Theresa May egy hónapja még történelmi győzelemre állt, végül örülhet, ha kormányon marad

Fotó: BEN STANSALL/AFP

Amikor Theresa May bő másfél hónapja előrehozott választásokat írt ki, úgy tűnt, hogy a legalkalmasabb időpontot választotta erre. A közvélemény-kutatások alapján történelmi vereséget mérhetett volna a Munkáspártra. A kampány során történtek - Nagy-Britanniát két terrortámadás is érte az előrehozott választások április 18-i kiírása óta - hagyományosan a kormánypártokat szokták erősíteni, a Munkáspárt vezére, Jeremy Corbyn pedig még pártján belül is állandó támadások céltáblája volt.

Majd két hónappal később, 2017. június 9-én, amikor a 650 egyéni választókörzetből 634-ben már eredményt hirdettek, egyértelmű a bukás. May nemhogy növelni nem tudta pártja parlamenti fölényét, de még az abszolút többséget is elbukta, az előrejelzések szerint 320 körüli mandátuma lesz csak, 6-gyel kevesebb a kormányzó többséghez szükségesnél. Illetve annál csak 3-mal kevesebb, mert az észak-írországi mandátumok közül a szeparatista-republikánus Sin Fein szokott elnyerni ötöt, de képviselőik nem ülnek be a brit parlamentbe, így valójában már 323 képviselő támogatása is elég a többséghez.

Mindez azt jelenti, hogy May, vagyis inkább a konzervatívok az egyértelmű kudarc ellenére is hatalmon maradhatnak, legalábbis az észak-ír unionisták, a DUP külső támogatásával többségük lehet a parlamentben. A DUP korábban már jelezte, hogy támogatnák a konzervatív kormányt, May fő ellenfele, a munkáspárti Jeremy Corbyn pedig a választások előtt elvetette a koalíciós kormányzás lehetőségét. Márpedig az biztos, hogy a Munkáspárt csak a Skót Nemzeti Párttal, a Liberálisokkal és a Zöldekkel összefogva, minden más kisebb párt külső támogatásával együtt tudna kormányozni, és a kormány megbuktatásához is az összes többi párt támogatását meg kéne szereznie.

A nagyobbik kérdés a jelen eredmények alapján nem is az, hogy marad-e a konzervatív kormány, hanem hogy mikor lehetnek a következő választások. A kisebbségi kormányzás nem példanélküli a brit történelemben, de ezek a kormányok nem szoktak túl hosszú életűek lenni. Ugyanakkor 2010-ben az akkor csak a liberális demokratákkal koalícióra lépve kormányképes konzervatívok koalíciós partnerükkel együtt elfogadtak egy törvényt, amely alapján a korábban 3-5 évente elrendelhető választások helyett a parlamentet fix ötéves időtartamra választják meg, előrehozott választásokat így csak kétharmados parlamenti támogatottsággal, vagy a kormányt megbuktató bizalmi szavazás árán lehet csak kiírni. Mondjuk ha Nagy-Britannia kormányozhatatlanná válna, akkor mindkét nagy párt érdekelt lenne az új választások kiírásában, így ez nem tűnik megoldhatatlan akadálynak.

Az új választások kiírására pedig van esély, mert az új kormánynak június 19-én már meg kéne kezdenie a tárgyalásokat Nagy-Britannia kilépéséről az EU-ból, amire tán kisebbséginél erősebb felhatalmazásra volna szüksége a kormánynak.

Ha új választásokat írnak ki, annak a konzervatívok már szinte biztosan nem May vezetésével futnak neki. Eleve az se biztos, hogy ha netán kormányon is maradnának a DUP külső támogatásával, akkor ne váltanák le Mayt, akit máris támadások értek pártján belülről. Főleg azután, hogy a konzervatív jelöltek sorra vereséget szenvedtek azokban a szoros kerületekeben, amelyeket May kampánya során felkeresett. May 47 ilyen ún. marginális körzetet keresett fel, ezek közül hajnali 6:52-ig 43-ban hirdettek eredményt. A konzervatívok csak 16-ban nyertek közülük. Igaz, még így is többet vettek el a Munkáspárttól, mint amennyit a Munkáspárt a konzervatívoktól, de tekintettel arra, hogy mekkora erőforrásokat fordított ezekre a helyekre May, az eredmény kudarcnak számít. (Via The Guardian, BBC)