Mindazon háromezer feketét, akiknek felmenői valamikor a közép-nyugati cseroki indiánok rabszolgaként tartottak, megilleti a cseroki állampolgárság, döntött a washingtoni szövetségi bíróság.

Nem sok szó esik róla, de az indiánok is tartottak afroamerikai rabszolgákat, ahogy a fehér telepesek is. Ennek a gyakorlatnak az 1866-os, az oklahomai cserokikkal kötött egyezmény vetett véget, amelyet a cserokik az Államokkal kötöttek. (Egy évvel korábban tiltották be a rabszolgaság intézményét az USA-ban.)

A cserokik rabszolgái tulajdonképpen azóta tartottak igényt most megszerzett jogaikra, számok jelenleg 2800 és 3000 között lehet, de ennél sokkal többen, 25 ezren is lehetnek.

A cseroki indiánok nem nagyon akarnak közösködni a cseroki identitáson a „felszabadított cserokikkal”, egy 2007-es felmérés szerint háromnegyedük gondolja úgy, hogy csak az a cseroki, aki indián felmenővel rendelkezik.

A törzs vezetése ettől függetlenül nem fellebbez az ítélet ellen, Todd Hembree cseroki ügyész legalábbis erről beszélt a döntés után a sajtónak.

A cserokik hagyományos Appalache-hegységi lakhelye jóval délebbre van, mint az Eire- és Ontario-tó környéki többi irokéz törzs területei. Az európaiak megjelenésekor ők voltak a fehérek által civilizáltnak tartott öt indián törzs egyike (a többi négy a csaktók, a kríkek, a szeminolok és a csikaszók voltak)

A fehérek területi igényei miatt 1838-ban az összes cserokit, akit csak tudtak, áttelepítették Tennessee-ből 1300 kilométerre nyugatra, Oklahomába. Ez a „Könnyek ösvénye” néven vonult be a történelembe. A cserokiknak ma három csoportjuk van, túlnyomó többségük ma is a 19. századi áttelepítésük helyén, Oklahomában él, de keleten is maradt egy sokkal kisebb csoportjuk, írja a Wikipedia. (AP)