Varázslat történt az Origónál: ez már nem hazug pártsajtó, ez költészet

Erős indok kell ahhoz, hogy az ember véleménycikket írjon egy konkrurens sajtótermék valamelyik cikkéről. Nekem van erős indokom: a 

Történet a múltból: kalapáccsal verték agyon Soros György nagybátyját

című cikk a részeinek összegénél sokkal nagyobbra nőtt, kivételesen ihletett pillanatban született mestermű. Nem, nem légidézőjelben értem, Hecker Flórián tényleg az uszítás Apokrifjét, a teljes abszurddá vált magyar politikai kommunikáció Iskola a határonját, a totál tájékozatlan és mindenbe beleszaró emberek hazugságokkal való vadításának Hajnali részegségét alkotta meg. Olyan művet, amiből elég egy, hogy egy egész korszakot, szellemi mozgalmat, érzést vagy hangulatot különösebb magyarázgatás nélkül, egyből a gyomorunkban érezzünk. 

Hecker Flórián - nagyon kevés névvel is rendelkező origós szerzők egyike - műalkotása olyan erős, hogy már a tartalmának a száraz elmesélése is jobb, mint sok más ember egész életműve eredetiben. 

A szerző egy 17 soros, félkövér betűvel szedett szakasszal indít, aminek annyi funkciója van, hogy érzékeltesse az olvasóval, itt nem tényirodalom következik. Vagyis nem a tájékozottabb újságolvasók által jól ismert Soros Györgyről, a jótékonykodó magyar-zsidó-amerikai pénzügyi befektetőről lesz szó, hanem egy "Soros György" nevű fiktív személyről. Ez a "Soros György" a való életbelivel szemben, aki elképesztően sokat nyilatkozik és a világsajtó folyamatos, reflektorfényben lévő szereplője, "titokzatos figura", akinek "a szándékai nehezen átláthatóak". Az unalmasan valós Soros Györggyel szemben, akinek a pénzügyi ötleteiről és a fiatal szeretőjével való elmérgesedett pereskedéséről is ugyanúgy mindig mindent megírnak évtizedek óta, ő olyan ember, aki "hosszú ideig a háttérben maradt". A legendás közlési mániától szenvedő, állandóan magáról pofázó, irodalmi alaknak mégis unalmas Sorossal szemben hősünk, "Soros", "mélyen hallgat arról, hogy milyen módszerekkel dolgozik". A szórakoztató, de a későbbiekre fel mégsem készítő bevezető azzal ér véget, hogy most majd egy olyan történetet fogunk hallani, ami megmagyarázza, hogy "miért éppen Soros lett a migráció és bevándorlás legelkötelezettebb és leghatalmasabb pártolója." Mármint "Soros", természetesen.

És akkor végre belecsapunk!

1931. februárjában egy Muley Aldebuhey ben Ahmed nevű algériai férfi a Brüsszelből Liége-be tartó vonaton álmában kapáccsal agyonvert, majd kirabolt egy 27 éves magyar kereskedőt, aki nem volt más, mint Schwartz Viktor, vagyis Soros György apai nagybátyja. Soros György ugyan csak féléves volt az eset idején, vagyis nem ismerte és szerette az áldozatot és még éveknek kellett eltelnie, hogy egyáltalán megértse a sztorit, de szerzőnk szerint ez a tragédia nyilván sokkolta és meghatározó nyomat hagyott rajta és a családján is, ám ő, mármint a szerző, mégsem érti, hogy akkor Soros hogyhogy támogatja, és pont, hogy nem gyűlöli a migránsokat.

Pedig Soros, mondja szerzőnk, egy vérbosszú-alapon szerveződő szekta vagy pápuai törzs tagjaként pozícionálva saját magát,

érthető módon gyűlölhetné a migránsokat, hiszen közülük egy ölte meg az egyik nagyon közeli rokonát.

Hecker Flórián ezzel az egyetlen, vérben tocsogó, a létező legprimitívebben rasszista, egy emberevő törzs vagy egy olasz maffiacsalád szintjén vérbosszúzó mondattal olyan merész szögben görbülő tükröt tart a minden minimális emberi gátlásától megszabadult magyar kormányzati uszítás elé, amilyent előtte soha senki az ellenzéki-, aktivista-, vagy a normálisan kritikus oldalról. 

Ez a szövegrész stílusát tekintve egyébként az alternatív történelmi múlttal eljátszó sci-fikre hajaz. A Hecker-féle alternatív múltban Algéria 1931-ben nem a Francia köztársaság hivatalosan tengeretúli tartománynak számító gyarmata volt, hanem önálló ország, ahonnan az emberek Európába migráltak. 

De hagyjuk a kapácsos gyilkost, hiszen az igazi főszereplőnk "Soros", akiről a szerző a zárlatban végre lerántja a leplet. Vagyis megmondja, hogy fiktív hőse végül is miért nem gyűlöli en bloc a menekülöket annak ellenére, hogy egy általa nem ismert rokonát egy arab bűnöző ölte meg.

A megoldás az, hogy vagy azért, mert "Sorosnak" egyszerűen nincsenek emberi érzései, vagy azért, mert egyfajta agymosást végzett saját magán, (némileg hasonlóan a világkörli vitorlásversenyeken önmagukon vakbélműtétet végző hobbitengerészekhez), de leginkább az a helyzet, hogy a szerzőnek igazából elképzelése sincsen. Ez sem baj mégsem, hiszen egy állítás mégis megfogalmazható: Soros György magatartására nincsenek válaszok, csak a benne rejlő ellentmondások egyértelműek.   

És ezzel vége.

Jó, azt nem mondtam, hogy magát a Soros nagybácsikájának agyonverését elmesélő anekdotát, vagyis a cikk gerincét a mesteri szerző a nyest.hu-ról emelte át, az ő saját hozzájárulása annyi volt a sztorihoz, hogy leírta, elképzelése sincs, ezek után miért nem lett tomboló rasszista Soros.

 Sakk-matt, jöjjön az az Új Ady Endre, aki ennél jobbat ír. 

A Művet itt lehet eredetiben elolvasni, mondanom sem kell, mennyire érdemes!

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.