A mai napot azzal kezdtem, hogy megismerkedtem szegény Palágyi Lajossal

irodalom
2017 október 30., 06:05

Munkába jövet vettem észre a szerkesztőség melletti sarokház, ráadásul egy bank falán a nagyvárosi munkásság lírikusának mementóját:

A Wikipédiából a következőket tudtam meg hányatott életéről:

  • Gyermekévei vándorlások és nyomorúságok közt teltek el.
  • Önerejéből sajátította el minden ismeretét, mert iskolába soha sem járt.
  • Egész gyermekkorát betegeskedés közt töltötte s azért első versei is már az élet sötét oldalait mutatják be. 
  • A fővárosban egészen elhagyatva, pajtások nélkül, mondhatni az utcán nőtt fel és megismerkedett az élet mindennemű sanyarúságaival. 
  • Nevelőnek ment vidékre; de csak két hónapig bírta ki a falusi magányt, visszavágyott a fővárosba; itt tengődött, küszködött egy darabig.
  • Költői munkássága kezdetén a szocialista eszméket szólaltatta meg, ám hamar elvesztette érdeklődését a társadalmi problémák iránt. 
  • A Horthy-rendszerben támadásoknak volt kitéve korábbi szocialista állásfoglalása miatt. 
  • Utolsó éveiben visszavonultan élt.

Közben több lapnak dolgozott, lefordította a Faustot és az aradi vértanúk emlékére írt versével elnyerte a Petőfi Társaság pályadíját.

1890 körül írott versét, A munkás vasárnapját ezzel a versszakkal zárja:

Szivemben - érzem - nincsen semmi,
Agyamban tompán kavarog;
Érzem: megszüntem ember lenni,
S kereket hajtó kéz vagyok.

Kiemelt videóink

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.