Kétféleképpen lehet gerincvelőbe ható fájdalmat okozni az argentin társadalomnak: a nemzeti labdarúgóválogatott bukdácsolásával és egy ellenzéki aktivista rejtélyes eltűnésével. Hiába focizik náluk minden idők legjobb focistája, Lionel Messi, az argentin csapat évek óta úgy bukdácsol, hogy 1970 óta először fenyegeti őket a világbajnokságról lemaradás veszélye. Augusztus 1-én pedig rejtélyes körülmények közt eltűnt Santiago Maldonado, akinek a sorsa azóta is lázban tartja az argentin közvéleményt és a politikát.

A 28 éves, Buenos Aires közelében leginkább tetoválásból élő, szabadidejében mindenféle balos/progresszív társadalmi ügyekért küzdő Santiago Maldonado júliusban utazott a Cushamen nevű észak-patagóniai településre. Ott pedig csatlakozott azokhoz a mapuche indiánokhoz, akik évek óta követelik vissza őseik földjét.

Az egykor Patagónia nagy részét uraló mapuchék - akik nem egyetlen nép, hanem sok különböző törzs szövetsége - sokáig még a spanyol gyarmatosítóknak is ellen tudtak állni, több csatát is nyerve ellenük. A dél felé terjeszkedő Chile és Argentína csak a 19. század közepére tudta elfoglalni a mapuchék földjét, és teljesen leigázni az őslakos indiánokat. Legalább tízezrek, de egyes számítások szerint néhány évtized alatt mapuchék százezrei haltak meg, földjeiket pedig felosztották maguk közt az új latin földesurak.

A megmaradt mapuchék a 20. század végére, a chilei és az argentin katonai diktatúrák bukása után szedték magukat annyira össze, hogy legalább minimális ellenállást tudjanak tanúsítani. Nem erőszakos terroristákra kell itt gondolni, csak szinte teljesen békésen tüntetgető indiánokra, akik szeretnének valami történelmi jóvátételt kapni a santiagói és a Buenos Aires-i kormányoktól. Eddig nem sok sikerrel jártak.

A mapuchék legfontosabb követelése, hogy kapják vissza egykori földjeiket, vagy legalább egy részüket. Ezek ma szinte mind idegen nagybirtokosok kezében vannak, a Patagóniához sehogy sem kötődő, csak a profitot bezsebelő földesurak pedig olyan szimbólumok, akik ellen viszonylag könnyű ellenállást szervezni. Közülük is kiemelkedik az olasz Luciano Benetton, a Benetton ruhamárka feje, aki Patagónia legnagyobb földbirtokosa. Földjein elsősorban juhokat tart, természetesen a gyapjukért.

Benetton mai földjeinek jelentős részét a 19. századi véres hadjáratok során vették el a mapuchéktól. A Cushamennél tüntető indiánok 2015 óta próbálkoztak visszafoglalni egy részét a Benetton-birodalomnak - a hatályos argentin törvények szerint illegálisan. A Pu Lofhoz (a lof jelentése klán, a pu ennek a konkrét klánnak a neve) tartozó mapuchék ügyét felkapta az argentin aktivista baloldal is, rendre érkeztek hozzájuk szimpatizánsok a távoli Buenos Airesből is, köztük Santiago Maldonadóval.

Június végén az argentin rendőrség letartóztatta az egyik legharcosabb, a fegyveres ellenállás lehetőségét pedzegető mapuche vezető, Jones Hualát. Ettől feszültebb lett a hangulat Patagóniában - mind az Huala szabadon engedését követelő indiánok, mind a rendfenntartó erők egyre idegesebbek lettek.

Július 31-én a tüntetők, köztük Santiago Maldonadóval, útblokáddal próbálták felhívni a figyelmet az ügyükre, és követelték Huala szabadon engedését. Másnap hajnalban az argentin csendőrség megszállta az ellenállók táborát, és a mapuchék szerint söréttel és gumilövedékkel lőttek rájuk. A tüntetők közül többen menekülni próbáltak, a közeli folyó és erdő irányába. A menekülők között volt Maldonado is, akiről ez az utolsó biztos információ. Hogy utána mi történt vele, az máig heves találgatások és vádaskodások tárgya, de konkrétat senki sem tud. Santiago Maldonado több mint egy hónapja eltűnt.

Egy rejtélyes eltűnés, pláne egy politikai aktivista rejtélyes eltűnése a világon mindenhol hír. De amikor Argentínában tűnik el valaki így, az egész országnak eszébe jut újkori történelmének legborzalmasabb, máig feldolgozatlan fejezete. Ha Argentínában eltűnik egy ellenzéki, mintha az egész társadalom fejében megszólalna a vészjelző.

Az Argentínát 1976 és 1983 között vezető szélsőjobboldali katonai junta körülbelül 6000 embert rabolt el. Ők többnyire fiatal, baloldali aktivisták, vagy legalábbis „másként gondolkodók” voltak. Többségüket szörnyű kínzások után megölték, például egyszerűen bedobták őket helikopterről az Atlanti-óceánba. Ezekről az eltűntekről a családjuk sem kapott semmilyen információt, a diktatúra ellen küzdők szimbolikus csoportja éppen azok az anyák lettek, akik a Buenos Aires-i elnöki palota előtt minden héten megemlékeztek eltűnt gyerekeikről.

A diktatúra bukása után sok eltűnt ellenzéki tragikus sorsát sikerült tisztázni, de mindenkiét máig nem. Az „eltűnés” és az „eltüntetés” máig olyan hívószavak az argentin közbeszédben, amik azonnali állásfoglalásra késztetnek mindenkit, a politika legfelsőbb szintjétől az utolsó internetes kommentelőig.

Santiago Maldonado ráadásul politikailag különösen érzékeny pillanatban tűnt el. A Kirchner-család évtizedes uralmára, baloldali populizmusára és botrányos korrupciós ügyeire ráunó argentinok 2015-ben Mauricio Macrit választották meg államelnöknek. A jobboldalibb és piacpártibb Macri hatalomra kerülése tulajdonképpen az egész nagy chávezista latin-amerikai kísérlet végét jelentette. Az elmúlt két évben Macri kormánya viszonylag sikeres volt, a nehézségeket pedig jótékonyan elfedték az elődjéről, Cristina Fernández de Kirchnerről és közvetlen munkatársairól folyamatosan felszínre kerülő egyre mocskosabb ügyek.

Kirchner azonban nem adta fel, hiszen ő nem az a típus, és 2017 nyarán visszatért a politikába. Az őszi képviselőválasztásokra felkészülve elindult a június végi Buenos Aires-i előválasztáson, amit ugyan megnyert, de olyan kevés szavazattal, hogy az inkább tűnt vereségnek. A visszatérni próbáló, a Macri-kormányon fogást találni képtelen, saját elnökségének botrányai közt bukdácsoló Kirchnernek nagyon kellett egy olyan ügy, amibe belekapaszkodhatott. Santiago Maldonado eltűnése a legjobbkor jött neki.

Kirchner augusztus 7-én kiírta a twitterére, hogy „Santiagónak elő kell kerülnie. És élve kell előkerülnie”, innentől kezdve pedig Maldonado eltűnése végleg nagypolitikai ügy lett Argentínában. Maldonado egy hónappal az eltűnése után is minden nap ott van az összes argentin lap címlapján, viszont máig senki sem tudja, mi történhetett vele.

A tüntető mapuchék közül állítólag volt, aki látta, vagy legalábbis hallotta, hogy a táborukat lerohanó csendőrök azt kiabálják, hogy „elkaptunk egyet”, majd Maldonadót bedobták az egyik járművükbe. A csendőrök szerint ebből egy szó sem igaz. Így, hogy semmit nem lehet biztosan tudni, vadabbnál vadabb elméletek keringenek, amiket azzal sem lehet elhallgattatni, ha valamelyik lehetőséget lépésről lépésre cáfolják:

• Santiago Maldonadót véletlenül megölték a csendőrök, a testét pedig eltüntették.
  
• Santiago Maldonadót szándékosan megölték a csendőrök, a testét pedig eltüntették.
  
• Santiago Maldonado egy titkos argentin börtönben senyved. 
  
• Santiago Maldonado átszökött Chilébe.
  
• Santiago Maldonado átszökött Chilébe, ahol megölték. 
  
• Santiago Maldonado illegalitásba vonult, csak úgy csinál, mintha eltűnt volna, mert így segíti a legjobban a mapuchék ügyét. Ez az elmélet alátámasztására Argentína egészen távoli pontjairól érkeztek beszámolók a felbukkanó Maldonadóról. 
  
• Santiago Maldonado nem is volt ott augusztus 1-én hajnalban a tüntetésen, mert már néhány nappal korábban meghalt, amikor rosszul sikerült egy mapuche kommandó támadása a Benetton-birtok ellen.
  

Az összeesküvéselméletek nem segítenek lenyugtatni a kedélyeket, amelyek felkorbácsolásában az argentin politika egyik fele is érdekelt. Szeptember 2-án Buenos Airesben tömegtüntetés volt Santiago Maldonadóért, amit civilek szerveztek, de nyilvánvaló volt, hogy egyben a Macri-kormány elleni demonstrációról van szó. A tüntetés békésnek indult, de elég csúnya vége lett, kődobálással, betört ablakokkal, néhány tucat letartóztatott randalírozóval.

Közben az ENSZ illetékes bizottsága is felszólította a Macri-kormányt, hogy sürgősen tegyen meg mindent az ügy tisztázásáért, de Santiago Maldonadót mintha elnyelte volna Patagónia. Hiába tudja csak Messiék bukdácsolása leszorítani a címlapok tetejéről, továbbra sem tudni róla semmit. A 2015-ös elnökválasztás óta viszonylag békés és prosperáló Argentínában pedig csak egyre romlik a hangulat, és az október 22-i választások előtt csak akkor tudna javulni a helyzet, ha kiderülne, hova tűnt Santiago Maldonado.