Csányi Sándor, az MLSZ elnöke a hétfői sajtótájékoztatóján úgy beszélt a válogatott élére kinevezett Georges Leekensről, mintha teljesen egyértelmű lenne, hogy csakis ő lehet a tökéletes megoldás a magyar kispadon. Csányi szerint mindvégig a belga volt az első számú jelöltjük, bár érdeklődtek a debreceni Herczeg Andrásnál is, aki egyedüli magyar edzőként elérte azt a bravúrt, hogy eljutott a Bajnokok Ligája és az Európa-liga csoportkörébe is a csapatával. 

A 68 éves Leekens aligha azzal lett az elsőszámú jelölt a magyar kispadra, amit mostanában produkált. Éppen egy éve küldték el a Lokerentől, miután a belga bajnokságban 13 meccsből 8-at elveszített. Aztán az algériai válogatott kapitánya lett, ahol nagyon hamar megbukott: a csoportkörből sem jutott tovább a csapatával az Afrika-kupából, ami miatt lemondott januárban. Aztán pályázott a ruandai szövetségi kapitányi posztra, de nem őt választották. 

A belga távoli múltja alapján még így is a legsikeresebb külföldi edző a magyar kispadon, legalább nyert valaha (1990-ben) belga bajnokságot az FC Brugge-zsel. Az is jól hangzik, hogy kétszer irányította a belga válogatottat. Először 1997-99 között, de csalódást jelentett, hogy a 98-as világbajnokságon nem léptek tovább a csoportból. Másodszor 2010 és 2012 között. A selejtezőből - hiába volt már ekkor nagyon sok, mostanra beérett tehetség a csapatban - nem tudta kivinni a belgákat az Európa-bajnokságra, ennek ellenére elégedettek voltak a munkájával, mert 2014-ig hosszabbított volna vele a szövetség. De Leekens inkább elszerződött a Cercle Brugge-höz. Nem volt nagy ötlet, fél évvel később a gyenge eredmények miatt felállították. Később azért jelezte, hogy lényegében ő tette le az alapjait („a munka 90 százalékát elvégeztem”) a 2014-es vébére kijutott belga válogatottnak. Ezt Belgiumban rajta kivül kevesen állítják, óriási felháborodás fogadta, hogy otthagyta a válogatottat.

Ahogy a belga kispadról másodszor lelépett, az is azt bizonyítja, hogy sokáig nem tud egy helyen megmaradni. Leekens olyan sokszor váltott csapatot karrierje során (30 év alatt a magyar kapitányi poszt lesz a 25. állása), hogy Csányiék aligha számolhatnak vele hosszú távon. A magyar foci szempontjából ez - ha számít bármit - nem jó hír. Leekenst csak az fogja érdekelni, hogy Csányi elvárásainak megfelelve kijutassa a magyar válogatottat a 2020-as Európa-bajnokságra. Hiszen Magyarország társházigazda, és bár teljesen reális, mégis rettenetesen kínos lenne, ha a 140 milliárdért épülő új Puskásban csak magyar nézők lennének, játékosok nem. 

Leekens nem fogja elhozni a belga focireformot Magyarországra, nem fog nekiállni az elképesztő pénzből működő, de az egyetlen, csodaszámba menő Európa-bajnoki részvételen kivül nemzetközileg totálisan érkelhetetlen teljesítményt nyújtó magyar foci átalakításának. 

Saját bevallása szerint sem tud az égvilágon semmit a magyar fociról, de elkezdi felmérni a terepet. Viszont azt már előre közölte, hogy nem akar belga edzőket hozni, mert biztosan vannak tehetséges magyarok is a szakmában. Minden bizonnyal így van, de akkor adódik a kérdés, hogy a magyar edzőket jobban ismerő MLSZ akkori miért választott másodszor is külföldi kapitányt a magyar kispadra?

Az MLSZ-nek van pénze, választhatott volna magasabb polcról is, már amennyiben arról a polcról érdekelt volna valakit a magyar kispad. Nyilván nem Contét kellett volna kivásárolni a Chelsea-ből, bár nem lenne rossz. A belga lapok már azon is csodálkoztak, hogy Leekens inkább a magyar válogatotthoz szerződött, mintsem a belga bajnokság 14. helyén álló Kotrijkhez. De dönthettek volna úgy is, hogy egy fiatal, de ígéretes edzőt kérnek fel egy jobb bajnokságból. Amiben persze lett volna kockázat, de idő pont lett volna most, a válogatott csak 2019-ben játszik selejtezőt az Európa-bajnokságért. 

A világranglistán hozzánk hasonló pozícióban lévő európai csapatoknál ők az edzők: a cseheknél cseh, Karel Jarolim, a románoknál a megbukott német Daum helyett a román Cosmin Contra, a görögöknél a német Michael Skibbe, aki több Bundesliga-csapatot irányított korábban, a norvégoknál az Izlandon csodát csináló, korábbi svéd és nigériai kapitány Lars Lagerback. Az sokat segít, ha van olyan játékos- vagy edzői múlttal rendelkező helyi szakember, amilyenből nálunk édeskevés akad. Ha nincs, akkor érdemes jobban körülnézni. 

Leekens elődjéről, Bernd Strockról igazából nem lehetett tudni, mire képes, az utánpóltásban dolgozott sokáig, aztán az akkor teljesen jelentéktelen kazah bajnokságban lett először vezetőedző, majd irányította a gyenge kazah válogatottat. Dárdai ajánlására került Magyarországra. Ehhez képest kiderült, hogy rövid távon nem volt rossz választás, és úgy általában akart kezdeni valamit a magyar focival, többször bírálta a klubokban folyó munkát is, méréseket, új módszereket erőltetett. 

Storckhoz képest az új kapitány eddig munkája kiszámíthatóbbnak tűnik, nagyobb csodát sehol sem tett, komolyabb eredményei régebben voltak, hisz a munkában, de annál is jobban kommunikál a munkájáról, a rendelkezésére álló keretből próbálja kihozni a maximumot, kockáztatás nélkül. Az utóbbi időszakban nem volt sikeres, ráadásul ha a maroknyi használható magyar játékosból még ki is tudja hozni a maximumot, az sem garancia arra, hogy sikeresen legyen a válogatott a selejtezőn. 

Egy kötelező leckét ugyanakkor már felmondott, amikor közölte, hogy Budapestre fog költözni. 

Mint a magyar fociban minden apró dolognak, ennek is azért van manapság jelentősége, mert Orbán Viktor egy fontos vesszőparipája ez.

A miniszterelnök annak a híve, hogy a magyar kapitánynak magyarnak kellene lennie. De ha külföldi, akkor legalább éljen itt. Erwin Koemant például azért kritizálta, mert erre nem volt hajlandó, Lothar Mattheust viszont azért magasztalta, mert szinte magyar lett. Az nem számított, hogy edzőként csapnivaló volt. 

Az MLSZ döntésének van még egy érthetetlen eleme. Storck egyszemélyben volt sportigazgató és szövetségi kapitány, vagyis nem volt felette szakmai kontroll. Bölöni László, aki Puskás mellett magyar származású játékosként nyert BL-t, és edzőként is sikeres, azt nevezte a magyar foci legnagyobb problémjának a Nemzeti Sportnak nyilatkozva, hogy hiányzik a markáns szakmai elképzelés. 

„Csányi Sándor elnök úr kitűnő vezető, de azok, akik körülveszik a szövetségben és egyébként fontos feladatokkal vannak megbízva, nem tudják, mit kellene tenni. Beszéltem az MLSZ egyik illetékesével, s őszintén mondom, áldott jó ember az illető. Viszont az volt róla a benyomásom, hogy ha ő a posztján lehet, akkor én is elmehetnék színházi rendezőnek… Ma egy markáns jövőképpel rendelkező szakmai igazgató megtalálása fontosabb lenne, mint az, hogy ki legyen a szövetségi kapitány. A válogatott a kirakat, s nem az egész magyar futball, a kapitány ráadásul óhatatlanul elhasználódik egy-két év alatt. A szakmai igazgató viszont a tekintélyével, hozzáértésével, tapasztalataival segíthet a gondok feltárásában, orvoslásában, s ezzel évtizedekre meghatározhatja a futball fejlődését. Már Kisteleki István elnöksége idején is azt mondtam, hogy a magyar futballnak technikai igazgatónál többre lenne szüksége, de ezt sokan nem értették. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a válogatottra ne kellene odafigyelni.”

Ehhez képest Csányi nemcsak azt jelentette be, hogy Leekens lett a kapitány, hanem azt is, hogy megszűnik a sportigazgatói poszt, helyette utánpótlás-igazgatót neveznek ki. Vagyis találtak egy belgát, aki sehol sem szokott két évnél tovább maradni, de nem találtak olyat, aki le tudna tenni egy hosszútávú szakmai koncepciót. Az utánpótlás eddig a Bernd Storckkal érkezett német edzők kezében volt.