Ismerjék meg a világ legtöbbet idézett tudósát, És A Többieket

Bruce Allen (j) és a többiek átveszik Alsó-Szászország állami díját a gravitációs hullámok észleléséért. Fotó: Sebastian Gollnow/dpa

A Google, ahogy a szimpla netes kutakodásban, úgy a tudományos közlemények keresésében is is kezd megkerülhetetlenné válni. Tudományos keresőjük, a Google Scholar tán a legegyszerűbb módja a tudományos közlemények keresésének. Egyben tökéletes eszköz egy adott tudós idézettségének mérésére is, ez pedig egyre fontosabb a tudomány világában:

a hivatkozások száma a tudós elismertségének mértékegysége,

ami konkrétan forintosítható is: egy sokat idézett tudós sokkal könnyebben juthat támogatásokhoz. Épp ezért kellemetlen az az amúgy inkább vicces hiba, hogy a Google Scholar összesítése alapján a történelem legidézettebb tudósa nem más, mint et al., vagyis a több tudóshoz köthető kutatásoknál általánosan használt latin rövidítés, ami magyarul annyit jelent:

és a többiek.

Et al. a szupertudós összesen 2415484 hivatkozott idézettel vezeti a világ tudósainak rangsorát, majdnem kétmillió idézettel megelőzve a világ valóban legtöbbett hivatkozott tudósát, Sigmund Freudot, akit 451806-an hivatkoztak kutatásaikban.

És a többiek fantasztikus tudományos karrierje persze csak apró hiba a rendszerben, de rávilágít egy nagyobb, rendszerszintű problémára is. A tudományos kutatások attribúciójában általánosan elterjedt, hogy a kutatás résztvevőit ábécé-sorrendben tüntetik fel szerzőként. A hivatkozásoknál így aránytalanul sok hivatkozást kapnak azok a tudósok, akiknek a vezetékneve az ábécé első betűivel kezdődik, míg a többieknek általában már csak az et al. megjelölés jut.

Hogy ez mennyire valós probléma, azt talán jól jelzi, hogy csak idén két tanulmány is foglalkozik a tudományos attribúció jobbá tételével.

Debraj Ray és Arthur Robson - lám, ők maguk is ábécé-sorrendben jegyzik az Igazolt Véletlenszerűség: A Társszerzőség Új Sorrendje (.pdf) című tanulmányukat - például azt javasolták szeptemberben publikált tanulmányukban, hogy

ábécé-sorrend helyett véletlenszerű sorrendben tüntessék fel a tanulmányok társszerzőinek a nevét, és ezt a név mögé illesztett ® szimbólummal jelezzék is.

A véletlenszerű sorrend, írják, sokkal egyenletesebb eloszlást eredményezhet a hivatkozásokban az ábécé-sorrendnél, ami aránytalan előnyhöz juttat pár szerencsés, A-val, B-vel, netán C-vel kezdődő nevű tudóst.

A tudomány világa amúgy már felismerte a problémát, és kezelni is próbálta. De a megoldás majdnem ilyen tökéletlenre sikerült:

megalkották a h-indexet, ami a hivatkozások száma helyett a hivatkozott tanulmányok számát mutatja.

Ami egyben a gyengéje is, mert például ha egy tudósnak van összesen tíz tanulmánya, amelyek mindegyikét tízszer hivatkozták, akkor a tudós h-indexe 10, vagyis magasabb annál a tudósénál, akinek ugyan több százan hivatkozták a tanulmányait, de összesen csak nyolc tanulmánya jelent meg, így a h-indexe csak 8.

Motty Perry és Philip J. Reny "Hogyan számoljuk a hivatkozásokat, ha már muszáj" című tanulmányukban teljesen új indexálási rendszerre tesznek javaslatot, amely egyebek mellett kezelné a különböző kutatási területek eltérő hivatkozási szokásaiból adódó eltéréseket is azzal, hogy egy tudós hivatkozásainak számát az adott tudományterület átlagos hivatkozási számával is osztaná. A dolog ennél persze sokkal bonyolultabb, az egyenletek szerelmesei semmi esetre se hagyják ki a teljes tanulmány elolvasását (.pdf)! (Via Quarz)