A társadalmi környezet is hatással van a pénisz méretére és formájára, legalábbis a kacsáknál, derült ki egy friss kutatásból (The Auk: Ornithological Advances), amely két kacsafaj gácsérjainak méretváltozásait kutatta.

A kacsa azon kevés madárfajok egyike, amelynek hím tagjai tekintélyes méretű, ráadásul spirálisan tekeredő pénisszel rendelkeznek, és ezt a párzási időszakban növestruik meg. A párzás ennek megfelelően egy hosszadalmas macska-egér játék a nősténnyel.

A kísérletben két kacsafaj, a búbos réce (Aythya affinis) és a halcsontfarkú réce (oxyura jamaicensis) vett részt. Mindkét csoportot két további csoportba osztották, egyikben párosával voltak a tojók és a hímek, másikban sokkal kevesebb nőstényen osztoztak a gácsérok.

Utóbbi csoportokban ezért verseny alakult ki a nőstényekért, amelyet a búbos récék óriási pénisznövesztéssel igyekeztek megnyerni, tehát itt bebizonyosodott, hogy a környezet hatással volt a pénisz méretére. (A páros csoportban a hímek mérete nem változott, kicsi maradt.)

Máshogy, sokkel komplexebben reagáltak a halcsontfarkúak. Volt, amelyik csak a második évre vált ivaréretté. Péniszt ők is növesztettek, némi verseny is kialakult, de csökkent az az idő, amíg termékenyek voltak.

Ezt a viselkedést azzal magyarázzák, hogy „lehetőséget biztosítottak” a többiek számára a párzásra, talán azért, hogy csökkentsék a férfi-férfi aggresszióból származó veszteségeket, és több energia jusson a szaporodásra mindenkinek. 

Azt hihetnénk persze, hogy a kacsapénisz-kutatás valami egészen elszállt dolog, pedig nem, az USA-ban dollártízmilliókat költenek az ilyen kutatásokra. Számos, az ember szexuálitását, a nemi erőszakot és a megtermékenyülés dinamikáját is lehet ezáltal kutatni, mint az ebből az indexes cikkből kiderül. (BB/Phys.org/Címlapkép:Annesov)