Története során először kértek ki terménymagvakat az északi-sarkköri vésztárolóból
2015 szeptember 22., 11:34
Magjaink kihalásának réme és cáfolata
A norvégiai Spitzbergákon, Európa legészakibb pontján létrehozott mag-óvóhely idén sajnálatos apropóból került a hírekbe. A 2008 óta üzemelő Svalbard Global Seed Vault bejárati alagútjába betört a víz.
Az olvadékvíz mintegy 15 méter hosszan beszivárgott a vetőmagbank 100 méteres bejárati alagútjába. Szerencsére nem volt hatása a hegy belsejében tárolt vetőmagokra, de váratlan problémát jelent a bunker számára.
A magbunkert építő cég eltávolította a bejárattól az elektromos műszereket, belül vízálló falakat, kívül lefolyókat épített megelőzésképpen. Sőt, a látogatók számát is korlátozzák, hogy csökkentsék az emberi test által keltett hőt.
Tehát kijavították a hibát, és most éles kanyarral térjünk rá a témára, illetve a videóra, ami a bejegyzés apropóját adja.
Tényleg ekkora a baj?
Eltűnt a sokszínűség, a biodiverzitás, és ennek további romlását hivatott megállítani a sci-fi filmekbe illő északi bunker.
Világszerte mintegy 1700 génbank létezik, amelyekben vetőmaggyűjteményeket őriznek, ezek közül azonban sok ki van téve a természeti katasztrófák és háborúk hatásainak a Global Crop Diversity Trust nevű független szervezet szerint.
Ezért van szükség a végső megoldásra, az igazi Noé bárkára a messzi északon. Itt a vetőmagokat - mintánként 500 darabot - ezüstfóliába burkolt konténerekben tárolják, amelyeket három 27-szer 10 méteres, légmentesen záródó kamra valamelyikében helyeznek el. Mindhárom kamra egyenként másfél millió minta befogadására alkalmas, így az ítéletnapi vetőmagszéfben 4,5 millió féle minta fér el.
Több mint 880 ezer mintát őriznek itt a világ minden országából, a kukorica, rizs, búza és burgonya mellett tehénborsó, cirok is megtalálható.
Ez az egyik, high-tech módszer, az utolsó biztosíték, a globális megoldás. A másik pedig Will Bonsall, egyike az utolsó fanatikus tekintetű földtúró magmentőknek, akik csendben teszik a dolgukat.
A magok Noéja
Will Bonsall célja egyszerű. Fenntartani, megőrizni a növényi diverzitást, sokszínűséget, ami rohamosan pusztul az ipari mezőgazdaságban használt, jól bevált hibridek térhódítása miatt.
Jelenleg ő rendelkezik a legbőségesebb jeruzsálemi articsóka állománnyal, burgonyából 900 variációt tárol, sorolhatnánk napestig.
Bár a videó alapján hóbortos vén hippinek tűnik, a munkájára igen komoly szükség van, a fajgazdagság csökkenése komoly probléma. Csak az almafajták 86 százaléka tűnt el az utóbbi száz évben az Egyesült Államokban.
link
Forrás
Most pedig kapaszkodj meg, mert a drámai záró képsorok számai, a nagy kihalás, a csodás karalábé variációk eltűnésének ténye simán támadható.
Kétség sem fér hozzá, hogy az öreg kertész munkája hasznos, de az a kutatás, amit a témában gyakran előrángatnak, (még a National Geographic is szép infografikát készített belőle) könnyen ízekre szedhető.
Most volt nagy kihalás vagy sem?
A National Seed Storage Laboratory által végzett munka lényege, hogy az 1903-as kínálatot hasonlítja össze a 1983-as, általuk tárolt bázissal. Drámai a csökkenés, a variációk 93 százaléka oda, mégsem pánikol a világ.
Talán azért, mert a Georgiai Egyetem 2009-es publikációja rámutat, hogy a katasztrófa mégsem volt ennyire elsöprő erejű.
Az egyetemen a 2004-es kereskedelmi katalógusok kínálatát dobták be a képletbe, és ezt összehasonlítva arra az eredményre jutottak, hogy az 1903-as variációkból dupla annyi élte túl a XX. századot, mint amennyit az 1983-as ikonikus tanulmány kihozott. Sőt, ugyanazt a 48 növényfajt vizsgálva a 7262 tagú kínálat mindössze 162-vel csökkent.
Ezen a ponton zavarodtam én magam is össze.
Vannak a színes grafikonokra támaszkodó, a 93 százalékos csökkenést kétségbevonhatatlan igazságként lehozó féltudományos, zöld oldalak, és van a cáfolatot üvöltő, egyéb kutatásokra támaszkodó ellentábor. Amiről két kattintás után kiderül, hogy vaskos Monsato befolyás áll a létezése mögött, és nem véletlen a sorok messziről bűzlő propaganda stílusa.
Abban biztos vagyok, hogy a génbanki megőrzés fontos cél, a hazai Növényi Diverzitás Központban például 50 ezer növényfajtát őriznek, köztük olyat is, amelyek bár honosak a Kárpát-medencében már 100 éve nem termesztik azokat.
Abban viszont nem, hogy hány paradicsomfaj tűnt el, és hogy ebben mennyire sáros a világ mezőgazdaságát uraló pár gigacég.
(Hazai hobbi földtúróknak ajánlott program valamelyik magbörze, aki a helyi földből nőtt génállományon akar nyammogni, az nézzen szét a Magház oldalán, bátor hardcore arcok pedig csatlakozzanak a NöDIK programjához)
(via geneticliteracyproject.org, fastcodesign.com, MTI)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.