Én hülye még csak azt se tudtam, hogy létezik Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda, ehhez képest már szavazásokat is lebonyolít arról, hogy mi az év szava. Idén meg is szavazta, hogy a Családi Otthonteremtési Kedvezmény nevű, nem is annyira túlpropagált kormányzati programot jelölő betűszó a CSOK. (A Magyar Idők mozaikszóként jellemzi a CSOK-ot, ami igaz ugyan, de a mozaikszó szélesebb kategória, így mi maradjunk a pontosabb betűszó kifejezésnél.)

Minya Károly, a már említiett Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda - mozaikszavas (!) rövidítésével Manyszi -, alapítója azzal indokolta a választást, hogy "mindenképpen pozitív kicsengésű szót kerestek", és a CSOK által képviselt tartalom "jó lehetőséget kínál a fiatal családok számára", ami még "a demográfiára is jótékony hatással lehet".

A pozitív szavak utáni hajsza vagy véget ért a CSOK-nál, vagy egészen más elképzeléseim vannak a világról a Manysziénál, mert a szavazásban a második a brexit, a harmadik a kvóta lett.

A Manyszi az év ifjúsági szavának a "filterbuborékot" választotta, amit én harminc évesnél fiatalabb embertől még az életemben nem hallottam. Az év költői szavának az egyáltalán nem költő Széchenyi István életművéből választottak kettőt, amelyek kormányzati kommunikációban való megjelenése nem lepne meg: tetthazafi és szájhazafi. És bevezettek egy nyelvészeti értelemben teljesen értelmezhetetlen kategóriát, az antiszót is, amit azonnal odaítéltek a párváltásnak, további bizonyítékát adva, hogy mennyire nincs köze ennek a szavazásnak a nyelvészethez, viszont milyen sok van bizonyos szociokulturális kör világképéhez.