Emberi, mélységesen emberi történet bukkant elő onnan, ahonnan talán a legkevésbé várnánk: a International Behavioural and Neural Genetics Society által kiadott szakfolyóirat, a Genes, Brain and Behavior (Gének, Agy, Viselkedés) honlapján, egy cikk visszavonásáról szóló bejelentésben. 

Publikációk visszavonása önmagában még nem akkora szenzáció, az indoklás az, ami itt izgalmas. A "Nrf2: a novel therapeutic target in fragile X syndrome is modulated by NNZ2566" című cikk májusban jelent meg, de azóta is vita kísérte a sorsát, mivel a tíz szerző nem tudott megegyezni, milyen sorrendben szerepeljenek szerzőként a publikáción. 

Mint a visszavonás bejelentéséről szóló hír fogalmaz, legalább egy szerző mindvégig akadt, aki fúrta a javasolt sorrendet. Több hónap alatt sem sikerült megegyezni, ezért végül a lapnál úgy döntöttek, hogy visszavonják az egész cikket. 

Van persze valami szívderítő R. M. J. Deacon, M. J. Hurley, C. M. Rebolledo, M. Snape, F. J. Altimiras, L. Farías, M. Pino, R. Biekofsky, L. Glass és P. Cogram vitájában, de közben ez a jelenség sokat elárul a jelenlegi tudományos publikációs trendekről is. Mára a tudományos publikációk száma és a publikálás helye lett a kiemelt fokmérője egy kutató teljesítményének, ami egyrészt teljesen felborította a tudományos folyóiratok piacát (erről nagyon részletesen írt a Science Meetup, érdemes elolvasni), másrészt pedig tényleg súlyos presztízskérdés lett, hogy kinek a neve szerepel elsőnek a szerzők közül.

Többek között azért, mert a többszerzős cikkeknél gyakori lett az a megoldás, hogy az első szerző neve után a többiek már az 'Et al.', azaz az 'És a többiek' rövidítéssel szerepelnek akár a tartalomjegyzékekben, akár a nagyobb kereshető adatbázisokban, illetve a további idézésekben, ami súlyos presztízskérdés az impaktfaktorból élő tudósok számára. 

Az utóbbi időben több ötlet is felmerült, hogy hogyan lehetne jobbá tenni a tudományos attribúció rendszerét, ezekről tavaly részletesen is írtunk. Az egyik leggyakoribb módszer mind a mai napig, hogy a kutatók ábécésorrendben szerepelnek a publikáción, de így sokkal több hivatkozás jut azokra a tudósokra, akiknek a neve az ábécében elől lévő betűvel kezdődik. Az egyik felmerült ötlet a szerzők véletlenszerű sorrendben felsorolása lenne.