Az emberiség hatása a természetre csak szupervulkánok és meteorbecsapódások okozta világpusztító kataklizmákhoz hasonlítható. A modern ember megjelenése óta már több kipusztulási hullámot is előidézett ott, ahol megjelent, és ez a természetpusztító hatás az ipari forradalom kezdete óta gyorsul is. A jelenlegi ráták már a földtörténet elmúlt 500 millió évének öt nagy kipusztulásához mérhetők csupán.

Egy, a minnesotai, oxfordi és a dél-afrikai pietermaritzburgi egyetem oktatóiból álló kutatócsoport A Nature-ben frissen megjelent tanulmánya szerint a jelenlegi trendek alapján 2060-ra az emberiség kipusztíthatja a jelenleg legsokszínűbb, nagytestű emlős- és madárállományú területek, a Délkelet-Ázsiát, Kínát és Indiát magában foglaló SAIC-régió, a szubszaharai Afrika és a szubtrópusi Közép- és Dél-Amerika állatvilágának nagyobbik részét.

Ennek a három régiónak a legszínesebb a vadvilága, egyben ez az a három régió, ahol a következő ötven évben a legnagyobb mértékben nőhet a világ népessége és GDP-je. A kettő együtt brutális hatással lehet a természetre, mert a növekvő és gazdagodó népesség ellátására egyre nagyobb területeket kell majd bevonni a mezőgazdasági termelésbe. Ezeket a területeket meg csak a vadvilágtól lehet elhódítani, a kutatók trendelőrejelzése alapján 2060-ig 13 szubszaharai országban 380-760 százalékkal nőhet a mezőgazdasági művelésbe vont területek aránya, miközben már jelenleg is ez az élőhelyvesztés fenyegeti leginkább a veszélyeztetett fajok 80 százalékát.

A nagytestű állatokat közvetlenül is veszélyeztetik az éhes emberek, a tanulmányban ismeretetett adatok szerint csak Ghánában 1970-98 között 76 százalékkal csökkent 41 emlősfaj állománya, egyes fajok lokálisan ki is pusztultak.

Összességében a kutatók szerint a fejlődés jelenlegi iránya katasztrofális következményekkel járhat. Már a jelenlegi adatok alapján is a SAIC-régió nagytestű, 10 kilogrammosnál nehezebb emlőseinek több mint hatvan százalékát fenyegeti kipusztulás, ez a teljes állatállományra vetítve azt jelenti, hogy a SAIC-régióban élő állatok veszélyeztetettségi középértéke már most a sérülékeny kategóriába esik a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség által kidolgozott hatfokú skálán, amelynek két végpontja az egyáltalán nem veszélyeztetett (0) és a már kipusztult (5). A sérülékeny (2) kategóriát a már kipusztulttól csak a veszélyeztetett (3) és a kritikusan veszélyeztetett (4) választja el.

A kutatók becslése alapján 2060-ra a veszélyeztetettségi középérték 3,5 lesz, már félúton lesz a veszélyeztetett és a kritikusan veszélyeztetett között, vagyis a teljes állatállomány nagyobbik részét fenyegeti majd a kipusztulás. Afrikában még drámaibb lesz a változás, ott a középérték jelenleg 1 alatti, 2060-ra viszont már 3 feletti lesz. A leginkább veszélyezetett fajok a nagytestű emlősök és madarak, a SAIC régió 155 nagytestű emlősfajából már most 96 veszélyeztetett.