Az utóbbi évtizedek legnagyobb gazdasági válságának közepén csinálta meg a szerencséjét Jay Sekulow, aki az utóbbi időben úgy vált ismertté, mint Donald Trump ügyvédje. 

A Guardian által megszerzett dokumentumokból derül ki az, hogy Sekulow 2009 júniusában, miközben naponta 15 ezer ember veszítette el az állását az Egyesült Államokban, jóváhagyott egy programot, ami arra ösztönözte a szegény embereket, hogy adományozzanak pénzt egy keresztény nonprofit szervezetnek. Amiből 2000 óta több mint 60 millió dollár folyt át Sekulowhoz, családjához és üzleti érdekeltségeihez. 

A Christian Advocates Serving Evangelism (Case) nevű telemarketinges vállalat operátorait arra szólították fel a Sekulow által aláírt szerződésekben, hogy szedjenek ki a szegény, munkanélküli emberekből áldozati felajánlásokat. 

A pénz kicsalása során még utalni is kellett arra, hogy tudják, mennyire nehéz most bárkinek bármit felajánlani, de akár 20 dollár is segít, tették hozzá ilyenkor. 

A több tízmillió befolyt dollár egy jelentős része Sekulow családjánál landolt, ezen kívül pedig szokatlan típusú kölcsönöket és ingatlanügyeket finanszíroztak belőle. 

A Guardian számos alkalommal kereste a 61 éves Sekulowot, aki Trump ügyvédi csapatának egyik leghangosabb tagja, rendszeresen védi meg az elnököt a sajtóban is. Szóvivője egy közleményt juttatott el a laphoz, amiben arról írtak, hogy az üzleti megállapodásokat az említett szervezetek között független szakértők ellenőrizték, és mindent rendben találtak. 

Sekulow régi szövetségese egy ismert konzervatív teleevangélistának, Pat Robertsonnak, aki az abortusz és az azonos neműek házassága elleni harc ismert arca. A Case-t 1988-ban indította el, miután ingatlanpiaci próbálkozásai csőddel és jogi ügyekkel zárultak. 

A Case évi több tízmillió dollárt gyűjt össze, főleg kis összegű fejajánlásokból, amit telefonon és üzletközpontokban szednek ki az emberekből. A Guardian által megszerzett szövegkönyvek alapján a megcélzott embereket a sharia-törvények bevezetésével és Barack Obama ténykedésével kellett többek között ijesztgetni. Állandó visszatérő elem volt, hogy veszélyben a keresztény világ, és most minden segítség számít. 

Sekulow maga levelet is írt az adakozóknak, melyben azt állította, hogy a szervezete nem számol fel semmit a munkájáért, Isten kegyeiből részesülnek csak. 

Ugyanakkor kiderült, hogy Sekulow egy másik érdekeltsége, a Constitutional Litigation and Advocacy Group nevű ügyvédi iroda, melynek társtulajdonosa, éveken át 25 millió dollárért nyújtott jogi szolgáltatásokat a nonprofit szervezetnek. Ugyanezen idő alatt másik cége, a Regency Productions 11,3 millió dollárért gyártott tartalmakat a Case számára. 

De jutott bőven pénz közvetlenül neki és családjának is. Ő maga 3,3 millió dollárt tett zsebre, felesége 1,2 milliót, testvére pedig 2000 óta 9,2 millió dollárt. Testvére feleségének cége is jól járt, 6,2 millió dollárért kaptak megrendeléseket. Ugyanígy két fia és testvére lánya is 1,7 millió dollárt tehetett zsebre. 

A szövetségi törvények tiltják, hogy nonprofit vállalatoknál aránytalanul magas juttatásokat fizessenek ki, ha úgy találják, hogy ilyen történt, akkor akár 200 százalékos visszatérítést írhatnak elő és a szervezet elveszítheti az adókedvezményeit. 

A Guardian által megkérdezett ügyvédek egyetértettek abban, hogy elképzelhetetlen, hogy ez legális legyen, ilyen pénzek nem mozognak a nonprofit világban. 

A Guardian elemzése szerint Sekulow azzal trükközött, hogy a két szervezete közötti tranzakciókat ahol lehetett, nem tüntette fel, így megkerülve, hogy a támogatók rájöhessenek, hova ment el a pénzük. 

A lap által feltárt esetek között hemzsegnek a nagyon zűrös ügyek: Sekulow felesége 1998-ban vásárolt egy ingatlant például egy 245 ezer dolláros hitelből, amit a nonprofit alapból szedtek ki. A Case igazgatótanácsa, amiben a családtagok ültek, ezután úgy döntött, hogy az összegből elenged 217 ezer dollárt, majd a tehermentesített ingatlanra jelzáloghitelt vettek fel. De ez tényleg csak egy a számos nagyon gyanús kölcsön- és ingatlanügylet közül.Ezek a hiteljóváírások ráadásul rendre nem szerepeltek az éves bevallásaikban sem. 

További rengeteg részlet a Guardian cikkében.