Nagyon alapos és mélységesen emberi riportot közölt a Los Angeles Times az amerikai multimilliomos ékszer és órakereskedőről, David Leeről. 

Lee szívfájdalma, hogy borzasztóan szeretne egy Ferrarit. De nem akármilyent: egy konkrét típusra, a LaFerrari Apertára vágyik. Ennek a modellnek az ára 2,2 millió dollár, és mindössze 200 darabot gyártottak belőle. 

Az a baj, hogy ezt a modellt nem árulják bárkinek. Létezik egy titkos belső kör, akik számára hozzáférhető a típus, utcáról beesve sajnos nem lehet megvásárolni. Lee ezért az elmúlt években mindent megtett azért, hogy az esélyeit javítsa: mára van egy garázsa Ferrarikkal, melyekre nincs is valójában szüksége. Csak azért vette meg őket, hogy jó kapcsolatba kerüljön a gyárral. Az évek alatt 50 millió dollárt érő autókollekciót hordott össze. Ezen kívül rendszeresen látogatja a Ferrari gyárat, Olaszországban, sőt még egy tesztvezetésre is elment.

A közelmúltban újabb négy autót vásárolt, csak azért, hogy hátha így felkerülhet az autógyűjtők titkos listájára. De nem járt sikerrel, egyelőre mindez kevés volt ahhoz, hogy bekerüljön az elitklubba. 

Lee a lapnak is arról beszélt, hogy ahhoz, hogy egy limitáltan elérhető autót megvehessen, meg kell vennie pár olyan autót is, amire nincs szüksége. Nem akart beszállni ebbe a játékba, de nincs más módja, hogy bekerüljön a sorba. 

A Ferrari régóta épít erre az exkluzivitásra: az alapmodellek is meglehetősen drága árakon jelennek meg a piacon, de azok azért jobban hozzáférhetőek. De a limitált szériás modelleket mindig csak pár száz ember viheti, és ezekhez csak a kiválasztott kevesek férhetnek eleve hozzá. A luxusautógyár óriási sikereket ért el ezzel a modellel: tavaly összesen 8014 autót adtak el, de 3,4 milliárd dolláros bevételük volt. Nem csak autóból persze, hanem alkatrészektől kezdve kiegészítőkig számos termékből. 

Azoknak pedig, akik szerencsések, és vásárolhatnak egyet az aktuális új elitmodellből, vállalniuk kell, hogy legalább 18 hónapig nem adják azt el senkinek. 

Lee nem tudta meg végül, hogy a Ferrari miért utasította el, az olasz autógyár pedig nem kívánta kommentálni a dolgot, azon túl, hogy a férfi egy értékes ügyfelük. 

De egyes elemzések szerint Lee pont az a tulaj, akit nem bírnak a cégnél: az életmódjával kérkedő, kivagyiskodó ékszerész imidzse valójában kellemetlen a Ferrarinak, ahol többre értékelik a diszkrét milliárdosokat. Többen beszéltek arról a lapnak, hogy Lee nagyon látványos teperése csak árt az ügyének. A férfi nagyon nyomul a közösségi oldalakon, jól pörgő Instagram oldala is van, ami tele van szórva felvágós ferraris posztokkal. Tanácsadói már jelezték, hogy vissza kéne vennie, de nem hallgatott rájuk. 

Lee gyűjteményében ma már megtalálható egy 1964-es 250 Lusso Competizione, amiből mindössze négy darab van a világon és ötmillió dollárt érhet, valamint egy Forma 1-es autó is, amit egykor Michael Schumacher vezetett. 

Lee egy másik limitált LeFerrari modellt a céget megkerülve szerzett volna meg: az észak-amerikai elitlista egyik vásárlója egy válás miatt került nehéz helyzetbe, és vele állapodott meg arról, hogy kerüljék ki a tulajdonjog átruházásával a 18 hónapos eladási moratoriumot. 

De sikerült kiváltania ezzel a vállalat haragját, amikor a Ferrari képviselői kiszúrták, ahogy ezt az autót vezeti, és végül elérték, hogy ne adhassák el az autót a 18 hónapos időszakban. 

Lee azóta sem adta fel, ő volt az első, aki az USA-ban megvette a 488-as modellt, és szintén elsőnek rendelte meg az F12-es modellnek egy mindössze ötszáz példányban készült darabját. Ezen kívül elsők között jelentkezett be a 812 Superfastra is, ami jelenleg a legerősebb Ferrari, ami bárki számára elérhető. Ennek ellenére, amikor idén tavasszal elkezdték szállítani a LeFerrari Apertákat, Lee nem kapott semmit.  

A terve az, hogy folytatja az eddigi úton, büszke tulajdonosként fog az autóival parádézni. Nem is érti, hogy lehetne ez rosszabb, mintha egy garázsban rejtegetné az autóját, ahol nem láthatja senki. (Los Angeles Times)