Menekült gyerekekhez keres befogadó szülőket a magyar SOS Gyermekfalu
2017 március 06., 16:54
Az ő életükbe nem fér bele a kísérletezés középiskola után
- Nyaranta két hétre nevelőszülőknél élő gyerekek táboroznak valahol az országban, úgy, hogy közben a világ minden részéről érkező önkéntesek és Magyarországon élő menekült fiatalok is figyelnek rájuk.
- Ez az SOS-Gyermekfalvak által szervezett nemzetközi önkéntes tábor, ami sokban különbözik az ismert gyerektáboroktól.
- Táborozásról, önkénteskedésről, a nevelőszülőknél élő gyerekek lehetőségeiről is beszélgettünk az alapítvány önkéntes koordinátorával, Meggyesfalvi Boglárkával.
Valószínűleg először fordult elő Orosháza történetében, ami idén nyáron történt: egy etióp fiatal lány segített hazacipekedni a bevásárlásból egy helyi asszonynak. Ahogy az is, hogy magyar gyerekek menekültekkel közösen segítenek a viharkárok eltakarításában és a szemétszedésben.
Ezek önkéntes feladatok voltak egy gyerektáborban, az etióp lány pedig a 16 éves Lidia volt, aki pár évvel ezelőtt érkezett Magyarországra. Jelenleg középiskolában tanul, és orvos szeretne lenni.
Lidia azt mesélte, a gyerekektől rengeteg kérdést kapott arról, hogy honnan jött, hogy került ide. Ugyan nem mindig könnyű erről beszélnie, de a kérdések mégsem zavarták, hasonló helyzetben ő is biztos kérdezősködne. Azt mondta, a gyerekek nagyon kedvesek voltak vele, nagy élmény volt a számára, ahogy megosztották vele az érzéseiket.
Mindez az SOS Gyermekfalvak nevű szervezet táborában történt.
Az SOS Gyermekfalvak 134 országban van jelen, Magyarországon három településen, Kőszegen, Orosházán és Kecskeméten működnek falvaik. A modell lényege, hogy olyan gyerekek, akikről nem tudnak megfelelően gondoskodni a szüleik, és emiatt gyermekvédelmi gondoskodásba kerülnek, nevelőszülőkhöz kerüljenek és családban nőhessenek fel. Az SOS-hez tartozó nevelőszülőknek ez a hivatásuk, 4-5 gyereknek biztosítanak biztonságos és törődő családi környezetet.
Az országban nagyjából 400 gyermek él SOS-családoknál, a három településen fejlesztőpedagógusok, pszichológusok és tanácsadók segítik a gyerekek és a nevelőszülők mindennapjait. Emellé az SOS külön programokat szervez a gyerekek számára, hogy tehermentesítsék a helyi szakembereket, illetve hogy a nevelőszülők is elmehessenek ilyenkor nyaralni.
Az egyik ilyen program a nemzetközi önkéntes tábor, amit idén szerveztek meg negyedszer, most másodszor Orosházán. Idén ötvenen vettek részt benne, tíz önkéntes felnőtt segítő mellett 40 gyerek táborozott együtt. Az önkéntes segítők, akiket az Útilapu Hálózat toborzott, a világ minden részéről érkező fiatalok voltak: Szerbiától Mexikón át Oroszországig és Olaszországig érkeztek idén, hogy segítsék a nevelőszülőnél élő magyar fiatalok táborozását.
Hozzájuk csatlakozott három Magyarországon élő menekült fiatal is. Mindhárman az SOS menekültprogramjának tagjai, olyan fiatalok, akik kísérő nélkül érkeztek Magyarországra. Idén egy afgán, egy etióp és egy iráni fiatal önkénteskedett a táborban.
Részt vettek a táborban az SOS családmegerősítő programjából is gyerekek. Ők olyan családokban élnek, ahol komolyan fennáll az esélye, hogy a gyermekvédelmi hatóságok kiemelhetik a gyerekeket, például a szegénység miatt. A családoknak többek között konfliktuskezelést, gyermeknevelési ismereteket oktatnak, csirkét osztanak, és megtanítják őket önállóan gazdálkodni.
A tábor koncepciója az önkéntességre nevelés. Nemcsak a külföldről érkező fiataloknak, de az SOS-családokban élő gyerekeknek is önkéntessé kell válniuk a táborban. Meggyesfalvi Boglárka szerint ugyanis céljuk, hogy a gyerekek meg tudják élni azt az élményt, hogy ők is segítenek és részt vesznek a helyi közösség életében.
„Mivel ők gyermekvédelmi gondoskodásban nőnek fel, felnőtt életükben az átlagosnál sokkal több nehézséggel kell szembenézniük. Ezért is fontos felkészíteni őket arra, hogy aktív, kezdeményező felnőttekké váljanak, akik képesek tenni a saját álmaik megvalósításáért, de közben a közösségnek is adnak”
– meséli Meggyesfalvi. A táborban ezért olyan helyzeteket teremtenek, melyekben ezek a gyerekek aktív szereplők lehetnek: segítenek a kivitelezésben, közösen találják ki a kereteket, miközben egy közösséggé formálódnak.
Ehhez arra is szükség van, hogy a tábor működésének egy csomó kérdéséről közösen, demokratikusan döntsenek. Ezzel a gyerekek önmaguknak és egymásnak adnak feladatokat, szavaznak arról, hogy mikor mit akarnak csinálni. Cserébe felelősség is hárul rájuk: egy bevásárlás elintézésétől kezdve menetrendek kinézésééig, a kisebbekre való figyelésig mindenkire bőven jut feladat.
A külföldi önkéntesek és a menekült fiatalok jelenléte is sokat alakít a tábor mindennapjain. Egyrészt a hátrányos helyzetből származó magyar gyerekeknek nagyon kevés esélyük van arra, hogy fiatalon eljussanak külföldre. Az ide érkező vendégek és az általuk hozott programoknak hála viszont legalább egy kicsit közelebb kerül hozzájuk a világ, megismernek más kultúrákat.
Ráadásul több külföldi önkéntes története komoly inspirációt jelenthet a gyerekeknek. Idén volt például a táborban egy vietnami lány, aki most először járt külföldön. Komoly szegénységben nőtt fel, és tanulmányainak köszönhetően tudta elérni, hogy ösztöndíjjal eljusson Európába.
Volt egy másik lány, aki Mexikóból érkezett, és ő is először járt külföldön, így neki két referenciapontja van jelenleg a világban: Mexikóváros és Orosháza. Két orosz lány szintén először volt hazáján kívül más országban, őket szüleik egy nappal az indulás előtt megpróbálták lebeszélni az útról, arra hivatkozva, hogy veszélyes helyre indulnak.
Vannak olyan idősebb önkéntesek is, akik idén már másodszorra tértek vissza. Egy Srí Lanka-i srác, aki amúgy Olaszországban él, egy spanyol orvostanhallgató lány és egy szerb lány, aki Németországban tanul. Meggyesfalvi szerint ezek a példák mind azt mutatják meg a gyerekeknek, hogy ha ezek a fiatalok ilyen sokféle háttérből el tudtak jutni idáig, akkor egy nap majd ők is eljuthatnak ezekbe az országokba, és legalább rögtön lesz ott valaki, akit már ismernek is.
A nevelőszülőknél élő gyerekek többsége nem beszél angolul, de akik idén már másodszor voltak a táborban, azoknak volt már egy élménye arról, hogy hogyan lehet valakivel úgy kommunikálni, hogy nem beszélnek egy nyelvet: a telefonokon használt Google Fordító mellett a kézzel-lábbal-rajzzal-papírral kivitelezett kommunikáció is működött, és a sok közös játék is segít áthidalni a nyelvi akadályokat. De a gyerekekre ilyenkor alapból jobban ragad az angol, mintha iskolapadban ülnének.
Hamarabb kezdődik a felnőttkor
A 15 napos tábor egy másik kiemelt területe a pályaorientáció segítése: a gyerekcsoportok sorra látogatták a környékbeli munkahelyeket. Mindenhol tárt karokkal várták őket, Orosháza környékén is komoly gondot jelent a munkaerőhiány.
A pályaorientáció azért fontos, mert az SOS-családokban élő gyerekeknek sokkal gyorsabban kell függetlenné válniuk, mint kortársaiknak. Alapesetben 18 éves korukban hagyják el az SOS-családokat, de ha dolgozni vagy tanulni kezdenek, akkor akár 22-24 éves korukig is maradhatnak utógondozásban..
De ezzel együtt is az a helyzet, hogy az ő életükbe nem férnek bele olyan kudarcok vagy kanyarok, mint amit sok kortársuk a középiskola után megengedhet magának.
„Ha nekem vagy a barátaimnak nem vált be az egyetem, kerestünk másik szakot, ha nem működött a munkahely, néztünk egy másikat, addig hazaköltöztünk. De ezt ők nem engedhetik meg maguknak, nem fér bele, hogy bukjanak, fel kell nőniük addigra”
– mondja Meggyesfalvi. A pályaorientációs programokon jártak mezőgazdasági gépgyárban, négycsillagos szállodában, kórházban is. Meggyesfalvi szerint hiába van sokféle munkalehetőség a környéken, a fiatalok sokszor nem ismerik ezeket. Ha kérdezik őket, mik akarnak lenni, még tizenévesen is csak olyan nagyon gyakori válaszaik vannak, mint fodrász, kamionsofőr vagy bolti eladó és ápoló, pedig csak Orosháza környékén ennél sokkal többféle munkahelyre keresnek állandóan embereket.
Lesz egy barát Mexikóból
Hasonló orientációt jelent az önkénteskedés megismertetése is. Idén voltak a táborban olyan gyerekek a battonyai családmegerősítő programból, akik a nyár előtt valószínűleg nem is ismerték az önkéntes kifejezést, most pedig már azt tervezik, hogy jövő nyáron önkénteskednek majd valahol.
Inspirációt jelentenek a külföldi önkéntesek is, akik ugyan csak 15 napig vannak együtt a gyerekkel, de a kapcsolat így is sokszor megmarad, Meggyesfalvi elmondása szerint Facebookon is lehet látni, ahogy ezek az ismeretségek tovább élnek:
„Lehet, hogy csak annyi történik, hogy egymás születésnapjára írnak valamit, de akkor is az a helyzet, hogy van egy barátjuk Spanyolországban vagy Mexikóvárosban, és mégiscsak angolul kell ott valamit bepötyögniük.”
A menekültprogramból érkező három fiatal viszont lehet, hogy jövőre is megy önkénteskedni. Ők csak az elmúlt években érkeztek Magyarországra, de valamennyire beszélnek már magyarul, bár az angol jobban ment nekik. Egyikük, a 15 éves iráni lány állandóan hidzsábot hordott, a gyopárosfürdői strandra is testét elfedve ment. Eleinte aggódott, hogy mit fog szólni ehhez a többi strandoló, de aztán idővel megnyugodott, miután kiderült, hogy nem zavar senkit. Egy rövid idő után már ugyanúgy ugrált és lökdösődött a vízben, mint a többiek.
Meggyesfalvi elmondása szerint ezek az élmények a táborozó magyar gyerekeknek is izgalmasak: egy 15 éves muszlim lány, más ruhában és más szokásokkal, de a vízben ugyanúgy viselkedik, mint ők, a parton pedig pont ugyanúgy énekli a Despacitót, mint mindenki más. Vagy a tábor másik slágerét, amiről Lidia mesélt nekünk, és ami egy orosházi hiphopcsapat Hosszú Katinkáról írt száma.
Meggyesfalvi szerint a gyerekek a táborban sokkal többet tanulnak, mint amit ők maguk akár észrevesznek ebből: „Korábban nagyon sok rossz élmény érte ezeket a gyerekeket. Ezt kell megtörni, olyan élményekkel, melyekből építkezni tudnak. A személyes megerősítések, a születő pozitív kapcsolatok, a kommunikációs készségeik fejlődése mind ilyen élmény lehet.”
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.