Zrufkó Réka

II. Ramszesz fia és utódja, Merneptah rövid uralkodása (i.e. 1213-1203) elég viharosan telt. Egyrészt meg kellett szilárdítania az egyiptomi fennhatóságot Kánaán területén, amely II. Amenhotep két évszázaddal ezelőtti kelet felé irányuló hadjáratai óta Egyiptom hatalmi vonzáskörzetébe tartozott, majd el kellett hárítania egy nyugat felől érkező líbiai támadást.

A Kánaánt lerohanó „tengeri népek” elnevezés hagyományosan több népcsoportot foglal magába: az akhaiwasák (más néven akhájok), turusák (etruszkok), lukák (lükiaiak), sardanák (szárdok/szardíniaiak) és sekelesek (szicíliaiak) összefoglaló neve, pontos beazonosításuk azonban máig rejtély. Már az i.e. XIV. században fosztogatták a Mediterráneum keleti partvidékén fekvő városokat, egy részük pedig zsoldosként szolgált többek között az egyiptomi hadseregben is. A sardanák például az Újbirodalom idején különálló egységet alkottak a hadseregen belül, mint külföldi zsoldosok. II. Ramszesz uralkodása alatt viszont már mint elit alakulat vannak jelen. Az egyiptomi ábrázolásokon dárdával vagy karddal, szarvas sisakot viselve láthatóak.

Merneptah uralkodása idején támadásuk első hulláma Kánaán területére koncentrálódott, a déli kikötővárosok érintésével egészen a keleti határzónáig. Elfoglalták és lerombolták Afék egyiptomi központját, utána elfoglalták Asdódot a kikötőjével együtt, valamint Askelónt és Gézert is. Ezzel együtt nem csupán Egyiptom kánaánbeli politikai és kereskedelmi érdekeltségeit érte támadás, hanem a tengeri népek beszivárogtak a Kelet-Delta egyes részeibe is, amivel végül Merneptahot cselekvésre ösztönözték.

Az egyiptomi sereg először biztosította a Silétől Gázáig vezető útvonalat, majd Gézert foglalták vissza, ami kulcsfontosságú volt a Kánaán további területein folytatandó harcokban. Ez után sikeresen megostromolta és visszaszerezte Asdódot és Askelónt. Illetve a terület biztosítása érdekében valószínűleg több katonai helyőrséget is emeltek Aféktől délre Gázáig. Gézer után az egyiptomi sereg Jenoámig vonult. A hadjárat sikeresen megóvta a kánaáni és egyiptomi érdekeltségeket. Ahogy a Merneptah 5. uralkodási évében készült Izrael-sztélé is írja:

„Hatti békességben van. Kánaán gonoszul ki van fosztva (?). Askalont elhurcolták, Gezert megragadták, Jenoamot nem létezővé tették. Izrael el van pusztítva, nincsen termése. Hurru Egyiptom özvegyévé lett. Minden ország egyesül békességben. Felső- és Alsó-Egyiptom királya, Merneptah, aki élettel van megajándékozva, mint Ré, mindennap, leverte mindazokat, akik vándoroltak.”1

Merneptahnak azonban 5. uralkodási évében, i.e. 1208 körül egy újabb invázióval kellett szembenéznie, ezúttal nyugat felől, részben a tengeri népek támogatásával. Az inváziót a líbiai rebu (libu) törzset vezető törzsfő, Merey, Dedy fia indította, aki más líbiai törzsekkel, a qehegekkel és meswesekkel szövetkezett, hogy egyesült erővel szállják meg Egyiptomot. Az őket zsoldosokként segítő tengeri népek az akhaiwasák, turusák, lukák, sardanák és sekelesek voltak.

A líbiaiak és tengeri népek koalíciójának támadását a karnaki templom falain jegyezték fel. Még ha magáról a csatáról nem is közöl túl sok információt, az események lefolyása elég világosan rekonstruálható. Mivel a líbiaiak ellenőrzésük alatt tartották a nyugati oázisok dél felé vezető útjait, a karnaki szöveg és Egyiptom topográfiája alapján a támadásuk iránya három útvonalon valószínűsíthető: a Baharíja-, Farfara-oázisokon illetve a Fajjúm zónáján keresztül, így a Deltába is több irányból tudtak behatolni. Ellenséges csapataik képesek voltak arra, hogy mélyen benyomuljanak Egyiptomba, valószínűleg elérték Memphis déli részét is. Megmozdulásuk elkerülte a parton és a Delta nyugati szélén emelt erődítményeket, bár valószínűleg fosztogattak a Delta nyugati pereme mentén. Fő céljuk nyilvánvalóan az volt, hogy csapást mérjenek a fővárosra.

Merneptah az egyiptomi sereggel a nyugati határhoz vonult. A hadsereg viszonylag védett helyen, Periré környékén ütött tábort. A karnaki leírás szerint a csata előtt Merneptah álmában kardot kapott Ptahtól [ősi teremtőistenség - Z. R.], ez a kép végigvonul a háború számos leírásánál:

„Aztán őfelsége látta az álomban, amint Ptah képmása áll a fáraó közelében […] Mondta neki: Vedd ezt itt! És ő kardot adott neki. Űzd ki a rossz szívet [a szöveg valószínűleg ezzel Merey-re utal] magadból.”2

Az összecsapás napjaként a harmadik évszak harmadik napját, azaz kb. április elejét adják meg. A harcba induló egyiptomi gyalogság mellett íjászokat, harci szekereket és felderítőket is megemlít a szöveg. A leírásban szembetűnő az a részlet, amelyen felfegyverzett egységek előzik meg a gyalogos íjászok felvonulását. Erre utóbbiak védelme miatt volt szükség, mivel az íj használata közben védtelenek voltak. Valószínűleg az ellenség azt a stratégiát alkalmazta, amelyre Merneptah számított;
a gyalogos támadást. Ugyanis a líbiaiak csak gyalogos harcosaik jelentős számában bízhattak, azonban ennek a jól kiképzett és felszerelt egyiptomi hadtestek képesek voltak ellenállni. A sereg legfőbb erősségének az íjászok számítottak. A karnaki szöveg 6 órányi mészárlásról ír, amelynek végén az ellenséges törzsfőnök vereséget szenvedett és elmenekült. Ahogy az Izrael-sztélé is megörökíti:

„Nagy rettegés van a szívükben Egyiptomtól. Előrenyomulásuk véget ért. (?). A lábuk nem áll meg, hanem fut. Lövészeik eldobják íjaikat. Gyors csapataik szíve elfáradt a meneteléstől. Felhasították tömlőiket, földre dobták, megragadták zsákjaikat és elhajították. Líbia nyomorult, legyőzött fejedelme elmenekült a sötét éjszakában egyedül. Nem volt toll a fején. Mezítláb volt. Feleségeit elragadták a színe előtt. Elrabolták az ellátásra szolgáló lisztet (?). Tömlőbe (való) vize sem volt, hogy életben tartsa magát. Testvérei arca lesett rá, hogy megölje őt. Főnökei közül az egyik harcolt a másikkal. Táboraikat felperzselték, hamuvá tették. Minden vagyona a katonák martaléka (tápláléka) lett.”3

Vezetőjük megfutamodása láttán a líbiaiak soraiban pánik tört ki, és elkezdtek visszavonulni. Tehát Merneptah sikeresen elhárította a nyugat felől Egyiptomra irányuló líbiai támadást, valamint helyreállította a rendet Kánaán területén. Azonban ez csak ideiglenesen sikerült, mert mint látni fogjuk pár évtized múlva III. Ramszesz uralkodása alatt újabb támadásokkal kellett szembenéznie Egyiptomnak mind a líbiaiak, mind a tengeri népek részéről.

1 ÓKTCh 53.

2 Manassa 2003, 40.

3 ÓKTCh 51.

Felhasznált irodalom

Harmatta J. (szerk.): Ókori keleti történeti chrestomathia. Tankönyvkiadó, Budapest, 1964.

Hegyi D. – Kertész I. – Németh Gy. – Sarkady J.: Görög történelem a kezdetektől Kr.e. 30-ig. Osiris, Budapest, 2003.

Manassa, C.: The Great Karnak Inscription of Merneptah. Grand Strategy in the 13th Century BC. Yale University, 2003.

Spalinger, A.: War in Ancient Egypt. The New Kingdom. Blackwell, 2005.

Warburton, D.: Egypt and the Near East. Politics int he Bronze Age. Recherches et Publications, 2001.

A nyitóképen sardana harcosok