A Kennedy-gyilkosság több ezer oldalnyi, mostanáig titkos dokumentumát hozta nyilvánosságra három hónappal a végső határidő előtt az amerikai Nemzeti Irattár, miután hatályba lépett az egyes dokumentumok titkosságának feloldásáról elfogadott 1992-es törvény. A törvény szerint 2017 októberéig, a törvény elfogadásának 25. évfordulójáig a gyilkossággal kapcsolatos minden irat titkosítását fel kell oldani. A Politico beszámolója szerint a most feloldott titkosítású iratokon kívül még kb. 3100, eddig sosem publikált irat lehet a levéltárban, melyek titkosításának feloldását csak Donald Trump akadályozhatja meg. A lap értesülései szerint a CIA és az FBI illetékesei közül többen lobbiznak az elnöknél azért, hogy az iratok közül néhány továbbra is titkos maradhasson.

De most nem ezekről, hanem a végre hozzáférhetőkről lesz szó. Ezekből a Politico szemezgette ki az új információkat. A több tízezer oldalnyi dokumentum feldolgozása még tart, de az már most világos, hogy mindössze 441 olyan van köztük, amelyek eddig teljes egészükben titkosnak minősültek, a maradék 3369 irat részben eddig is megismerhető volt. Az elmúlt egy hétben végzett kutatások alapján a Kennedy-gyilkosság történetét teljes egészében átíró felfedezésre aligha számíthatunk, a leglényegibb állításokat,

• hogy Kennedyvel Lee Harvey Oswald végzett a 21 dollárért postán rendelt puskájával, amit a dallasi iskolakönyvraktár hatodik emeletén kialakított lőállásában sütött el;
  
• és hogy nem volt második merénylő;
  

semmi sem cáfolja. Bizonyos részletek viszont megkérdőjeleződnek. Az iratok alapján az már világosan látszik, hogy a CIA, ami a merénylet után feltűnően gyorsan elfogadta az FBI nyomozásának végeredményét, már a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején komoly kételyeket fogalmazott meg a nyomozás egyes szállainak alaposságáról. Ezeket a kételyeket azonban igyekeztek házon belül tartani. Erre jó okuk volt, ugyanis kételyeik azzal kapcsolatban támadtak, hogy vajon a gyilkosságot vizsgáló hatóságok és a Warren-bizottság valóban mindent megtett-e Oswald indítékainak feltárására. Ezt pedig azért volt fontos megtartani maguknak, mert véleményük szerint Oswaldot leginkább az motiválhatta, hogy Kennedy elnöksége alatt a CIA több kísérletet is tett példaképe, Fidel Castro meggyilkolására.

A Castro elleni merénylettervek közül a robbanó szivarosról már biztosan hallottak. De a CIA a jelek szerint más terveket is forralt, ezek közül a tollba rejtett méreginjekció már-már közhelyesen kémregényes, a gombával fertőzött búvárruha viszont még kémléptékkel nézve is scifis. De ez mellékszáll, szemben azzal, hogy a CIA az eredeti nyomozás alatt mindent megtett azért, hogy a Warren-bizottság véletlenül se tudjon meg semmit a CIA Castro elleni terveiről. Így hát a bizottság nem is nagyon juthatott másra, minthogy Oswaldot úgy általában az amerikai társadalommal szemben érzett gyűlölete motiválta csupán.

Pedig a CIA korai hetvenes évekből származó, mostanáig titkos feljegyzései alapján a titkosszolgálat ennél konkrétabb motivációkat sejtett, melyek közül nem zárható ki az sem, hogy Oswaldra hatással voltak idegen, ellenséges államok ügynökei is. A későbbi merénylő két hónappal az elnökgyilkosság előtt Mexikóban járt, ahol megpróbált kubai vízumot szerezni. Mexikói látogatása során, amit a CIA helyi ügynökei szorosan követtek, találkozott egy hivatalos, diplomáciai fedésben dolgozó KGB-ügynökkel is, akinek a szakterülete a merénylet volt. És persze találkozott kubaiakkal is.

Azt már korábban is tudni lehetett, hogy a CIA igyekezett megakadályozni a Warren-bizottságot az igazság teljes kibontásában. Ahogy 2013-ban a CIA házi történésze fogalmazott, a gyilkosságot követő egy évben a CIA „ártalmatlan eltussolásba” fogott, hogy a teljes helyett „a legjobb igazságot” prezentálhassa a bizottságnak. De ennek a legjobb igazságnak nem lehetett része Oswald motivációinak feltárása. Ezt a hetvenes évek közepére már bánták, mert így lényegében feltáratlanok maradtak Oswald kapcsolatai a külföldi ügynökökkel.