„Sokat figyeltük őt korábban, és Steve Bruce is hihetetlenül lelkes volt vele kapcsolatban. Ennek ellenére nem kerülte el a figyelmünket egy lényeges dolog: túlságosan térdből, egyenes háttal fut, ahelyett hogy csípőből tenné. Úgy gondoltuk később ez még problémát jelenthet, így végül nem igazoltuk le.”

Ezeket a szavakat Sir Alex Ferguson írta még anno Jordan Hendersonról. Ha egészséges, nem kérdés, hogy egy betonfalat is kettéfejelne, a Liverpool egyik legjobb középpályása, és egyike a kevés vezéregyéniségnek most a csapatból. Sokszor nem látványos amit a pályán csinál, de annál fontosabb. Bill Shankly-nek volt egy mondása, miszerint: „Egy focicsapat olyan, mint egy zongora: kell hozzá 8 ember, hogy cipeljék, és még három, aki tud rajta játszani”. Nos, Henderson egy olyan zongoracipelő, aki bármikor képes megszólaltatni is azt. Ezért aggasztó, hogy egyre gyakrabban kell arról olvasni vele kapcsolatban, hogy újra vagy még mindig a partvonalon kell senyvednie és még a Führer se tudja, mikor fog tudni visszatérni a pályára, a csapat tengelyének közepére. Ahová való.

Vajon igaza lesz Sir Alexnek, és a futásából eredő problémák most kezdenek el a leginkább kiütközni?

Három évvel ezelőtt egy bajnoki címbe került Liverpool vörösebbik felében Henderson kiválása, most pedig könnyen járhatott volna úgy a Klopp legénység, hogy a cséká sérülése miatt a Top4-nek és a vele járó, jövő évi BL-nek intenek búcsút. Nem így lett: voltak még a Poolnál is nagyobb szerencsétlenek #hellodouglascosta. Jó persze, ez elég sarkított megfogalmazás, de tény hogy Rodgersnek anno nem sikerült pótolni 1.57 kulcspasszt meccsenként, és bár már a bajnoki serleg egyik fülén ott volt a mancs, Mourinho röhögve tépte ki azt belőle.

Pedig nagyon messziről indult a kis Jordan, eleinte korán sem nézett ki úgy, hogy évekig a csapat egyik fontos láncszeme lesz. Később persze a vak is látta, hogy a dicsőséges King Kenny-Comolly féle igazolások egyik legjobban bevált áruja lett. Mondjuk az is igaz, hogy a Charlie Adam - José Enrique – Doni - Stewart Downing alkotta kvartett nem tette túl magasra a lécet. Mégis, sokáig úgy tűnt, hogy Henderson se lesz több, mint egy hatalmas flop, egy újabb név a „Liverpool balfasz igazolásai” című listán. De Jordan nem az a fajta, aki könnyen feladja: hiába akarta Rodgers az első adandó alkalommal kipaterolni a Fulhamhez, ő a Mersey partján akart maradni, és kihagyhatatlan láncszemmé válni. Azt hiszem később a karakteres észak-ír is a tökeinél fogva akasztotta volna fel magát, ha hagyja elmenni, hisz itt töltött két teljes szezonjának egyik alapemberévé nőtte ki magát.

Ezen időszak alatt 72 meccsen lépett pályára, szerzett 10 gólt és mellé kiosztott 17 gólpasszt is.Mindössze négy találkozót hagyott ki, és képes volt arra, amire a mindenkori Liverpoolnak égető szüksége van: konzisztensen jó teljesítményt nyújtani. Steven Gerrard mellett játszva minden lényeges tulajdonsága hatalmasat fejlődött: a futásmennyiséggel korábban se volt probléma, de régebben még elég céltalan volt. Elkezdett jobban látni a pályán, gyorsabb és erősebb lett, vérbeli box-to-box középpályás vált belőle. Igazából nem is volt kérdés, hogy ki legyen a csapatkapitány miután a legendás nyolcas Amerikába emigrált - Jordan az évek alatt elég sokat gyúrt bicepszre, hogy a szalag ne csússzon le róla…

A 2015/16-os év viszont maga volt a rémálom.

Sérülés, sérülés újra, megint sérülés - lényegében így nézett ki Hendo idénye. Rögtön a szezon elején, augusztusban saroksérülést szenvedett, ami miatt egészen decemberig nem léphetett pályára. Ez a krónikus, gyulladásos sarokfájdalom már áprilisban is jelentkezett, különböző orvosok és specialisták ekkor azt tanácsolták neki, hogy jobban teszi, ha minél előbb megtanul együtt élni vele, mert megszabadulni sosem fog tőle teljesen. Miután karácsony előtt visszatérhetett a pályára, kiderült, hogy nincs konkrét gyógymód erre a problémára, ami a Liverpool orvosai szerint a hosszú évek óta tartó folyamatos terhelés miatt alakult ki. Öröm az ürömben, hogykizárták annak a lehetőségét is, hogy Henderson járási vagy futási technikája hozzájárulhatott volna ehhez a sérüléshez..

„Elviselhetetlen, égető, szúró fájdalmat éreztem a lábamban. Még az ágyban fekve is éreztem, bármit tettem vagy csináltam a fájdalom ugyanúgy ott volt. Most már sokkal jobban érzem magam, de a kérdés, hogy meddig, mindig ott motoszkál a fejemben.”

Januárra úgy tűnt, hogy a kapitány maga mögött hagyta a gondjait, tevékeny részt vállalt az EL-menetelésben, és úgy tűnt a régi formáját is sikerült visszanyernie. Mégis, a szezon utolsó két hónapját ismételten ki kellett hagynia, ugyanezen saroksérülésből kifolyólag. Minden sorozatot figyelembe véve csak 26 meccsen tudott rendelkezésre állni - ez a legkevesebb liverpooli karrierje során. Korábbi négy évében 139 (!) PL-meccsen volt tagja a csapatnak - vélhetően ez a fajta túlterhelés nem tett jót a lábának.

Az előszezonban mindenki bizakodott. Klopp is és Henderson is. Egyre jobban érezte magát, pályára lépett az EB-n, visszatérve a Liverpoolhoz pedig egyre fittebb és fittebb lett. Szeptemberben ellátogatott egy specialistához, a szezon első felében pedig mintha újjászületett volna, nyoma sem látszott a korábbi problémának. 18 meccsből 17-et végigjátszott, a Liverpool szárnyalt, mindenki tök happy volt. Aztán jött a City elleni meccs december végén, ahol bő egy óra játék után le kellett cserélni. Ekkor még csak egy meccset kellett kihagynia, a United elleni derbire vissza is tért, de azon és az azt követő négy fordulóban látszott rajta, hogy valami nem az igazi.

Mozgása korlátozottnak tűnt, az egész játéka sokkal óvatosabbá vált. Most ott tartunk, hogy senkinek halvány lila fingja sincs, hogy a Liverpool csapatkapitánya mikor fog visszatérni a pályára. Február végén 2-3 hét kihagyást jósoltak, de úgy alakult, hogy a mögöttünk hagyott szezonban már nem lépett pályára. És még egy aggasztó adat a végére: 2015 augusztusa óta Daniel Sturridge csak hat meccsel játszott kevesebbet, mint Hendo. (Nyilván, ha a játékperceket hasonlítom össze, akkor nem lenne ilyen drámai.)

Nem kérdés: ha Jordan Henderson egészséges, a liga egyik legjobb, és egyben legalulértékeltebb középpályása. Senki sem játszik véletlenül 226 mérkőzést egyetlen csapatban, képességei alapján még évekig a Liverpool játékosa lehetne. A kérdés csak az, hogy képes lesz-e rá, és ha igen, milyen minőségben?