Fiú és lány találkozik az utcán, megtetszenek egymásnak, de egyikük sem mer a másik felé közeledni és végül másmerre viszi őket az útjuk. Hétköznapi szituáció, amit valószínűleg már mindenki átélt és utána napokig átkozta magát, amiért nem mert lépni. A LÁV on the MÁV főszereplője is későn kapcsol, de telefonszámláját sem kímélve kezd a lány felkutatásába, és akad össze a legkülönfélébb emberekkel, elvakult számmisztika-hívőktől és tüntetőktől kezdve szinkronszínészeken és youtubereken át egészen stricikig.

A LÁV on the MÁV Batka Máté vizsgafilmjeként készült a Budapesti Metropolitan Egyetemen 2015-ben, szerepelt többek közt a 13. Jameson Cinefest Nemzetközi FIlmfesztivál, a 2. Magyar Filmhét és a Contravision Film Festival programjában, különdíjat kapott a 19. Faludi Filmszemlén és a Fest Nemzetközi Diákfilm Fesztiválon, valamint második lett a III. Savaria Filmfesztiválon. Az online premier apropóján Batka Máté rendezővel, Tisza Balázs operatőrrel és Knapp Dávid vágóval beszélgettünk.

link Forrás

Hogyan kerültetek a filmezés közelébe?

[Batka Máté] Úgy érzem, még mindig kerülök a közelébe, de tudatosan efelé tendálok már gimnázium óta. Már ott is néztünk és készítgettünk kisfilmeket, szerencsére ez a hóbort nem kopott ki belőlem, csak megerősödött. A Filmműre (Színház- és Filmművészeti Egyetem – a szerk.) nem vettek fel, de igyekeztem ezen az úton maradni és tanulni ahol és amit csak tudok. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikáció és médiatudomány alapszakán belecsöppentem egy egyetemi televíziós diákkörbe, akikkel egyrészt nagyon jó barátság alakult ki, másrészt egymást tanítottuk kamerázni, hangot felvenni, vágni. Ezzel a tapasztalattal később vágói munkákat szereztem, de engem a mai napig jobban vonz a filmezés.

[Knapp Dávid] Körülbelül 17 éves koromban kaptam karácsonyra egy videókamerát, és kitaláltam, hogy szeretnék zenét tenni a felvételek alá, ezért megtanultam használni egy vágóprogramot. Innentől már kezdtem sejteni, hogy ez lesz az én utam, de ez sokáig nem tudott kiteljesedni, csak hobbiként volt jelen az életemben. Aztán az évek alatt folyamatosan képeztem magam, elvégeztem egy filmes OKJ-s képzést, és az egykori hobbi elkezdett az életem meghatározó részévé válni. A filmezés közelébe azonban igazán csak a BKF-s (most már METU-s) éveim alatt kerültem, ahol a gyakorlati tudáson kívül sok ismeretségre tettem szert.

[Tisza Balázs] Először a szüleim nyomdokaiba akartam lépni, mint mérnök (építészmérnök), de jött egy nap, amikor megdicsérték a fotóimat és valahogy úgy éreztem, hogy van némi affinitásom a szakmához. Ezért egyre többet fotózgattam, majd hirtelen azon vettem észre magam, hogy nyaggatom a szüleimet az első kameráért. Utána keresgéltem filmes iskolákat és kaptam egy olyan infót, hogy Egerben van egy főiskola, ahol ha nem is pontosan operatőri képzés, de filmezéssel kapcsolatos dolgokat tanítanak. Utána próbálkoztam a Filmművel, de mindkétszer kiestem a harmadik körben, ezért végül a METU-n kötöttem ki.

Miért a METU-t választottátok?

[BM] A Filmmű helyett jött a METU, ahol akkor még a Szabó Gábor által vezetett pár fős operatőri osztályba kerültem mesterszakon. A Filmművel párhuzamosan jelöltem meg, akkoriban nagyon jó híre volt az egyetemnek.

[KD] Szerettem volna felsőoktatás keretein belül tanulni a filmezést, ezért elmentem a BKF Mozgóképművész szak nyílt napjára, ahol meggyőződtem arról, hogy ez a képzés a megfelelő számomra.

[TB] Miután a Filmműre nem sikerült bejutnom, nem maradt más választásom, mint a METU. Az első évemet médiás osztályban töltöttem. A felvételinél azt ígérték, hogy majd egy év múlva elindítják az operatőri MA szakot és arra gondoltam, hogy akkor majd arra átjelentkezek. Az első év végére nem gondoltam volna, hogy ez összejöhet, főként adminisztrációs okokból, de egy nap megkeresett Szabó Gábor, hogy lenne-e kedvem csatlakozni a frissen induló MA operatőri osztályhoz, amit persze nem tudtam visszautasítani.

Mi a véleményetek a METU-s oktatásról? Kik és hogy oktatnak, hogyan segítik a fiatalokat a filmezésben?

[BM] Amikor én tanultam ott – az akkori tanárokkal, akiknek egy jelentős része már elment sajnos –, akkor végre úgy éreztem, hogy megtaláltam azt az oktatásformát, amit mindig is kerestem. Inkább a gyakorlaton volt a hangsúly, amit később szűk körben, szabadon véleményezve kielemeztünk. Gondolok itt például az operatőri gyakorlatokra, amiket kezdetben a SPARKS, később az ORIGO műtermében tartottunk. Gábor engedett annyi teret, hogy mindenki a saját ízlésvilága szerint készítsen egy-egy pár perces gyakorlatot. Így ezeken keresztül kicsit megismertük mindenki világát. Egyhez ragaszkodott, hogy még ha operatőr-gyakorlat is, de története legyen a filmnek. Rendezést tanított még Bollók Csaba és Rohonyi Gábor is. Velük nagyon szűk körben (mert csak az operatőr osztálynak volt ilyen) filmeken keresztül és egymás filmjeiről beszélve tanultunk dramaturgiát, forgatókönyvírást, vagy hogy hogyan érdemes castingolni. Rendkívül sokat segítettek a vizsga- és diplomafilmjeinknél. Ezeken a beszélgetéseken keresztül erősödött meg bennem jobban, hogy én rendezni is szeretnék. Vágást Miklós Mari tart a mai napig az egyetemen. Ő is azon tanárok közé tartozik, akik elsősorban a hallgatókért vannak. Bármikor lehet rá számítani. A tanárok segítségén kívül nagyon erős volt a METU-n, hogy szó nélkül mentünk (és megyünk) egymás filmjeibe segíteni a mai napig, és az, hogy egy ember több poszton is megállja a helyét.

[TB] Az osztályunk szerencsésnek mondhatja magát, mivel épp abban az időszakban tanultunk a METU-n, amikor az oktatás a csúcspontján volt. Az első évben, amikor még médiás voltam, bekéredzkedtem az alsóéves BA operatőri osztály stúdiógyakorlataira, ahol nagyon tehetséges diákokkal és tanárokkal ismerkedtem meg. Olyan tanároktól lehetett tanulni, mint Nagy András, Gózon Francisco, Thernesz Vilmos. Akkor Szabó Gáborral, a későbbi osztályfőnökünkkel még csak ritkán találkoztam. Az átjelentkezést követően, 4 év főiskolai tanulmány után végre azt tanulhattam, ami tényleg érdekelt: az operatőri munkát. Szabó Gábornak nagyon sokat köszönhetett az osztályunk, mivel mindent megtett, hogy a legjobb oktatást kapjuk. Voltak stúdiógyakorlatok, ahol komoly lámpaparkkal és kameramozgató eszközökkel dolgozhattunk, vagy például kedvezményesen bérelhettünk eszközöket filmes cégektől a vizsgafilmjeinkhez, és lehetőségünk nyílt filmnyersanyagra is gyakorlatot készíteni.

Honnan jött a LÁV on the MÁV ötlete?

[BM] Egyszer hazafele az utolsó vonat, amin ültem, negyed órára bennragadt a Nyugatiban. A mellettünk lévő, szintén várakozó vonaton észrevettem egy lányt, aki az ablakon keresztül a mi vonatunk felé mutogatott. Kinéztem, és az előttem lévő négyesben ülő sráccal beszélgetett így. Ezzel akkor még nem kezdtem semmit, de az ilyen momentumokat pár szóban mindig felírom jegyzetként. Aztán amikor utoljára kaptuk meg feladatnak a rendezést, akkor ástam újra elő és írtam meg a forgatókönyvet.

Szerinted a való életben is megtörténhet ilyen? Hogy egy srác ennyire kitartó?

[BM] Ma már ez ritka, de például a szűk baráti körömből is tudok mondani olyat, aki másképp, de ilyen kitartó volt.

Hogyan állt össze, hogy mi történik, mit látunk a kis epizódokban, amikor a srác körbetelefonál mindenkit? Emiatt inkább szkeccs hangulata van a filmnek, vagy mintha mozgó képeslapokat, fotókat néznénk.

[BM] Kitűzött cél volt, hogy ez a körbetelefonálás, ha nem is 100%-osan, de egy merítés legyen a mai magyar emberekből. A vígjáték ellenére tekintsünk ki, hogy milyen helyzetek, emberek vesznek körül minket. Így kerültek be olyan dolgok például, mint a válás előtt álló szülők, a tüntetés, vagy a munkanélküliség és a prostitúció. Ezek nagyon apró módon, de talán ellensúlyozzák a film báját, legalábbis ez volt a célom velük. A karakterek egyébként jöttek maguktól, mikor írtam őket. Lett volna több is, de egy rövidfilmbe ennyi fért bele.

[TB] A szkeccs részek történetei szép lassan értek és csiszolódtak, ahogy egyre többet konzultáltunk a tanárainkkal és egymással. A kihívás az volt, hogy ezeket a minitörténeteket belehelyezzük egyetlen, vágatlan, fix snittbe. Személyesen ezeket a részeket szerettem leginkább.

[KD] Ami érdekesség lehet, hogy a kis epizódok nem ebben a sorrendben voltak benne a forgatókönyvben, ezért mindegyik jelenetet felírtam egy post-it papírra – különböző színnel a szkeccs-jeleneteket és azokat, amikor a főszereplővel vagyunk –, ezeket felragasztottam a falra és ott kezdtünk el sakkozni Mátéval, hogy vajon milyen sorrendben lenne a legjobb. Így alakult ki a film végleges szerkezete.

A két főszereplőt hogyan választottad ki?

[BM] Walters Lilit még az egyetemről ismertem, de nem tudtam, hogy elkezdett színészettel foglalkozni. Az akkori volt barátjával futottam össze az Uránia előtt és kérdeztem, hogy mit látott. Mondta, hogy az új Török Ferenc-filmet, a Senki szigetét, amiben Lili is játszik. Megnéztem, és bár a film nem jött be, Lili meggyőzött, így megkérdeztem lenne-e kedve velem forgatni. Abai-Szabó Tamást pedig, ha jól emlékszem Lili ajánlotta.

Szirmai Gergőt hogy sikerült rávenni a szereplésre?

[BM] Gergő nekem akkor még csoporttársam volt a METU operatőr szakán. Így könnyen sikerült rávenni, megkérdeztem és szívesen segített.

Hogy zajlott a forgatás? Nagyon sok helyszínen forgattatok, gondolom nem volt egyszerű köztereken filmezni, főleg a tüntetésen.

[BM] A tüntetés valóban nem volt egy könnyű szituáció. Ráadásul az volt az első forgatási napunk. Akkoriban sok tüntetés volt az egymást követő hetekben, szóval úgy voltam vele, ha nem jön össze, akkor majd egy következőn megpróbáljuk. De amíg tartott a menet, addig sok verziót felvettünk, így volt miből válogatni és úgymond elsőre meglett. A helyszínek többsége előre le volt szervezve, így ott már nyugodtabb körülmények között forgathattunk. Nekem ez volt az első olyan élményem, hogy egy nagyobb stábbal forgattam. Mindenki tudta mi a dolga, nagyon jól működött együtt a csapat. Ha jól emlékszem, összesen 8 napot forgattunk így együtt.

[KD] A vágás pedig párhuzamosan zajlott a forgatással, ami nagyon hasznos volt, mert Mátéval tudtunk egyeztetni közben, ha esetleg kellett még egy másik beállítás valamelyik jelenethez, akkor azt fel tudták venni a következő napon.

[TB] Máté imádja túlvállalni magát, ami azzal jár hogy rengeteg a szereplő, akik között színészek és amatőrök is voltak, és ugyancsak szereti megmozgatni a stábot, hogy nehogy egy helyszínen kelljen kényelmesen forgatni. Sokszor gerilláztunk, mint például a tüntetésnél vagy a metró lejárónál, ahonnan a közteresek ki is dobtak. Nem egyszerűek az ilyen forgatások, mivel nem lehet előre megtervezni a szituációt, mint egy stúdióban.

Volt valami vicces vagy maradandó élmény a forgatáson?

[BM] Sok minden eszembe jut, például Liliről utólag derült ki, hogy nem igazán tud korcsolyázni és az akkori forgatókönyvben még úgy volt, hogy ő profi. Amikor Kautzky Armand az utolsó utáni felvételnél meglepte a stábot egy "A nevem Bond, James Bond"-dal. Amikor a tüntetésen azt hitték, tévés stáb vagyunk, vagy amikor a próbák során felhívtunk embereket ezzel a szöveggel, hogy ’Egy lányt keresek a vonatról’.

[KD] Én az utolsó napra emlékszem, amikor Mátéék este 10-kor megérkeztek hozzám az aznapi forgatottal, hogy akkor másnap reggel 8-kor vizsga, és be kellene fejeznünk a filmet. Első naiv kalkulációink szerint hajnali 4-re készültünk volna el, gyakorlatilag azonban reggel 9-re fejeztük be a filmet, de szerencsére nem lett belőle probléma.

A LÁV on the MÁV Máté METU-s vizsgafilmje. Hogyan alakult a film finanszírozása?

[BM] A technikabérlésre kaptunk kedvezményt, illetve valamennyit a METU saját kezűleg adott rá, de nem sokat, legalábbis más államilag támogatott vizsga-, vagy diplomafilmek költségvetéséhez mérve. Saját zsebből préseltünk még ki valamennyit Balázzsal, az operatőrrel, illetve temérdek szívességből jött össze a film, amiért a mai napig hálás vagyok.

A filmet több fesztiválra is beválogatták és több díjat is elhozott. Milyen visszajelzéseket kaptatok a nézőktől és a szakmától?

[BM] Nagyon jól esett, amikor a Cinefesten a nézők közül többen is odajöttek, hogy külön gratuláljanak, vagy amikor az első nyilvános vetítéseken megtapasztaltam, hogy nevetnek az általam írt poénokon. Ezek a legjobb a visszajelzések.

[TB] Mindenkitől azt hallottam, hogy nagyon tetszett neki. Voltak olyan vélemények szakmabeliektől, hogy azért megvannak a gyengeségei a filmnek, de összességében olyan bája van, hogy ez elnézhető. Az egyik kollégától volt egy olyan vélemény is, hogy végre egy magyar film, amit végig tudott nézni és élvezte is.

Láttok valami trendet vagy hasonlóságot a kortárs magyar rövidfilmekben?

[BM] Szerencsére nagyon vegyesek az itthoni rövidfilmek, akárcsak a nagyjátékfilmek. Vagy anyagi, vagy időbeli megkötöttség miatt, de túlnyomó többségben a rövidfilmjeink be vannak korlátozva és főleg a dráma kerül előtérbe. Nem feltétlen baj ez, de a palettán megállnák a helyüket a kritikusabb hangvételű filmek is. Olykor-olykor vannak ilyenek, de arányaiban jóval kevesebb alkotó mer nyúlni véleményformáló témákhoz. De talán ez egyszer változik.

[TB] Többnyire a depressziót, drámát és a bajt látom trendként. Annak ellenére, hogy mi, fiatalok egyáltalán nem vagyunk ilyenek, mégis sorra készülnek a depresszív filmek, mintha egy háborús övezetben élnénk. Azt érzem, hogy nem képesek elengedni magukat az alkotók és nem mernek egy picikét pimasznak, szabadnak lenni.

Jelenleg min dolgoztok? Mik a további terveitek?

[BM] Jelenleg egy szintén szkeccs vígjátékot szeretnék benyújtani rövidfilm támogatásra. Ennek központi témája a sztereotípia lenne, hogy bizonyos embereket egy kép alapján már előre beskatulyázunk negatív vagy pozitív irányba, holott minden ember más és más. Ezt a témát egy-egy gegre épülő jelenetbe ágyaznám.

[KD] Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az első nagyjátékfilmemet kezdhettem el vágni ebben a hónapban, ami már most nagyon izgalmas szakmai kihívás. Mellette kisebb projektek futnak, valamint a METU-n óraadó tanárként is tanítok utómunka folyamatokat.

[TB] Most nincs saját kisfilm tervem, de dolgozunk a természetfilmes kollégákkal egy 8 részes sorozaton, ami a természetvédelmi őrökről és a nemzeti parkjukról szól, amikben dolgoznak. Van egy ugyancsak természetfilmes projekt, ami utómunka stádiumban van, ez egy arapapagájoktól szóló film, amit Peruban forgattunk.

Láttatok valami jó filmet mostanában?

[BM] Nemrég láttam a Green Roomot, ami érdekes ötvözete a thriller és a horror műfajának. Alapvetően szeretem azokat a filmeket, amik történetét egy helyszínre írják. Kell hozzá gyomor, de aki bírja az ilyesmit, annak elég feszültségfenntartó film.

[KD] A Get Out-ot nagyon tudom ajánlani, egy meglepően okosan felépített thriller, remekül vágva.

[TB] Nemrég láttam a Kojot című magyar alkotást. Szerintem nagyon izgalmas és aktuális volt, olyan akciójelenetekkel, amit még magyar filmben nem láttam. Az egyik főszereplője Bocsárszky Attila, egy felvidéki ismerősöm, aki a BA-s diplomafilmemben is szerepelt.