Az angol labdarúgás egyik legnagyobb fenegyereke fantasztikus tehetség volt, és a szigetországban valószínűleg bele sem mernek gondolni abba, hogy mi lehetett volna belőle, ha a fejében is rendben vannak a dolgok. Tragédiákkal teletűzdelt gyermekkor, majd berobbanás az élvonalba. A sztárság kezelése, illetve - esetében - nem kezelése. Súlyos sérülések. Egy eseménydús pályafutás, amit látványos szétesések sora követett. Szerettük a játékát, sajnáltuk, hogy visszavonult. Megbotránkoztunk rajta, aggódtunk érte. Féltettük, temettük. Újra és újra. Mégis, még mindig itt van.

Hihetetlen, de igaz - Paul Gascoigne 50 éves.

A kezdetek

Paul John Gascoigne 1967. május 27-én született a Gateshead városrész nyugati körzetébe tartozó Dunston elnevezésű negyedben, Newcastle-ben. Keresztneveit Paul McCartney és John Lennon után kapta szüleitől, akik mindketten gyári munkásként próbálták meg összekaparni a megélhetésre valót. Elég hamar, már 4 éves korában elkezdett focizni, és nem is kellett sokat várnia, hogy a különböző iskolai csapatokban lejátszott meccsekkel felkeltse a játékos-megfigyelők figyelmét. Végül 13 éves korában igazolta le a Newcastle United, de érdekesség, hogy nem a hazai klub lett volna az első választása. Csak azután lett a Szarkák játékosa, hogy sikertelen próbajátékokon vett részt az Ipswich Town, a Middlesbrough és a Southampton csapatainál. Hogy milyen gyerek volt Gazza? Olyan Gazzás…

Állítólag egyszer a földrajz lecke helyett az autogramírást gyakorolta. Mikor a tanár kérdőre vonta, azt válaszolta, hogy ő híres futballista lesz. Erre a tanár mondta neki, hogy egy millió emberből jó, ha egy lesz híres focista. Nagyon nem tudta elvenni a kedvét.

Sajnos a pályán elért sikereit már gyerekkorában beárnyékolta egy sor tragédia. Nagy szegénységben éltek, ezért az apja Németországba ment dolgozni, amikor Gazza 10 éves volt. Nem sokkal később agyvérzést kapott, és nyolc hónap kórházi kezelés után sem tudott már többé munkába állni. Gascoigne 14 évesen került először közelebbi kapcsolatba élete legnagyobb ellenfelével. Ekkor ivott ugyanis először alkoholt, azonban úgy berúgott, hogy saját bevallása szerint 4 évig nem bírt piára nézni. Életének ugyanebben a szakaszában kezdődött a játékgépek iránti szenvedélye is, aminek a költségeit nem egyszer bolti lopásokból finanszírozta. Kamaszkorának meghatározó negatív élményei közé tartozik még, hogy ebben az időszakban két barátját is elveszítette, az egyikük ráadásul a szeme láttára halt meg, amikor elütötte egy autó.

Newcastle United (1985-1988)

Gascoigne 1985-ben került fel a Jack Charlton irányította első csapathoz, miután az előző évben már az ifik kapitánya volt, és irányításával megnyerték az FA Youth Cup sorozatot. Charlton amikor először meglátta, megfenyegette, hogy kirúgja, ha nem kezd valamit két héten belül a súlyproblémájával. Gazza keményen dolgozott és a határidő lejárta után esedékes áprilisi, Sunderland elleni meccsen már ott ülhetett a kispadon. A következő szezon nyitómeccsén volt először kezdő, és az idény során bejátszotta magát az első csapatba.

Sajnos a pályája felfelé ívelésével egyenesen arányosan nőttek a balhék is az életében. Mind a rendőrséggel, mint a klubvezetéssel gyakran keveredett összetűzésbe, ami miatt jó pár font büntetést kellett fizetnie. Ami nem tetszett neki, azt azonnal szóvá tette: így tett például akkor is, amikor a klub eladta Chris Waddle-t - ami szerinte rossz lépés volt - de az is rendkívül idegesítette, hogy a vezetőség folyton a magatartásával és a súlyával van elfoglalva.

A klub akkori elnöke, Stan Seymour úgy írta le Gazzat, hogy "olyan, mint George Best, csak agy nélkül".

Második teljes szezonja végén az év fiatal játékosának választották, és mivel köztudomású volt, hogy már nem érzi jól magát Newcastle-ben érkezett is ajánlat a Manchester Unitedtől és a Tottenhamtől is. Gascoigne szíve szerint a Liverpoolba szerződött volna, de mivel a vörösök nem érdeklődtek iránta, szóban megegyezett Sir Alex Fergusonnal. A Sir ezután nyaralni ment, és az újságokból értesült arról, hogy Gazza aláírt a Spurs-höz, brit rekordnak számító 2,2 millió font vételárért.

Állítólag Gascoigne később telefonon elnézést kért Fergie-től, és elmondta, hogy azért döntött a londoni klub mellett, mert házat vásároltak a szüleinek. A skót edzőlegenda pedig azóta többször is elmondta, hogy menedzseri karrierje legnagyobb csalódása, hogy nem tudta leigazolni Gazza-t.

Eligazolásáig, Gascoigne a nevelőegyesületében két és fél évad alatt 107 mérkőzésen 25 gólt szerzett.

Tottenham Hotspur (1988-1992)

Első londoni szezonjában a hatodik helyen végzett a Spurs, és Gazza a maga 32 meccsével bőven alapembernek számított. Egy évvel később, 1990 tavaszán már a bronzéremig jutottak, amikor is második Aston Villa hét, a bajnok Liverpool pedig tizenhat ponttal előzte meg őket. A Tottenhamnél eltöltött időszakának legsikeresebb éve ezután következett - persze nem a bajnokság szempontjából. Az előző évekhez képest kevesebbszer, mindössze 26 alkalommal lépett pályára a First Divisionben, ahol a Spurs csak a 10. helyen végzett. Az 1990/1991-es FA-kupa küzdelmeiben viszont taroltak: Gazza hat mérkőzésen hat gólt szerzett, köztük egy hatalmas szabadrúgást az Arsenal elleni elődöntőben. A Nottingham Forest volt az utolsó ellenfél, de a Wembleyben - ahol a Spurs hosszabbításban tudott nyerni 2-1-re - hősünket már a 17. percben le kellett cserélni térdsérülés miatt.

A hírek szerint Gazza a kupadöntő idején már rábólintott a Lazio ajánlatára, aminek értelmében 8,5 millió fontért adta volna el a Tottenham. A sérülése alapból veszélyeztette a transzfert, az meg pláne, hogy 1991 végén a rehabilitációja alatt összeszedett egy újabb térdsérülést. A fő probléma ezzel az esettel az volt, hogy egy newcastle-i night clubban sikerült abszolválni, és a történtekután még az 1991/1992-es bajnoki szezont teljes egészében ki kellett hagynia. Valószínűleg nem így akart búcsúzni a Spurs szurkolóktól.

Terry Venables, a Tottenham akkori edzője - aki később a válogatottnál 1996-ban is alapemberként számított Gazza-ra - így nyilatkozott a kettős érzésekről, amit Lazioval történő megegyezés váltott ki belőle:

"Nagyon örülök Paulnak, de egy kicsit olyan érzés is, mint amikor az anyósod lehajt egy szikláról a te vadonatúj kocsiddal..."

Lazio (1992-1995)

Az egyéves hercehurca után végül 5,5 milló fontért igazolt az olasz fővárosba, ahol 1995-ig szerepelt. Eleinte meglátszott rajta az egyéves kihagyás, de így is sikerült belopnia magát a szurkolók szívébe, amikor az AS Roma elleni derbin a 89. percben egyenlíteni tudott. A bugyikékekkel első szezonjában az 5. helyen végeztek, ami 16 év után jelentett újra európai kupaszereplést a Sasoknak.

A következő szezon elején újra a régi lemez került a lejátszóba: a Lazio akkori edzője, Dino Zoff komoly fogyókúrát írt elő Gascoigne-nak. Az egykori legendás kapus szerint körülbelül 13 kg-tól kellett volna megszabadulnia, hogy az első csapatban alapemberként számoljanak vele. Ahogyan korábban Newcastle-ben, Gazza most is teljesítette a feladatot, és bediétázta magát a kezdőbe. 1994 áprilisában aztán egy edzésen ütközött Alessandro Nestaval, és eltört a lába. A rehabilitáció alatt Zoff helyére Zdenek Zeman érkezett, akivel finoman szólva sem értették meg egymást, így aztán közös megegyezéssel arra jutottak, hogy a középpályás távozik a klubtól.

Három szezon a Spursben - amennyiben a teljes egészében kihagyott 1991/1992-est nem vesszük figyelembe - és három szezon a Lazioban, mégis mennyire más mutatók. Amíg az angol fővárosban Gascoigne 117 mérkőzést játszott, és 33 gólt szerzett, addig a Rómában eltöltött három év alatt mindössze 47 meccs és 6 gól a statisztikája.

Glasgow Rangers (1995-1998)

1995 nyarán 4,3 millió fontért szerződött Skóciába, amivel a Rangers rekordigazolása lett. Ahogyan Olaszországban, úgy új klubjában is a helyi derbin lopta be magát egyszer s mindenkorra a szurkolók szívébe. Már az ötödik fordulóban sor került ugyanis a Celtic elleni Old Firmre, ahol Gasciogne az egész pályán végigrobogott, mielőtt gólt szerzett. Az első szezonja amúgy is a lehető legjobban sikerült: 42 tétmeccsen 19 gólt szerzett, megnyerte a Rangers-szel a bajnokságot, a kupát és a Ligakupát is. Nem is volt meglepő, hogy a szövetség és az szakírók szavazásán is Gazza lett az év játékosa. Ebben a szezonban követte el azt a legendás csínt, amikor felvette a földről a spori által elejtett sárga lapot és fel is mutatta neki. Az angol humor nem jött be a skót játékvezetőnek, aki felmutatta Gazzának a sárgát, amint visszakapta tőle.

A következő évben is behúzták a bajnokságot - akkor már sorozatban kilencedszer - a Ligakupa döntőjében pedig a ismét a legnagyobb rivális Celticet verték 4-3-ra. Gascoigne és Ally McCoist is duplázni tudott. Úgy tűnt szép és jó minden, de színfalak mögött gyülekeztek a viharfelhők. A vezetőség egyre jobban aggódott Gazza piázgatásai miatt, ami mind a játékára, mind a mentális állapotára rossz hatással volt. A Rangersnél töltött utolsó szezonja így aztán kimondottan rosszul sikerült: az egyik Old Firm derbin durva erőszakos belépőért öt meccses eltiltást kapott, a másik, Celtic elleni rangadón pedig furulyázást imitálva bosszantotta az ellenfél szurkolóit, utalva egy protestáns szervezetre. A Rangers pénzbüntetést szabott ki rá, az IRA pedig halálosan megfenyegette. A trófea nélküli szezon végét meg sem várva, 1998 márciusában Gascoigne távozott Glasgowból.

Végjáték - Borotól Bostonig 1998-2004

A vég kezdete következett Gazza játékospályafutásában, még ha elsőre nem is így tűnt. Skóciából hazatérve a Middlesbrough 3,45 millió fontot fizetett érte, a menedzsere pedig az egykori válogatottbeli csapattársa, Bryan Robson lett. Tavasszal hét bajnokira, és egy elveszített Ligakupa-döntőre szállt be a Boroba, és segített kivívni a Premier League-be jutást a First Divisionben megszerezett ezüstéremmel. A következő szezon megkezdése előtt Gascoigne viszont teljesen összeomlott, miután egy átpiált éjszaka után egyik barátjának sikerült halálra innia magát. A rehabilitáció és a rossz előjelek ellenére remekül kezdte a szezont, ami a Middlesbrough szereplésének is jót tett: karácsonykor a negyedik helyen álltak, végül pedig a kilencedik helyen végeztek. A szervezetét akármennyire is megviselte az életmódja, 26 bajnokin mégis pályára tudott lépni, és elkezdtek arról pletykálni, hogy esetleg Kevin Keegan a válogatottba is visszahívja. A nagy visszatérés elmaradt és a Boro-karrier is megfeneklett. Az utolsó szezonjában Tees folyó partján mindössze 11 tétmeccsen lépett pályára, és a legfontosabb esemény, ami vele kapcsolatban az újságokba került az volt, amikor sikerült úgy lekönyökölnie George Boatenget, hogy az ő keze tört el.

2000 nyarán szabadon igazolhatóként került az Evertonhoz. Két évre írt alá, és újra Walter Smith lett a főnöke, akivel a Rangersnél már dolgoztak együtt. Fizikálisan nem ütötte meg azt a szintet, ami tartósan a kezdőbe kerüléshez kellett volna, de ennek ellenére kellemes csalódást okozott a játéka. Egyre többször akadályozták azonban kisebb sérülések, ráadásul az alkohol, és az ezzel járó depresszió sem jelentett semmi jót a jövőre nézve. 2002 márciusában Smith helyett David Moyes került a kispadra, és Gazza távozott a klubtól. Nem egészen két szezon alatt mindössze 38 mérkőzésen tudott csak pályára lépni.

Gascoigne klubkarrierje tulajdonképpen itt véget ért. A Burnley színeiben még hat, a kínai Gansu Tianma csapatánál, és a League Two-ban szereplő Boston Unitedben pedig 4-4 meccsen szerepelt 2002 és 2004 között.

Húszéves klubkarrierje során 468 tétmérkőzésen szerepelt, és 110 gólt szerzett.

Az angol válogatott (1988-1998)

Az U21-es angol válogatottban 1987-ben debütált, és 12 mérkőzésen szerepelt. A felnőttek közé Sir Bobby Robson hívta be először 1988 szeptemberében. A szintén newcastle-i születésű Robsonnal egyébként kimondottan jó kapcsolatot ápolt: amikor az öreg mester állapota rosszabbra fordult, gyakran látogatta, és a halála óta is sokszor feltűnik a vele kapcsolatos társadalmi eseményeken.

A 1990-es olaszországi vb-ről vele kapcsolatban azonnal az a képsor ugrik be, amikor az elődöntőben megkapja a sárgáját az NSZK ellen, és így nem játszhatott volna, ha Anglia döntőbe jut. Milliók látták, ahogyan Gazza könyörög a bírónak, majd sírva fakad. Anglia végül büntetőkkel kikapott, miután Stuart Pearce kihagyta a döntő 11-est.

Az angolok - Gazzával a keretben - 1992-ben már Graham Taylor vezetésével utaztak Svédországba. Az az Európa-bajnokság viszont nem Angliáról, hanem a világbajnoki címvédő németek meneteléséről, és még inkább a strandról beugró, és végül aranyat szerző dánokról szólt. A háromoroszlánosok történetének egyik legnagyobb blamája pedig csak ezután következett, amikor hatalmas meglepetésre Anglia nem kvalifikálta magát az 1994-es, Egyesült Államokban megrendezésre kerülő világbajnokságra.

Paul Gascoigne válogatott pályafutásában az 1996-os, a hazai rendezésű Európa-bajnokság volt a csúcs. David Seaman, Tony Adams, Stuart Pearce, David Platt, Darren Anderton, Steve McManamam, Paul Ince, Teddy Sheringham, Alan Shearer és természetesen Gazza - hatalmasat fociztak, nekem személy szerint tizenévesen meghatározó élmény volt nézni a Terry Venables irányította csapat játékát. A Svájc elleni 1-1 után megverték 2-0-ra Skóciát, Shearer fejese mellett Gascoigne klasszikussá vált esernyős góljával, amit a "fogorvosi székes" gólöröm követett.

Ennek az előtörténete annyi volt, hogy az EB előtt a válogatott Hong-Kongban játszotta az utolsó felkészülési mérkőzését, és a túráról olyan fényképek jelentek meg az újságokban, amiken több játékos erősen illuminált állapotban látható. Gazza és a többiek - például Paul Ince és Teddy Sheringham is - a képeken azt imitálják, hogy fogorvosi székekben ülnek, miközben locsolták a szájukba a piát.

Az utolsó csoportmeccsen 4-1-re csontozták ki Hollandiát, minden idők egyik legjobb Eb-meccsén. A negyeddöntőben a spanyolokat tizenegyesekkel verték, aztán megint jöttek a németek: a rendes játékidőben Shearer és Stefan Kuntz góljával 1-1 állt az eredményjelzőn és - bár a hosszabbításban Gascoigne óriási helyzetet hagyott ki - jöhettek a büntetők. Stuart Pearce hat évvel a vb-kudarc után berúgta, - ahogyan Shearer, Platt, Sheringham és Gazza is - de Gareth Southgate nem, így Anglia elbukott a döntő kapujában.

Terry Venables a torna után távozott, és Glen Hoddle lett az új szövetségi kapitány. A világbajnoki selejtezők során rendszeres játéklehetőséget kapott tőle Gazza, sőt még 1998 tavaszán is a keret tagja volt. Végül - valószínűleg a pályán kívüli viselkedése miatt is - nem került be az utazó keretbe, így aztán az utolsó momentuma az volt a nemzeti tizeneggyel kapcsolatban, hogy jól összebalhézott a szövetségi kapitánnyal.

1988 és 1998 között 57 mérkőzésen szerepelt a válogatottban, és 10 gólt szerzett.

Magánélet - médiaszereplés, kórtörténet, család

Paul Gascoigne magánélete egy olyan teleregény, amire a Barátok Közt írói is elégedetten csettintenének, ugyanis folyamatosan váltják egymást a komikus és a tragikus jelenetek. Az egyik oldalon az alkohol, kábítószer, pénzügyi gondok, családi tragédiák, összeütközés a törvénnyel, a másikon pedig Gazza-s videojátékok, a folyamatos, véget nem érő poénkodás, zenélés, és eleve olyan zsiványság, ami miatt a nagyközönség képtelen huzamosabb ideig haragudni rá. Bizonyos időközönként feltűnik szórakoztató tévéműsorokban, vagy olyan vetélkedőkben, mint a Leggyengébb Láncszem, de karitatív programokban is részt vett, mint a botswana-i S.O.S gyermekfaluval kapcsolatos rendezvények, vagy éppen gálameccs a Bobby Robson Rákellenes Alapítvány szervezésében. Ha elfogy pénze, akkor pedig kiad egy önéletrajzi könyvet - jelenleg háromnál tart. Valahol érthető ez is, hiszen a sztorikból sosem fogy ki, inkább az lehet a helyzet, hogy bizonyos történetek csak komoly fáziskéséssel jutnak az eszébe.

Akármennyire is vasból van ez az ember, az egészsége az önpusztítás hatására igencsak megromlott. Már játékosként is aktívan szívta a bagót, és alkohol-, illetve drogproblémái is megviselték. A szenvedélybetegségek mellé depresszió is párosult, amitől - mily' meglepő - nem lett könnyebb Gazza élete az elmúlt 20-25 évben.

A nyilvánosság előtt sohasem tagadta a foci utáni ivászatokat, de azt például 2004-ben ismerte csak be, hogy évek óta bulimiás, azaz étkezési zavarokkal küzd. Ebben az időszakban kezdődtek azok az egészségügyi problémák, amikre már nem lehetett csak úgy legyinteni, hogy "macskajaj, majd elmúlik". 2005-ben tüdőgyulladással került kórházba, 2007-ben perforált gyomorfekéllyel műtötték, később pedig csípőprotézist kapott.

2008-ban sikertelen alkohol-rehabilitáción vett részt, ami során háromszor kellett újraéleszteni, miután leállt a szíve.

2009-ben újabb két rehab, de a piálás folytatódott. 2010-ben megjelent – feltehetően ittasan – egy túszdráma helyszínén, egy doboz sörrel, egy horgászbottal, egy kis csirkével és egy Newcastle-mezzel, majd kijelentette, hogy ő a túszejtő barátja. Az angol rendőrség állítása szerint kizárt dolog, hogy ismerték egymást. Ugyanebben az évben kétszer is letartóztatták: egyszer ismét ittas vezetésért, egyszer pedig ő maga hívta ki a rendőrséget, mert azt hitte, hogy a barátaival túladagolták a kokaint.

Az elmúlt években szinte folyamatosan kongatták vele kapcsolatban a vészharangokat. 2013 óta kéthavonta jönnek a józanságáról és visszaeséséről szóló hírek. Rendszeresen bel- és külföldi rehabilitációs klinikák, vagy éppen kórházak rendszeres lakója, ahonnan kikerülvén mindig megjelentet róla pár sort a bulvár, hogy milyen remekül néz ki. Egy két fellépés, interjú, focis szakértés és úgy tűnik, hogy minden rendben, pár hét múlva viszont ismét egy zavarodott tekintetű, szétcsúszott Gazza tántorog az utcán, a nejlon szatyrában pedig gines üvegek csörömpölnek. Pedig barátai, és józan pillanataiban ő maga is többször kiadott olyan nyilatkozatokat, amiben azt kérte, hogy még véletlenül se adjanak el neki alkoholt.

Ennek ellenére 2016 májusában például olyan képek keringtek az angol sajtóban, hogy egy kétes hírű newcastle-i figura ment be egy szupermarketbe, és vette meg az üveg gint Gazzanak, miután őt nem szolgálták ki. Onnantól kezdve, hogy az egész esetet pont sikerült végigfotóznia egy bulvárlap munkatársának, élnünk kell a gyanúperrel, hogy egy olvasó-riporter riasztás keretein belül megszerzett pár fontért sikerült kihasználni egy beteg embert.

A szerelmi élete pont úgy alakult, ahogyan a balhézós, önpusztító alkoholistáknak szokott. Hat év együtt járás után 1996-ban vette el barátnőjét, Sherylt, majd 1999-ben elváltak. Egy fiuk született, valamint Gazza örökbe fogadta Sheryl két gyermekét az első házasságából. Mostohalánya, Bianca Gascoigne modell, TV show szereplő, szóval egy közepesen rangsorolt brit celeb. Egyik unokaöccse, Cameron, 7 évesen már a Newcastle igazolt focistája volt. Szerződtetésére 2009-ben azután került sor, hogy egy kölyökcsapatban 30 perc alatt 22 gólt szerzett. Na igen, a genetika. A kissrác 2013-ban, azaz 11 évesen még a Newcastle akadémiáján volt, de hogy manapság ott van-e még, arra már nem adott választ az internet.

Másik unokaöccse viszont tragikusan fiatalon hunyt el: Jay Kerrigan 2016 májusában, 22 évesen távozott az élők sorából. A tinédzserkora óta depressziós srácot az utcán találták meg, és annyi biztos, hogy korábban túl sok gyógyszert vett be. Ami nem egyértelmű, hogy direkt tette ezt vagy véletlenül. Gazza idén májusban úgy nyilatkozott a Chronicle hasábjain, hogy Jay elvesztése miatt a 2016-os volt talán élete legrosszabb éve.

"Jó életem volt csúcspontokkal és mélypontokkal, de ez a tavalyi év nem volt a legjobb. Sőt, talán a legrosszabb. Néha egészen jó hangulatban vagyok, aztán meg egy üveg ginnel ébredek."

Igazán „Gazza-s” momentumok

Paul Gascoigne botrányait, vicces és kevésbé vicces cselekedeteit szinte lehetetlen összeszedni. Mégis valami hasonlóval próbálkoztunk meg. Zárásként néhány klasszikussá vált történet, amelyek egy része annyira bizarr, hogy inkább gondolnánk amolyan városi legendának, ha nem Gascoigne-ról lenne szó...

• Alig egy órával egy angol válogatott mérkőzés után már két ivócimborájával sörözött egy hampsteadi kocsmában – abban a felszerelésben, amelyben a pályán volt, még a stoplis cipő is ott figyelt a lábán.
  
• Az 1990-es világbajnokság tévéközvetítésének szerkesztői azt találták ki, hogy bemutatásként a csapatok játékosai egymás után mondják a kamerába a nevüket. Amikor Gascoigne-ra került a sor, a neve helyett ezt mondta: „Kibaszott faszverő.” És ezt a BBC nézői elvileg minden angol meccs felvezetésekor meghallgathatták volna.
  
• Amikor egy norvég tévéstáb megkérdezte, hogy üzen-e valamit az angolok soros ellenfelének, habozás nélkül jött a válasz: „Igen, húzzon a faszba Norvégia.” Aztán röhögve elfutott.
  

• Az angol válogatott szövetségi kapitánya, Bobby Robson azt mondta Gascoigne-nak, hogy „te olyan hülye vagy, mint egy kefe”. Gazza a másnapi edzésen úgy jelent meg, hogy a sípcsontvédő helyén két kefét viselt a sportszárában.
  
• Kibérelt egy egész sor napágyat a newcastle-i csapattársának, Tony Cunninghamnek, aki természetesen színes bőrű.
  
• Kifizette az exfelesége, Sheryl mellnagyobbító műtétjét, és az operáció után virágot küldött a kórházba – Dolly Partonnak címezve.
  
• A Wimbledon kőkemény védője, Vinnie Jones egy meccsen „megmogyorózta” Gascoigne-t, mire Gazza egy rózsát küldetett a védőnek a csapat öltözőjébe. Egy vécékefe volt a viszonválasz.
• Imádta bosszantani a játékvezetőket. Egyszer, amikor a bíró közvetett szabadrúgást jelzett feltartott kézzel, odament és látványosan beleszagolt a hónaljába.
  
• Ahogyan fentebb már szóba került, egy skót bajnokin a játékvezető elejtette a sárga lapját, mire Gascoigne felvette, és felmutatta a bírónak. Nem volt humorérzéke: ő is felmutatta a futballistának.
• Egy Manchester City elleni meccsen Paul Lake őrizte, akinek történetesen nagy és elálló fülei vannak. Gazza az egész mérkőzésen azzal szórakozott, hogy a saját fülét hajtogatta előre.
  
• Ifistaként cipőpucolással szerzett némi pénzt az öltözőben, és egyszer hazalopta az akkoriban Newcastle-ben játszó aranylabdás, Kevin Keegan stoplisát, hogy megmutassa a haverjainak. Aztán ottfelejtette a newcastle-i metrón.
  
• Felbukkant egy divatbemutatón, és a kifutón próbálta lerángatni a modellként fellépő egykori tottenhames csapattársa, Vinnie Samways nadrágját.
  
• Lehúzta a csapattársa, Paul Ince nadrágját az angol válogatott nyilvános edzésén. Ince feneke ott volt az összes másnapi újság címlapján.
  
• A Rangers játékosaként levizelte alvó csapattársát, Richard Gough-ot.
  
• Amikor a dán labdarúgó-szövetség elnökével találkozott, azt mondta, hogy beszél dánul. Aztán elkezdte utánozni a Muppet Show svéd szakácsát.
  
• Egy olyan könnyű nőcskét rendelt a fő ivócimborájának, Jimmy „Five Bellies” Gardnernek, akiről pontosan tudta, hogy transzvesztita.
  
• Jimmy „Five Bellies” Gardner haverját meghívta egy pitére, amelyből előtte gondosan kikaparta a tölteléket, és macskapiszkot tett a helyére.
  
• Ezer fontot ajánlott Jimmy „Five Bellies” Gardnernek, ha öt másodpercig az öngyújtó lángjába tartja az orrát. Kétszer is megcsinálta.
  
• Besétált a Middlesbrough éttermébe, megrendelte az ebédet, de közben nem volt rajta más, mint a zoknija.
  
• Dokumentumfilmet forgatott róla egy tévéstáb, mire ő elvitte őket egy gyönyörű skót villához, amelyről azt állította, hogy az övé, majd közölte, hogy sajnos nincs nála a kulcs.
  
• Londonban kiugrott az autójából, és arra kért egy építőmunkást, hogy kipróbálhassa a légkalapácsot. Megkapta a beleegyezést, és a járókelők csodálkozására a válogatott futballista nekiállt felbontani a járdát.
  

• A londoni Piccadilly Circusön felugrott egy emeletes buszra, és megkérte a sofőrt, adja át neki a volánt. És a legmeglepőbb: a buszvezető átengedte az irányítást, az utasok meg sikoltoztak.
  
• A Middlesbrough edzőközpontjában elkötötte a csapat buszát, és tízezer fontos kárt okozott vele.
  
• Kiöltötte a nyelvét az angol himnusz alatt, amikor a kamera mutatta egy világbajnoki meccs előtt.
  
• Az 1991-es FA-kupa döntőjére kék színű parókában vonult ki.
  
• Gascoigne 1988-ban a Tottenhamhez szerződött, és az aktust elment megünnepelni a cimboráival. Bevonultak egy előkelő szállodába Hadley Woodban, a számlát a klub állta. A helyet gyakorlatilag újjá kellett építeni. Amikor Gazza utána összefutott a klubelnökkel, Irving Scholarral, ezzel kezdte: „Szeretnénk megköszönni önnek életünk legszebb három napját.”
  
• A Lazio egy vagyonért akarta szerződtetni, de amikor először találkozott az olasz klubelnökkel, azzal kezdte, hogy szerinte kiköpött hasonmása Bud Abbot amerikai komikusnak.
  
• Az első római éjszakáján a felügyeletére kirendelt Lazio-alkalmazottat halálra rémisztette. Megszökött tőle, berohant a szállodai szobájába, kinyitotta az ablakot, a cipőjét a párkányra tette, és elbújt a szekrényben. Amikor belépett a szerencsétlen olasz, azt hitte, hogy a klub friss szerzeménye azonnal öngyilkos lett.
  
• Szintén Rómában egy szponzori sajtótájékoztatón kellett részt vennie. Felállt, csendet kért, majd szellentett egy cifrát. Aztán az egészet a mellette álló szertárosra fogta, aki nem győzött szabadkozni.
  
• A Lazio játékosaként egy tévériporter a véleményét kérte, mire ő élő adásban beleböfögött a mikrofonba. Hárommillió forintnyi büntetést kapott.
  
• Megtanította az összes csapattársát a Lazióban angolul káromkodni, gondosan ügyelve arra, hogy a Tyne-környéki akcentussal ejtsék a szavakat.
  
• Széttépte válogatottbeli csapattársa, Dennis Wise Armani öltönyét – ahogy ő mondta, „viccből”.
  
• Egy skóciai hotelben azzal jeleskedett, hogy a terepjárójával felszántotta a golfpályát.
  
• Kirúgták a londoni West Lodge Park Hotelből, mert a vendégek arra panaszkodtak, hogy egy meztelen férfi úszkál a kerti dísztóban.
  
• 2008-ban a Sziget Fesztiválon fellépő Iron Maiden zenekarral együtt érkezett Magyarországra, azonban szinte már Ferihegyen felszívódott, és a veterán metál banda másnapi haza indulására sem került elő. Hogy hogyan jutott vissza Angliába? Jó kérdés…
• Köztudott róla, hogy ittas állapotban gyakran olyan dolgokról beszélt, amikre később maga sem emlékezett, illetve nem tudott ésszerű magyarázattal szolgálni.
• Volt, hogy a szállodai szobájába italt rendelt, és közölte, hogy nem neki lesz, hanem a beszélő műanyag papagájainak, akik rosszul viselkedtek, ezért most büntetésből a zuhany alatt vannak.
  
• Előfordult olyan is, hogy egy meccs előtti napon kegyetlenül berúgott, ami miatt éjszaka majd másnap is folyamatosan tolta be az altató–fájdalomcsillapító–pia hármas kombót. Bevallása szerint annyira emlékezett, hogy jól ment a játék, de azért másnap felhívta egy csapattársát, hogy mégis milyen volt? Gazza lett a meccs embere, még pezsgőt is kapott.
  

Az elmúlt évek tükrében nagy teljesítmény, hogy megérte az ötvenedik évet - erre azért kevesen fogadtak volna, főleg a visszavonulása óta. Minden vele kapcsolatos negatívumtól függetlenül hatalmas figura, aki a pályán - amikor a focira koncentrált - szenzációs dolgokat művelt. Nem a tehetségén múlt, hogy nem lett minden idők legjobb angol középpályása...

Isten éltessen Gazza! Még 50 évet kívánunk neked, ha nem is az ennyire eseménydús fajtából.

A poszt fő forrása a saját, 2012-es írásom, ami Gazza 45. születésnapjára jelent meg az azóta már megboldogult Népsport platformon működő Újkastély-blogon. A játékosként elkövetett csínytevéseit 2009-ben a zona.hu szedte össze, de ezt a honlapot is hiába keresnétek, mert már csak múltidőben beszélhetünk róla. A mentális problémáin pedig szinte az összes bulvárújság szeret csámcsogni, így aztán a Daily Mailtől a Daily Mirrorig - természetesen a Sunt is beleértve - rengeteg szenzációhajhász cikket találtam róla. Ha a szöveget fenntartásokkal is kezeljük, a képek sajnos akkor is magukért beszélnek: Gascoigne néha tényleg olyan állapotban van, hogy a nagyobb sportújságokban már ott figyel talonban a nekrológja.