Visszatért a Twin Peaks, és nem kíméli a nézők agyát

Két David Lynch ül a bárpultnál. Azt mondja az egyik:

- Ik nav a söröv nyöggüf ttögöm?
- Nem érted. Ez álomlogika.
- Rokka tréim kogyav nerbé?
- Nem vagy. Én vagyok az, aki ébren van.

Hétfő hajnalban visszatért a Twin Peaks, és Laura Palmer apjába költöző démonként kaszabolta szét az interneten napok óta terjengő nosztalgikus kávé- és cseresznyéspite illatot. Vége a várakozásnak, a “Twin Peaks folytatása” nem legenda többé. Alig lehetett tudni bármi konkrétumot a folytatásról, még kiválasztott újságírók sem nézhették meg előre a visszatérést, hétfőn mindenkinek egyszerre dördült el a startpisztoly. 18 új rész jön.

Fotó: Suzanne Tenner/Showtime

Bár sokan párás szemmel emlékeztek vissza, milyen volt 27 évvel ezelőtt belemerülni Laura Palmer gyilkossági ügyébe, a visszatérés szerencsére nem csak egy nagy érettségi találkozó a régi ismerősök vállon veregetésével. Igaz, itt van Cooper ügynök (rögtön két szerepben, valódi mivoltában a Fekete Barlangban, miközben sötét alteregója szabadon garázdálkodik), látjuk Tuskó Ladyt, Sólyom seriffhelyettest, Ben Horne-t és több régi szereplőt, közben az epizód nagy része nemhogy nem Twin Peaksben játszódik, de a vörösbegyes világtól kifejezetten idegen helyeken. Az egyik fontos helyszín egy New York-i felhőkarcoló minimál-indusztrialista környezete, de van Las Vegas-i, és dél-dakotai gyilkossági szál is, amiket átjár a démoni erő.

Az persze már a megjelenés előtt egyértelmű volt, és arra futott ki a legtöbb elemzés, hogy a visszatérő Twin Peaksnek saját örökségét kellene átugrania: 27 évvel ezelőtt valóban úttörő volt a műfajban, de azóta akkorát fejlődött a tévésorozat-kultúra (nem kis mértékben a Twin Peaksnek köszönhetően), hogy egészen mások a nézői elvárások. A Twin Peaks a maga idejében pedig azért is tudott akkorát ütni (még Gorbacsov is érdeklődött idősebb Bushnál akkoriban, hogy ki a gyilkos), mert egy többé-kevésbé klasszikus gyilkossági helyzetből vitte át fokozatosan, lépésről lépésre a bizarr hallucinációs álomvilágba a nézőket. 

A gyilkossági ügy és a kisvárosi élet az első szezonban egyben tartotta a sorozat struktúráját, és erre tudott épülni a valóban semmihez sem hasonlítható hangulat. (A második szezonra mindez már szét is csúszott kicsit.) De lassan befogadni azt, hogy a kisvárosban démonok laknak egészen más, mint amikor már olyan természetes a sötét erők jelenléte, mint a vízesés morajlása.

Vagyis nemcsak az új Twin Peaksnek (ami a készítők, David Lynch és Mark Frost szerint nem is sorozat, inkább egy nagy film) kell megküzdenie azzal, hogy az emberek láttak már azóta True Detective-et, meg Breaking Badet, hanem a nézőknek is fel kell készülniük arra, hogy most már nem fogják a kezüket egy többé-kevésbé klasszikus gyilkossági üggyel, hanem egyből bent vannak a sötét erdő mélyén. Pont, mint egy Lynch-filmben.

Itt vannak például a jelenetek a New York-i felhőkarcolóban, ahol egy biztonsági őrnek kell vigyáznia egy üvegdobozra. Nem látszik, hogy lenne benne bármi. De olyan sokat mutatja a kamera, hogy a saját agyunk kezd el játszani velünk. Addig nézzük, amíg már bele akarunk látni valamit. Közben várjuk is, hogy Lynch meglepjen valamivel. De mégsem akarjuk, hogy meglepjen, mert tartunk tőle, hogy mi lesz az, a várakozás és a feszültség pedig addig erősíti egymást, hogy a trükköt tulajdonképpen már azelőtt eljátszotta velük, hogy valami tényleg történik azzal a dobozzal. (Erről a hatásról bővebben itt.)

Vagy itt van Cooper ügynök találkozása a beszélő fával a Fekete Barlangban:

Illetve Sarah Palmer visszatérése, akinek becsavarodása az események súlya alatt az első szezon egyik legnyomasztóbb szála volt. 

Ezt a hagyományt tökéletesen viszi tovább, ahogy éjszaka egyedül nézi otthonában a természetfilmet, amiben oroszlánok falnak fel egy bivalyt. Ez pedig a tükörben látszik a nő megtépázott arcával együtt.

Ezek mind olyan képek, amik elsőre megragadnak a nézőben.

Jó, de most akkor jó az új évad, vagy nem?

Ez nem ilyen egyszerű. Az első rész végére olyan érzésem volt, mintha a Bang Bang bárban ülnék David Lynch mellett, aki egy kicsit részegen-kásásan azt mondogatja az embereknek körülötte: 

Tudjátok, ki vagyok én? Én találtam ki itt mindent, nélkülem sehol sem lenne a tévékultúra, és megint meg fogom mutatni nektek! 

Lehet, hogy már magába csavarodott annyira, hogy végül otthagyom a bárpultnál. De pont nála ez nem lehet biztosan tudni, és nem is érdemes türelmetlennek lenni. Mi van, ha csak eljátssza, hogy részeg, és mindjárt előhúz valamit, amitől az egész kocsma elcsendesedik? Ő maga rendezi az összes új részt.

Persze lehet, hogy ez azért jutott eszembe, mert az utolsó jelent tényleg a Bang Bang bárban játszódik. Amivel mégiscsak visszatérünk Twin Peaksbe.

 (Az új Twin Peaks az HBO-n és az HBO GO-n megy.)  

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.