Nagyon kemény Facebook-posztot publikált Matthew Caruana Galizia, a hétfőn autójában felrobbantott máltai újságírónő, Daphne Caruana Galizia szintén újságíróként dolgozó fia. Az írás vádirat a gyilkosságot lehetővé tévő, a szervezett bűnözést az állammal összemosó máltai politikusok ellen, de azt is elmagyarázza, miért az újságírókat ölik meg a leépülő demokráciákban:

„Az anyámat azért ölték meg, mert sok erős újságíróhoz hasonlóan a törvényes rendet védte azoktól, akik szét akarják azt verni. De azért is őt célozták meg, mert ő volt az egyetlen, aki felvállalta ezt a feladatot. Ha egy állam intézményeit kiiktatják, gyakran az újságírók maradnak csak állva. És ezért kell először megölni.

Soha nem fogom elfelejteni, ahogy azon a pokoli mezőn rohangáltam, és próbáltam kinyitni az ajtót, miközben az autó dudája még mindig szólt, ahogy ordibáltam a két rendőrrel, akik egyetlen tűzoltókészülékkel megjelentek a helyszínen, hogy legalább használják. Csak meredtek rám: „elnézést, de mi itt nem tudunk semmit tenni” - mondta egyikük. Rájöttem, hogy igazuk van, nincs remény. „Ki van az autóban?” - kérdezték. „Az anyám. Halott. A maguk tehetetlensége miatt halott.” Igen, a tehetetlenség és a közömbösség, ami miatt nem tudták megakadályozni, hogy ez megtörténjen.

Sajnálom, hogy ezekkel a részletekkel jövök, de tudnotok kell, hogy így néz ki egy háború. Ez nem nem egy egyszerű gyilkosság volt, és nem is volt tragikus. Tragikus az, amikor valakit elüt a busz. Amikor mindenhol vér és tűz van, az háború. Mi állunk háborúban az állammal és a szervezett bűnözéssel, amiket ma már nem lehet szétválasztani.

Néhány órával később, amikor az a bohóc miniszter a parlamentben beszélt egy újságíróról, akit egy évtizeden át zaklatott és démonizált, egy Ramon Mifsud nevű rendőr, akinek az lenne a dolga, hogy kivizsgálja a gyilkosságot, ezt írta ki a Facebookra. „Mindenki azt kapja, amit megérdemel, tehénszar! Boldog vagyok :)”.

Igen, itt tartunk: egy maffiaállamban, ahol meg tudot változtatni a nemed a személyiden (hála istennek!), de darabokra robbantanak, ha a legalapvetőbb jogaidat gyakorlod. Hogy utána azok az emberek, akiknek a védelmed a feladatuk, még ünnepeljenek is. Hogy jutottunk ide?

A máltai kormánynak köszönhetően virágzik a büntetlenség kultúrája. Kevéssé megnyugtató, hogy az ország miniszterelnöke arról beszél, hogy nem nyugszik, amíg nem találják meg a gyilkosokat, miközben egy olyan kormányt vezet, ami éppen hogy nem bünteti meg a felelősöket. Először is a munkatársait bűnözők közül válogatta ki, aztán a rendőrséget meg feltöltötte bűnözőkkel és idiótákkal. Ha az intézmények működnének, nem lenne itt kivizsgálandó gyilkosság, és a testvéreimmel még lenne anyánk.

Joseph Muscat (a máltai miniszterelnök), Keith Schembri (Muscat kabinetfőnöke), Chris Cardona (gazdasági miniszter), Konrad Mizzi (energiaügyi minszter), a legfőbb ügyész és a sok rendőrfőnök, akik nem tettek semmit: önök bűntársak. Önök tehetnek erről.”