Negyven év gyászjelentéseit tanulmányozta a Népszabadságból, hogy megértse a Kádár-rendszert, pont készen lett, mire a lapnak is vége lett
Hamvaikat az új köztemető 300-as parcellájában helyezik el
- 1996-ban, hét évvel a magyar rendszerváltás után még mindig jelent meg olyan gyászjelentés a Népszabadságban, ahol nem írják ki direktben, hogy a halott részt vett az 1956-os forradalomban, csak a 300-as parcella említésével "virágnyelven" utalnak erre. A Kádár-rendszer olyan erővel tabusította az 1956-os forradalmat, hogy annak hatását még évekkel a kommunisták bukása után is lehetett érezni.
Az ELTE-n oktató Nagy Zsófia még a CEU hallgatójaként kezdte el kutatni a gyászjelentéseket, most megjelent tanulmánya a
pedig pont ilyen kérdésekkel foglalkozik.
Nagy összesen 1876 gyászjelentést vizsgált meg, amik 1961 és 2000 között jelentek meg a Népszabadságban. Tanulmányában ezek segítségével mutatja meg, hogyan működött a Kádár-rendszer Magyarországon.
Még 1956-nál maradva az is kiderült, hogy bár a forradalomról nem lehetett nyíltan beszélni a rendszerváltás előtt, de közvetve már az 1970-es években meg lehet találni a nyomait a gyászjelentésekben. Egy gyászjelentés két-három összetettet mondat, de közben benne van egy ember egész élete. Az, hogy miről írnak benne, és miről nem, nagyon sokat elárul a társadalmi emlékezésről. Tehát amikor az 1970-es években egy gyászjelentés pont azt a kitüntetést említik meg, amit az 1956-os forradalom leveréséért kapott egy kommunista funkcionárius, annak jelentősége van. Különösen ha az 1960-as években még egyáltalán, ilyen közvetett formában sem jelenhet meg az 1956 emléke.
„A gyászjelentések is sokszor úgy működtek, mint maga a Kádár-rendszer, olvasni kellett a sorok között. Félmondatokból, vagy pont egy gyászjelentés rövidségéből, a le nem írt dolgokból lehetett következtetni, hogy érdemes még alaposabban utánanézni egy-egy élettörténetnek.”
Ezt mondta a kutatásáról Nagy Zsófia.
Bethlen István volt miniszterelnök özvegyének és fiának gyászjelentésében egyetlen szó sem eshetett Bethlen korábbi pozíciójáról. Egy feloszlatott apáca rend fontos tagjának gyászjelentésében azt kellett elhallgatni, hogy az illetőnek milyen vallási szerepe volt a kommunizmus előtt.
A zsámbéki tanárképző volt tanára
- ennyit írhatnak róla, többet nem. Közben annak is van jelentősége, hogy ezeket az embereket nem törlik ki teljesen a társadalmi emlékezetből, megjelenhetnek a gyászjelentéseik, csak olyan formában, ami a rendszernek elfogadható.
A Kádár-rezsim változásai is nyomon követhetőek a gyászjelentésekből. Az 1960-as évek társadalmának hőse a gyári munkás, ennek megfelelően relatív sok ilyen gyászjelentés olvasható a Népszabadságban, a számuk viszont az 1970-es, 80-as, 90-es években folyamatosan csökken. Ennek kvázi ellentéteként a 60-as években alig írtak tudósok haláláról, az azt követő évtizedekben, ahogy a gyári munkások gyászjelentései koptak ki a Népszabadságból, ezek egyre inkább megjelennek.
Azt is jól lehet követni, hogyan vonul ki a politika a gyászjelentésekből ebben a négy évtizedben. Míg 1961 és 1965 között az elvtárs kifejezés relatív gyakran fordul elő a halottakkal kapcsolatban, ez az 1980-es évekre lecsökken, és 1991 után szinte teljesen kiesik. A politikai tisztségek felemlegetése is hasonlóan csökken, a 60-as években még a Munkásőrségben betöltött tagság kerül leggyakrabban elő a gyászjelentésben, és gyakran esik szó az elhunyt kommunista kitüntetéseiről, ez is folyamatosan csökken, ahogy "puhul" a rendszer.
Ilyen hatások nem csak a Kádár-rendszerben voltak, minden rezsimnek van valamilyen emlékezetpolitikája, a mostaninak is. Ha pár évtized múlva valaki végignézi majd a most megjelent gyászjelentéseket, nem a Népszabadságban, mert azt bezárták, hanem más lapokban, akkor látni fogja, hogy például az Orbán-kormány idején adott kitüntetéseket jobban említik-e, mint a korábbiakat, vagy hogy kap-e bármilyen hangsúlyt a gyászjelentésekben a Fideszhez való viszony
- magyarázta Nagy Zsófia.
Tanulmányát angolul itt lehet elolvasni.
(Címlapos kép: 1989. június 16. Nagy Imre és mártírtársainak ünnepélyes újratemetése a Hősök terén több százezer fő részvételével - Wikimédia / Fortepan)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.