ki kell jelenteni, nem magyar állampolgár, semmi köze ahhoz, ami Magyarországon történik.”

És ekkor először, ha nem is orkán erejűbe, de tapsikolásba kezdett a közönség. Lomnici humorosan meg is jegyezte, hogy nem kell betojni a témától, bátrabban is lehet tetszést nyilvánítani. Vegyünk példát ugye a kormányról, mondta, amely Dávidként szembe mert szállni Góliáttal. Ebben a témakörben hangzott el a fórum első valódi újdonsága, friss kommunikációs fordulata is. Képzeljék el, hogy a Fidesz szupertitkos nyilvános fórumán a szónok óvatos visszavonulós manőverezésbe kezdett:

 „Ami pedig a civil-törvényt és a CEU-törvényt illeti, bárhogy is dőljön el ez a küzdelem, szép volt, megpróbálta a kormányzat, hogy lépéseket tegyen az átláthatóság irányába.”

Ki kell tartanunk a Fidesz mellett

Az átláthatóság élő lovas szobrát a fórum végén érkező kérdések viszont totálisan összezavarták. Egy hölgy az alábbi problémát vetette fel:

„Bakondi úr kijelentette, hogy 14 és 18 év közötti menekülteket külön elbánásban részesítik, ami a szabad mozgásukat fogja biztosítani. Én csak azt kérdem, hogy helyes-e az, ha beszélünk előre a kormány részéről mielőtt eldöntjük a végleges akaratunkat, mert szerintem ez hozzájárult ahhoz, hogy nagyon sokan nem küldik vissza a konzultációt, mert minek töltsék ki, ha már úgy is megvan a döntés a kormány részéről?”

Válaszként ifj Lomnici Zoltán hosszú percekig próbálta betölteni a megfelelő kommunikációs programot. Sikertelenül. Ami bejött, az a még egészen passzoló dns-tesztes panel, aztán meglepő fordulattal előbukkant a Fóti Gyermekváros, majd a biztonságos harmadik ország - panelbe csapott bele, végül feladta, és inkább úgy döntött, hogy nem szeretne szakmai részletekbe belemenni.

Van úgy, hogy a legharmonikusabb, legszeretettel telibb párkapcsolat is kiüresedik, a szerelem lángja csupán pislákol, és csak némán, lanyhuló szeretettel nézik egymást a valaha elválaszthatatlanok. Mondandójuk már nincs egymás számára. Így nézték egymást Lomnici Zoltán CÖF-szóvivő és fideszes törzsközönsége.

A hallgatóság csendes morajlással hagyta el a termet, kint a KÖSZI előtt két idősebb nő egymásba karolt, velem együtt indultak el a villamosmegálló irányába, és egyikük végszavazta nekem a szomorkás eseményt: 

„Ez van, ki kell tartanunk a Fidesz mellett.”