Hosszas internetes keresgélés után kiválasztottam magamnak a tökéletes nadrágot.
A közismert kattintásos módszerrel megrendeltem a nadrágot. Uniós állampolgárként próbáltam európai országból megrendelni, de ezt a nadrágot Európában sajnos nem forgalmazzák, így kénytelen voltam az USA-ból megrendelni, ahol viszont forgalmazzák. A nadrág 150 dollárba került, erre jött még az 50 dolláros szállítási költség. Sokalltam, persze, de nem minden nap vesz nadrágot az ember, főleg amerikai nadrágot, és gondoltam, egyszer az életben ennyi talán belefér.
A nadrág útnak indult Philadelphiából.
A nadrágom megérkezett a USPS (United States Postal Service, az amerikai szövetségi állami posta) jamaicai kirendeltségébe. Kicsit elcsodálkoztam, hogy mit keres a nadrágom Jamaicán, de kiderült, hogy ez nem a jamaicai Jamaica, hanem a New York állambeli Jamaica. Megnyugodtam.
A nadrágom vetett néhány logisztikai bukfencet, majd megérkezett a New York állambeli New Yorkba, és még aznap továbbindult Európa felé.
A nadrágom a rendelést követő harmadik napon megérkezett Zürichbe, és onnan elindult Magyarországra, ahová még aznap el is jutott. Három nap leforgása alatt 7250 kilométeres utat tett meg, amire kifejezetten büszke voltam. Az én nadrágom! Magyarországon!
Jézus Krisztust keresztre feszítették. Nadrágügyben nem történt semmi.
Krisztus urunk holtan feküdt a sírjában. Nadrágügyben nem történt semmi.
Krisztus feltámadott. Nadrágügyben nem történt semmi.
Húsvét, locsolkodás. Nadrágügyben nem történt semmi.
Megkezdődtek a dolgos hétköznapok. Nadrágügyben nem történt semmi.
A Magyar Posta által kézbesítésre került részemre egy előző nap kelt, ajánlott, elsőbbségi levél, egyenesen a Magyar Posta Nemzetközi Posta Kicserélő Központtól. Miközben főhajtással adóztam a tény előtt, hogy a 21. században létezhet ilyen nevű intézmény, azt is sejtettem, hogy hiába vaskos a boríték, a nadrágom valószínűleg nem lesz benne, és sajnos igazam lett: a borítékban csak egy vagon A4-es papírt találtam, köztük egy Nemzetközi vámtartalmú küldemény érkezése, vámkezelési ajánlat címűt, két NYILATKOZATOT, egy Egyszeri import vámkezelési megbízást, illetve az eredeti szállítócetlit, azzal, hogy mindent küldjek el emailben a postavamugynokseg@posta.hu címre. Elégedetten konstatáltam, hogy a nadrágom az eredeti, 13 betűből és számból álló Postai azonosító szám mellett rendelkezik egy másik, 18 számból és betűből álló azonosítóval is, és bár furcsálltam, hogy miért kell 2017-ben trehányul kinyomtatott (Page 1 of 1), borítékban kézbesített papírokat kitöltenem, beszkennelnem, majd elektronikus úton továbbítanom (persze nyilván lehetett volna postán is, de isten ments), illetve hogy miért kell egy nyomorult nadrág átvételéhez megadnom az adószámomat, opportunista módon inkább loptam egy kék színű golyóstollat a Sanyi asztaláról, becsületesen rákörmöltem az összes számot, betűt a megfelelő rubrikákba, lefotóztam, és csatolmány formájában azon nyomban visszaküldtem az összeset a megadott emailcímre. Jött is rögtön az automatikus email, hogy megkapták.
Visszacsempésztem a Sanyi asztalára a kék színű golyóstollat. Nadrágügyben nem történt semmi.
Nadrágügyben nem történt semmi.
Nadrágügyben nem történt semmi.
Nadrágügyben nem történt semmi.
Elektronikus üzenetem érkezett, ráadásul nadrágügyben! Az emailt nem más küldte, mint Molnár Vivien2, @posta.hu-s címről, amiből nemcsak az derül ki, hogy a Magyar Postánál minimum két Molnár Vivien dolgozik, esetleg egy Molnár Vivien, aki két emailcímet használ, hanem az is, hogy a csaknem egy hete rubrikákba körmölt számaimmal totális tévúton jártam: nem azokat a papírokat kellett volna kitöltenem, amiket elküldtek és amikre azt mondták, hogy töltsem ki őket, és nem oda kellett volna őket elküldenem, ahová mondták, hogy küldjem őket. Hiába töltöttem ki tehát a Nemzetközi vámtartalmú küldemény érkezése, vámkezelési ajánlatot, a NYILATKOZATOT és az Egyszeri import vámkezelési megbízást, ehelyett az
Egyszeri import vámkezelési megbízás magánforgalomban érkezett nemzetközi vámtartalmú postai küldeményhez közvetett képviseletét
kellett volna kitöltenem, aminek persze nyoma sem volt a Magyar Posta Nemzetközi Posta Kicserélő Központtól érkezett borítékban.
Molnár Vivien2 szerencsére küldött egy pdf-et, hogy azt töltsem ki, úgyhogy kinyomtattam (szerencsére ez csak két oldal volt), visszaloptam a Sanyi asztaláról a kék színű golyóstollat, kitöltöttem, és már küldtem is a helyes címre, amiről kiderült, hogy korábban közöltekkel ellentétben nem a postavamugynokseg@posta.hu, hanem a postaimport@posta.hu. Vivien2 ugyanakkor közölte, hogy a nadrág és a szállítás árát tartalmazó, a kereskedőtől származó szállítólevél nem jó, küldjem el a számlát. Namost ennél hivatalosabbnak kinéző számlám persze nem volt, volt viszont egy visszaigazoló mail a webáruháztól, ahonnan a nadrágot rendeltem, konkrétan azzal, hogy
Hi, Thanks for your order. Pretty easy, huh? Congratulations on your good decision.
Na, ezt kikopiztam a két héttel korábbi emailből, és elküldtem a postaimport@posta.hu-ra, illetve Vivien2-nek. Lesz, ami lesz.
Sanyi tollát minden eshetőségre felkészülve magamnál tartottam. Nadrágügyben nem történt semmi.
Nadrágügyben nem történt semmi.
Nadrágügyben nem történt semmi.
Nadrágügyben még mindig nem történt semmi, ezért összeszedtem minden bátorságomat, és emailt fogalmaztam Vivien2-nek, amiben a tőlem telhető legudvariasabb formában megkérdeztem, hogy
mi a patás ördög kénköves lehelete van már a nadrágommal,
amit három hete rendeltem, és 18 napja itt van Magyarországon. Nem pont így fogalmaztam, mert nem mertem megkockáztatni, hogy felidegesítem Vivien2-t, de ez volt az értelme.
Nadrágügyben nem történt semmi. Hogy kezdtem aggódni, az nem kifejezés: mivel a pdf-ben szerepelt, hogy „Amennyiben a küldeménye vámhivatali regisztrációs dátumától számítva 20 naptári napig nem tesz nyilatkozatot, küldeménye visszaküldésre kerül a feladó részére”, simán el tudtam képzelni, hogy hiába küldtem el mindent azonnal, a végén még önhibámon kívül kifutok az időből, és a nadrágomat visszaküldik oda, ahonnan jött. Akkor pedig örökre keresztet vethetek a nadrágomra, mert hogy én ezt a kabarét még egyszer az életben nem csinálom végig, az biztos.
A szorgos méhek nemzetközi napja. Nadrágügyben nem történt semmi.
A munka nemzetközi ünnepe. Nadrágügyben nem történt semmi.
Vivien2 válaszolt! Azt válaszolta, hogy a nadrágom „vámkezelés alatt áll”. Erre ugyan tudtam volna mit válaszolni, de inkább nem válaszoltam semmit, nehogy magamra haragítsam Vivien2-t.
Nadrágügyben nem történt semmi.
Nadrágügyben nem történt semmi. Kétségbeesésemben eszembe jutott, hogy megnézem az eredeti trackert, amivel még a kezdet kezdetén nyomon követtem a nadrágom háromnapos útját Philadelphiából Jamaicába, onnan New Yorkba, onnan Zürichbe, majd Budapestre, és láss csodát: a tracker szerint a Magyar Posta szerdán, vagyis az előző nap megkísérelte a nadrágom kiszállítását, de sajnos nem járt sikerrel. Ezt ugyan nem értettem, mert a kézbesítési címen minden egyes nap reggel 6 órától éjjel 12 óráig tartózkodik valaki, de érezni éreztem, hogy közel a nadrágom.
Megjött a nadrágom, amit csaknem egy hónappal korábban megrendeltem, és ami több mint három hete Magyarországon tartózkodott. Miután a 150 dollárt, amibe a nadrág kerül, meg még az 50 dollárt, amibe a szállítás került, a rendeléskor kifizettem, már csak egy kis vám meg vámügynöki szolgáltatási díj van hátra, semmiség az egész.. Kifizettem? Kifizettem.
A nadrágom megérkezésével kapcsolatos további észrevételeimet - gondolataimat, érzéseimet - a cikk címében fejtettem ki, lásd fönt.
Ja, hogy a nadrág. Rájöttem, hogy nem is tetszik annyira, meg alul kicsit szorít, felül kicsit bő. Visszaküldjem?
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.