Addig gyalázták a facebookos kommentelők a miskolci szobrot, hogy még a felavatása előtt lebontják

Telefonon beszélek Németh Évával, a Miskolc-Pereces-i Bányász Kulturális Egyesület vezetőjével, és azon veszem észre magam, hogy egy idő múlva olyanokat mondok az interjúalanynak, hogy

az emberek azért ennyire nem rosszak, csak néha úgy néz ki

meg hogy

ne tessék elkeseredni, mindig az ilyen alakok hangja hallatszik jobban.

Jézusom, hogyan jutottunk idáig, hogy így kelljen vigasztalnom ezt a kedves, jószándékú, a sírás határán egyensúlyozó, számomra totálisan ismeretlen asszonyt, akit eredetileg csak azért hívtam fel, hogy megkérdezzem, mikor lesz a szoboravató?

Ez neked szobor?????

A sztori azzal indult, hogy pár napja olvasói levelet kaptunk K.-tól, aki Miskolc Pereces nevű, egykori bányászfaluból lett kies városrészében lakik, a következő szöveggel:

Van egy gyönyörű, de eléggé hátrányos helyzetű volt bányásztelepülés Miskolc mellett, Perecesnek hívják. Csodálatos természeti adottságokkal, történelemmel. Eccercsak megjelent a napokban egy köztéri betonremekmű, senki nem tud róla semmit az ott lakók közül. Tippem, hogy uniós pénzből valósult meg, érdekes lenne megtudni, mennyit is kóstálhat. Csatolom a képet, borzadjatok!

Megnéztem a csatolt képet, és annyira ugyan nem borzadtam, de érdekelni kezdett, hogy mi lehet ez a felirat nélkül megjelent alkotás, ami kicsit messzebbről így néz ki:

Fotó: Olvasónk

Közelebbről meg így:

Fotó: Olvasónk

Néhány nap kutakodás után kedden sikerült elérnem Németh Évát, a bezárt bánya egykori kultúrházának utódjaként működő Bányász Kulturális Egyesület elnökét. Eddigre annyit már megtudtam némi online nyomozás és levelezgetés árán, hogy 

  1. Perecesen áll a bál, mert egyeseknek nagyon nem tetszik a szobor
  2. A téma nagy vitát kavart perecesi témájú Facebook-csoportokban
  3. A szobor, amiről a közösség kezdetben semmit sem tudott, valójában egy Gulag/Malenkij Robot-emlékmű, és egy helyben élő, kárpátaljai származású művész/vállalkozó munkája
  4. A szobor figurálisan egy hatalmasra nagyított szögesdrótdarabot ábrázol
  5. A szobor annyira újdonság, hogy csak május 20-án avatják fel

Ehhez képest alig beszéltem öt perce Németh Évával, amikor kibökte, hogy a szobrot igazából sosem fogják felavatni, merthogy olyan durva kritikákat kapott, hogy épp most döntöttek úgy, inkább lerombolják.

Hogy micsoda?

Németh Éva szavaiból a legszomorúbb történet bontakozott ki, amit jó ideje hallottam.

A helyi kulturális életet szervező egyesületet az elnöknő sztorija szerint a Kárpátaljáról származó, helyben élő fiatal alkotó-vállalkozó, Papp Csaba kereste meg azzal, hogy szívesen csinálna köztéri szobrot a lakhelyére. Papp talált ugyanis egy hazai finanszírozású pályázatot, amin a kiírás szerint egymaga nem pályázhatott, az Egyesülettel összeállva viszont igen. 

A volt bányászok örültek a kezdeményezésnek, összeálltak Papp-pal, meg is nyerték a Gulag-emlékév-pályázatot, az alkotó pedig megalkotta szobrot, amit fel is állítottak.

A később tragikus hibának bizonyult ötlet az volt, hogy az alkotást az avatóünnepség előtt pár héttel nemcsak felállítják, de nem is takarják el valami lepellel vagy spanyolfallal, hanem közszemlére teszik, hadd szokják és véleményezzék a helyiek. Az, hogy az alkotás mellé nem raktak semmiféle szöveges utalást arra, hogy mi ez az egész, biztosan nem segített a pozitív fogadtatásban, bár maga Papp bárkivel elbeszélgetett az emlékműről, miközben az utolsó simításokat végezte rajta. De a későbbiekben kiderült, hogy már önmagában az erős ellenérzéseket szült, hogy az emberek nem tudták, mi az, amit néznek.

Ezt a falyta művészetet nem nagyon akarom érteni

Az egyesületet érezhetően sokkolta, hogy a perecesiek Facebook-csoportjaiban ezután milyen durva beszólásokat kapott a mű. Annyira, hogy végül úgy döntöttek, hiába készült el, hiába hívtak meg három szentelő papot, MTA-akadémikust, fúvószenekart és vendégeket a huszadikai avatásra, a kommentek miatt inkább gyorsan lefújják az egészet és megsemmisítik az alkotást.

Na de milyenek is voltak azok a kommentek, amik ilyen példátlan lépésre sarkallták az egyesületet?

Voltak értetlenek:

Az alakját hagynám is ,ezt a falyta művészetet nem nagyon akarom érteni.  

  Hattyú nyaka görcsre kötve vagymi !!!!????  

Amatőr elmeorvosok és belgyógyászok:

Ezt milyen elmeroggyant csinálta, és ki engedte kirakni???

Szeretném tudni, ki volt az az elmebeteg, aki ezt a förmedvényt kirakta. Lehet, hogy egy új szemétlerakóhely?!  

Undorító,veszélyes ... A vasak kiállnak belőle... Semmi értelme..!  Olyan mint egy bélcsavarodás..!!:$$  

Alanyi költők:

Úgy néz ki mint a cipőm ha csombék van rajta. Nem is kell inni ahhoz hogy valaki elhánnya magát ettől a hurok görcstől.

A művésznél sokkal ügyesebb művészek, akik csak azért nem alkotnak jobbat, mert kommentelni szoktak helyette:

Ha ez a müvészet akor jövöhéten már ithonleszek és elkészitem a párját....

Ennyi erővel én is megpályázhattam volna. A kedves művész meg szerintem maradjon a gyurmázásnál.

Nem akartam hozzá szólni, de ezt nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni. A gyerekek,akiknek jó kéz ügyessége van,még ők is különbet készítenek. Ez az,az alkotás valamilyen ortoped műtét után van kitéve, utókezelésre!!! ????

A kommentelésnél aktívabb időtöltésre vágyók:

Hogy került ide a gulág téma na és emlékezzen mindenki a saját módján de én inkább kurvára leromboltatnám.  

Száz szónak is egy a vége; szét kell verni, egy kőhalom is jobban mutatna, mint ez a förmedvény. Az alkotó helyében eltörném a saját két kezem, mintsem egy ilyen un "alkotást" elkészítsek.

senkinek nincs kalapácsa??? el onnan!

Szóval tényleg kemény trollrohamot kapott szegény szobor - ami egyébként egyáltalán nem olyan borzalmas munka, sőt sokkal értékelhetőbb műalkotás mondjuk az utóbbi időben felállított olyan fővárosi szobroknál, mint a német megszállási vagy a Malenkij robot emlékművek. 

Túl a szarozáson

De ez a köpködés egy-két tucat ember műve összesen, nem százak-ezrek tiltakoztak. Irtó érdekes, hogy a sok egymásra licitáló fotelszobrász között Gábor kommentelő milyen meglepően világosan látta, hogyan működik ez a jelenség:

A művet megláttva az emberek többségébe vegyes érzelmek támadnak. Elöször is nem tudjuk hogy mit láttunk. Másodszor nem értjük, hogy a megalkotó mit akart közölni a művel. Harmadjára pedig az előzö kettö indok hatására felháborodunk hogy ezért valaki pénzel fizetett.

Akadt azért olyan helyi lakos is a Facebookra írók között, aki nem a klavitúra előtt hergelte magát, mint valami láncra kötött kutya, hanem odament a szobron dolgozó művészhez és megkérdezte tőle, mi ez az egész. Nem véletlen, hogy ezek után mi zajlott le benne:

Nem tudtam "születéséről", mikor megláttam, azt mondtam ez borzalom. Beszéltem az alkotójával, azt mondja, borzalmat nem lehet virágokkal szép dolgokkal szimbolizálni. Belegondoltam, én hogyan ábrázolnám azokat a borzalmakat, amit a gulágra elhurcoltak átéltek? Nem a szobor által megformázott műtárgy a lényeg, hanem a szobor által kiváltott érzelmek. Vajon a gulágra elhurcolt nagyapám mit érzett? Ilyen fertelmesnek látta a jövőt, mint mi a szobrot? Beindul a fantáziám, a sok vasbilincs láttán... Idővel a vas rozsdás lével lepi el a szobrot. Az jut eszembe, nagyapám megmenekült, három testvére nem. A lecsorgó rozsdás lé akár vért is szimbolizálhat. Vizuális alkat vagyok, a szobor ráébrezstett arra, mit élhettek át nagyapámék. Lehet családi ügy, a szobrot nem én akartam, fogalmam sem volt születéséről. Szíven talált, érzelmeket váltott ki, a felédés homályából visszaemelte csládom rég elhunyt tagját...A gulágot nem vsak az én családom tagjai szenvedték meg..

Szóval az emberek nem mindig olyan borzalmasak, mint a primitív kommentek alapján tűnhet, csak nem szeretnek azzal fáradni, hogy gondolkodjanak. 

Most akkor 10-20 köpködő beszólásai miatt tényleg lerombolják a szobrot??? 

- kérdeztem vissza hitetlenkedve.

Nekünk ezt el kell fogadnunk. Pedig csak a jószándék vezetett. Talán még nem vagyunk felnőve a kortárs művészethez

- válaszolta a hallhatóan megtört Németh Éva.

Aztán sikerült elérnem az alkotót. Papp Csaba azt mondta, hogy igyekszik nyugodtnak lenni, de nem igazán tűnt annak, inkább szomorúnak. Arról beszélt, hogy egy ilyen komplex kortárs alkotást a buszból kipillantva nem lehet értékelni, és hogy jellemzően olyanok írták a durvaságokat, akik oda sem jöttek rendesen megnézni. Mert, miközben a mű felállításán dolgozott, egész sok helybéli ment oda hozzá, köztük olyanok is, akiknek alapból nem tetszett. De miután beszéltek vele, az emberek élőben teljesen normálisan reagáltak és a legtöbben azt mondták, hogy várják a szoboravatót. Ezek az emberek nem is írtak utána örjöngő kommenteket.

Az alkotó szerint a kommentkampány egyetlen embertől indulhatott, aki, bár a szobor felállításakor pontosan tudta, hogy az akkor még félkész, ezt elhallgatva kezdett írogatni róla, begerjesztve a többieket. Az Egyesület és a művész az egyre hevesebb gyalázkodást olvasva már napok óta azon morfondírozott, hogy mi legyen. Hétfőn még megpróbálkoztak azzal, hogy kitették a Facebookra egy helyi lakos interjúszerű beszélgetését az alkotóval, aki a munkáját magyarázta, de miután erre sem léptek elő a projektet támogató helyiek, vagyis a netet nem árasztották el a pozitív kommentek, a visszavonulás mellett döntöttek.

Papp külön szomorú volt, hogy a szobron felül most elbukják a Gulag-témában érkező vándorkiállítást, illetve a településnek médiafigyelmet hozó avatóünnepséget is. (A szoborra és az avatásra összesen 1,5 millió forintot nyertek.) 

Azt azonban megtudtam tőle, hogy az alkotás, ha mondjuk megtetszene valakinek, némi utómunkával elszállítható és bárhol felállítható. Ha senkinek sem kell, akkor viszont tényleg megvalósul Minden Kortárs Művészetről Kommentelő Álma.

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.