Az amerikai szaksajtóban scorigaminak hívják, ha egy meccsen olyan eredmény születik, mint még soha. Csütörtök este kedvenceim, a San Franciscó-iak szállítottak egyet, amikor az utolsó pontszerző akciójuk után nem sikerült a kétpontos jutalomjáték, nem sikerült döntetlenre menteni az állást. A Rams 41:39-re nyert, és ilyen még nem volt előtte a profi futball majd évszázados történelmében. A meccsen lesérült Tank Caradine, így három forduló után a 49ers a védelem mindegyik sorából elvesztett már egy meghatározó kezdőt. Erről, és még mennyi minden másról is, de most pont erről is a kedvenc egyetemi csapatom, az Alabama jut az eszembe, ami a szezon első meccsén öt linebackert vesztett, közülük kettőt az egész szezonra. Emiatt kicsit dadogott is a védelem a második-harmadik fordulóban, de most szombatra sikerült összedrótozni két kezdőt, és máris úgy nyert 59:0-ra a csapat, hogy az ellenfélnek az egész meccsen összesen háromszor sikerült legalább tíz jardot előrehaladnia.
De most térjünk vissza az NFL-hez. A múlt héten már volt róla szó, hogy idén Dezső és barátai a First Down Blogtól - amit immár a teljes szépségében is el lehet érni, nem csak a Facebookon! - egy meccsre fókuszálnak, azt mutatják meg több szögből. A héten a Falcons detroiti vendégjátékát választották ki, ami valóban tök jó meccs volt az amúgy kifejezetten jó fordulóban.
Detroit Lions – Atlanta Falcons 26-30
A liga legértékesebb (MVP) és legdrágább irányítójának csatájában ezúttal mindannyiunk meglepetésére a legdrágább, Matthew Stafford bizonyult jobbnak, még ha ez végül kevés volt a győzelemhez. Stafford tavaly bebizonyította, hogy ha épp nincs eltörve a keze, akkor a legnagyobbak közé tartozik. Most bebizonyította, hogy ha megvédi a támadófal, a legnagyobbak közé tartozik. De nem védte. Így pedig az Atlantának még az is belefért, hogy Matt Ryan háromszor is eladja a labdát, összesen 10 pontot ajándékozva ezzel a Lionsnak.
Igen, ennyire felcserélődtek a szerepek az irányítók között. Ryan ugyan az első félidőben egy tédére visszahordott labdaeladása ellenére is még az elvárásoknak megfelelően játszott, a második félidőre viszont mintha lecserélték volna. Túldobta a passzokat, idegesen mozgott a zsebben. Darius Slay le is halászta két passzát. Stafford viszont akár meg is nyerhette volna a meccset, ha tight endje, Eric Ebron nem fog ki ritka rossz napot, vagy kap egy kis segítséget az elkapóitól. A két irányító csatáját úgy is Stafford nyerte, hogy őt keményebben zaklatták az atlantai védők, mint Ryant a detroitiak.
A futójáték eleinte mindkét oldalon terméketlennek bizonyult a védőfalak remek munkájának hála. A második negyedre Ryan kiváló passzaival teret nyitott a futásnak, amit a támadófala a két kiváló detroiti védőfalember, A'Shawn Robinson és Haloti Ngata blokkolásával támogatott meg, hogy a félelmetes Freeman-Coleman duó 5-8 jardokat futhasson. A másik oldalon eleinte a Dontari Poe-Grady Jarrett védőpáros, majd az óra blokkolta a futást - két tédés hátrányban már rohanni kell az eredmény után, az amerikai fociban pedig futva nem lehet rohanni, mert futva rohan az óra.
A hátsó védelem mindkét oldalon kitett magáért. A detroitiak három labdát is szereztek, az Atlanta másodéves söprögetője, Brian Poole pedig két passzjátékot is levédekezett. A másodikat 12 másodperccel a vége előtt, megakadályozva, hogy a Lions a legvégén megfordítsa a meccset. (Tamás Mihály, Balogh Balázs, Pongrácz Zoltán, Temesvári Zsolt, Harsányi Tamás)
A forduló további eredményei:
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.