Izrael a jövőben elővigyázatosabban fogja megosztani hírszerzési értesüléseit az Egyesült Államokkal, írja az Amerikai Hangja. Ennek Donald Trump az oka, aki Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel és Donald Trump aktuálisan legnagyobb botránya, a kampánystábja és Oroszország esetleges összejátszását vizsgáló nyomozás egyik központi figurájával, Szergej Kiszljak washingtoni orosz nagykövettel találkozva kifecsegte azt a szupertitkos hírszerzési értesülést, amely alapján márciusban megtiltották a laptopok felvitelét az Egyesült Államokba tartó repülőgépekre.

Trump a megbeszélésen még azt is elárulta, hogy melyik szíriai, az ISIS ellenőrzése alatt álló városból származik az információ. Trump és környezete azt tagadta, hogy az értesülést megosztó országot is elárulta volna, mígnem izraeli látogatásán az elnök minden apropó nélkül egy mondaton belül négyszer említve Izraelt közölte, hogy sose mondta Lavrovnak, hogy izraeli forrásból értesültek volna. Avigdor Liberman izraeli védelmi miniszter az izraeli katonai rádiónak nyilatkozva megerősítette, hogy "barkácsoltunk kicsit" az értesülések megosztásának gyakorlatán, de azt is hozzátette, hogy "példa nélküli az együttműködés" a két ország titkosszolgálatai között.

Arról is beszélt, amiről sose beszélnek

Mondjuk az aktuális fejlemények alapján inkább már az a kérdés, hogy az amerikai hadsereg és a titkosszolgálatok változtatnak-e gyakorlatukon, hogy milyen titkos információkat osztanak meg az Egyesült Államok elnökével, akinek áprilisban a Fülöp-szigeteki kormány által közzétett leiratok alapján Rodrigo Dutertével folytatott telefonbeszélgetése során sikerült kikotyognia, hogy két, atomcsapásra is képes amerikai tengeralattjáró tartózkodik a Koreai-félszieget közelében. "A tengeralattjárókról sose beszélünk!" - nyilatkozta egybehangzóan három védelmi minisztériumi forrás a Buzzfeednek. Ami logikus, hiszen a tengerallatjáróknak az a lényegük, hogy, mivel a felszín alatt vannak, szinte lekövethetetlen a mozgásuk. Épp ezért, miközben a repülőgéphordozók küldetéseiről tájékoztatni szokták a nyilvánosságot, a tengeralattjárók bevetéseit mindig titokban tartják, hogy megőrizzék azt a taktikai előnyt, amit a tengerallatjárók rejtőzködési képessége jelent.

Ehhez képest szinte mellékes, hogy azt a mai napig nem sikerült senkinek megfejtenie, hogy egyáltalán mi értelme volt Trump és Duterte április 29-i telefonbeszélgetésének, mely során Trump

• egyrészt gratulált Dutertének a több ezer halálos áldozatot követelő, elméletileg kábítószerellenes lincselési kampányához;
  
• másrészt Dutertétől próbálta megtudni, hogy mit kéne gondolnia Kim Dzsongunról, az észak-koreai vezetőről, akit másfél hónappal korábban háborúval fenyegetett.
  

Eltitkolt találkozások

Egy normális világban már ez is elég botrány lenne egy elnöknek, de Donald Trumpról beszélünk, így az, hogy folyamatosan szupertitkos információkat kotyog ki, már-már mellékes. Hülyének lenni nem bűn, Donald Trump pedig pozíciójából adódóan nem sérthet államtitkot, mert ő maga azzal, hogy beszél róluk, jogilag fel is oldja a titkosításukat. Trumpot igazából a kampánya és Oroszország kapcsolatait feltáró nyomozás, illetve az ennek az eljárásnak az akadályozására tett próbálkozásai fenyegetik, ezeknek ugyanis büntetőjogi következményei is lehetnek. Trump szempontjából nem alakulnak jól a dolgok, a CNN legfrissebb értesülései szerint igazságügyi minisztere, Jeff Sessions átvilágításakor elfelejtette megemlíteni találkozóit a washingtoni orosz nagykövettel. Pedig az átvilágítási kérdőíven külön rubrika van annak lejelentésére, hogy volt-e "bármilyen kapcsolata [...] idegen kormánnyal vagy annak képviselőjével" az elmúlt hét évben. Ezeket a találkozókat hallgatta el a szenátusi meghallgatásán is.

Az igazságügyi minisztérium most azzal védekezik, hogy az átvilágítást végző FBI-ügynök utasítására nem sorolták fel azokat a megbeszéléseket, amiket Sessions szenátorként folytatott a nagykövettel. Egy ilyen átvilágítási formanyomtatványok kitöltésére specializálódott washingtoni ügyvéd, Mark Zaid szerint viszont minden ilyen találkozót fel kell sorolni, még ha azok hivatalos találkozók voltak is. Ez alól egyedül az jelent kivételt, ha a találkozóra nemzetközi konferencián vagy hivatalos kormányzati ügyekben került sor, de Sessions és Kiszljak találkozói nem ilyenek voltak.

Trump bukott nemzetbiztonsági főtanácsadója, Michael Flynn gyakorlatilag ugyanezért kényszerült lemondásra három héttel a kinevezése után.

Oroszok fogták Trump tanácsadóit

Mindez azért vált jelentős problémává, mert az oroszok saját bevallásuk szerint igenis igyekeztek befolyást gyakorolni Donald Trumpra a tanácsadóin keresztül - legalábbis a New York Times értesülései szerint az amerikai hírszerzés 2016 nyarán ilyen értesüléseket szerzett. Információik szerint orosz titkosszolgálati vezetők beszélgettek arról, hogy Trump volt kampányfőnökén, Paul Manaforton és a már említett Flynnen keresztül gyakorolhatnak nyomást és alakíthatják Trump véleményét Oroszországról.

Manafortot például az orosz titkosszolgálati hagyományoknak megfelelően kompromatokkal, vagyis kompromitáló információkkal akarták kézben tartani. Erre remek lehetőséget adott, hogy Manafort egykor az elkergetett oroszbarát ukrán elnök, Viktor Janukovics tanácsadója volt, amiért többmillió dollárt kaptak a cégei Oroszországhoz köthető forrásokból. 

John Brennan, a CIA volt igazgatója hétfői kongresszusi meghallgatásán pont ezekre az orosz módszerekre utalva indokolta, hogy a hírszerzők miért riasztották a kémelhárítással is foglalkozó FBI-t tavaly nyáron.

Az oroszok Michael Flynnt is ehhez hasonló információkkal tarthatták volna sakkban. Flynn elhallgatta, hogy az oroszok is fizették, a New York Times értesülései szerint csak 2015-ben több mint 65 ezer dollárt kapott Oroszországhoz, vagy egyenesen a Kremlhez kötődő cégektől, például az RT propagandatévétől 45 ezret.

Apropó, Manafort: a Politico értesülései szerint a tavaly augusztusban az oroszügyi botrány kirobbanásakor leváltott kampányfőnök hónapokkal később, amikor már javában folyt ellene a nyomozás, még folyamatosan kapcsolatban volt Trump stábjával. Egy héttel Trump beiktatása előtt például az elnök kabinetfőnökét, Reince Priebust hívta, vele négy, a beszélgetés tartalmát ismerő forrás szerint konkrétan a botrányról beszélt.  

Még az FBI is bedőlt az orosz dezinformációknak

Az oroszok más módon is igyekeztek befolyásolni az amerikai választások kimenetét. A Demokrata Párt szervereinek feltörésén és az onnan szerzett információk Wikileaksen át történő kiszivárogatatásán túl a Washington Post értesülései szerint nagy szerepük volt a végül Clinton bukását eredményező botrány alakításában is.

Az FBI éveken át vizsgálatot folytatott Clinton ellen azt kutatva, hogy vajon tudatosan államtitkot sértett-e azzal a nem túl átgondolt gyakorlatával, hogy hivatalos külügyminisztériumi emailje helyett magán-emailszerverét használta. A nyomozást 2016 júliusában az FBI végül vádemelés nélkül zárta le, de ezt különös módon nem az FBI-t felügyelő igazságügyi minisztérium, hanem maga James Comey jelentette be, ráadásul úgy, hogy a sajtótájékoztatón elég elítélően nyilatkozott Clintonról. (Csak zárójelben mondom, hogy ironikus módon mielőtt Trump elszólta magát, a Fehér Ház hivatalosan ezzel indokolta Comey májusi kirúgását.)

Az FBI ezt akkor azzal indokolta, hogy értesüléseik szerint az igazságügyi miniszter, Loretta E. Lynch magánbeszélgetésben arról biztosította Clinton stábjának egyik tagját, Amanda Renteriát, hogy nem fogják túl komolyan kivizsgálni az ügyet. Mint kiderült, erről csak közvetett, ráadásul orosz hírszerzési forrásból származó értesülésük volt. Az orosz hírszerzési források egy emailre hivatkoztak, amit állításuk szerint Debie Wasserman Schultz, a demokraták Nemzeti Bizottságának akkori elnöke írt az Open Society Foundations egyik tisztviselőjének, Leonard Benardónak.

Csakhogy azóta ennek az értesülésnek a hitelessége erősen megkérdőjeleződött. Az egy dolog, hogy Lynch maga az FBI ügynökeinek nyilatkozva tagadta, hogy egyáltalán ismerné Renteriát. Az már inkább bizonyíték, hogy az FBI az orosz hack vizsgálatában alaposan átnézte a Demokrata Párt emailszervereit, és semmi nyomát nem találta Wasserman Schultz és Bernardo levelezésének.Ők amúgy szintén azt állítják, hogy nem is ismerik egymást.

Magyarán, Comey egy orosz dezinformáció alapján döntött úgy, hogy az igazságügyi minisztériumot megkerülve maga jelenti be a nyomozás lezárását. Ez volt az alkalom, amikor azt is megfogadta, hogy minden esetleg felmerülő új információról tájékoztatja majd a törvényhozást. Amit aztán a választási kampány végén, október 29-én meg is tett, és az empirikus bizonyítékok alapján ez volt az az esemény, amely végül Trump javára fordította a választást.