Hangok az emberi tapasztalaton túlról

ZENE
2017 november 05., 09:22

Nehezebben induló hétvégékre kitalált zenei sorozatunkban ismét segítünk, ezúttal a mindennapi tapasztalatainkon bőven túlmutató válogatással.

A mai mix az xtro realm program környékén született: ez a program olyan új filozófiai irányzatokkal foglalkozik, amelyek az uralkodó emberközpontú gondolkodást próbálják meg felülírni. A cím azokra a területekre (realm) utal, amelyek idáig kívül estek (xtro) a percepciónkon és felfedezésre várnak. 

A közelmúltban a Fiatal Képzőművészek Studiója Egyesület és a József Attila Kör szervezett egy olvasókör-sorozatot, november 7-én pedig egy kiállítás is nyílik az FKSE galériájában, ahol olyan hazai képzőművészeti alkotásokat lehet majd megnézni, melyek ezekre a kérdésekre, azaz például az emberközpontúság meghaladására vagy az emberi tapasztalattól független tárgyi valóságra reflektálnak. 

Ebben a szellemben született meg a mai válogatás, aminek főbb motívumait összefoglalja ez a rövid leírás is, amit kaptunk mellé:

„A számválogatást az emberközpontúság, az antropocén, az objektumorientált ontológia, a spekulatív realizmus hívószavakra válogattam össze, néhol egészen konkrét tematikai összefüggésekkel, néhol tágabb értelemben. Hangsúlyt fektettem arra is, hogy (lényeg így is úgy is az volt,) hogy élvezhető legyen egy fáradt vasárnapon (amit mi a kiállítás installálásával fogunk eltölteni).”

Ezek az elhangzó számok:

  • Sufjan Stevens, Nico Muhly, James McAlister, Bryce Dessner - In the Beggining
  • Björk - The Modern Things
  • Vangelis - Blade Runner - Tears in Rain
  • Matmos - Cloth Mother/Wire Mother
  • Anohni - 4 Degrees
  • Rabit - Snow Leopard
  • Jennifer Walshe – Dogearia
  • Talking Heads - Crosseyed and Painless
  • Cocteau Twins - Little Spacey
  • Laraaji - I Am Sky
  • Pierre Schaeffer - Etude Aux Objets (Objets Étendus)
  • Grouper - Heavy Water / I'd rather be sleeping
  • Michael Jackson - Earth Song
  • Mort Garson - Plantasia - You Dont Have to Walk a Begonia
  • Sufjan Stevens, Nico Muhly, James McAlister, Bryce Dessner - Moon
  • Anohni - Why did you separate me from the Earth?
  • Björk - Hyperballad + LFO Freak live at Olympia, Paris

De mivel a szokottnál talán mélyebbre evezünk a mai válogatással, részletesebb útmutatót is mellékelünk, ezeket a programsorozat egyik szervezője, Horváth R. Gideon küldte nekünk. Rajta kívül Zsámboki Miklós és Zilahi Anna szervezi még a kiállítást, illetve a kapcsolódó programokat. 

„Sufjan Stevens, Bryce Dessner, Nico Muhly és James McAlister Planetarium c. albumáról két szám szerepel a listán: In the Beginning és Moon. Ez egy kollaboratív album, amit a Naprendszer inspirált, ez egyértelműen passzolt.

Björk volt talán a legegyértelműbb választás, hiszen valójában legelső szólóalbumjánál is a témánkba vágó zenét szerzett. Ennek a természettudományos szempontból izgalmas gyakran objektumorientált zeneszerzésnek a 2011-es Biophilia volt az eddigi csúcspontja, ami egy olyan szerteágazó multimédiás projekt volt, amelyben a természet, a tudomány és a zene hibridje jött létre. Korábbi lemezeivel ellentétben itt a makrokozmoszra tágította  a fókuszt, de én mégis úgy döntöttem, hogy nem innen válogatok számokat, hanem az 1995-ös Postról. A The Modern Things-ben arról énekel, hogy a modern világ tárgyai hogyan rejtőztek mindig is egy hegy mélyén és várták az idejüket, miközben a dinoszauruszok és emberek idegesítő hangjait hallgatták. Keresztesi Botond egyik festményét ajánlom itt a szám párjaként, amit az xtro realm kiállításon meg is lehet majd tekinteni.

photo_camera Részlet Keresztesi Botond festményéből

Az objektumorientált ontológia egyik képviselőjének, Timothy Mortonnak talán leghíresebb fogalma a hyperobject, ami egy olyan térben és időben szerteágazó entitás, melynek csupán hatását érezzük, de egészében befogadhatatlan marad számunkra, mint a bioszféra vagy a globális felmelegedés. Hogyan foghatnánk fel a bioszféra egészét? Ha az esőben kitartjuk kezünket, az egyes esőcseppeket érzékeljük, de a teljes hiperobjektumot soha nem tapasztalhatjuk meg teljességében. A kifejezést Björk Hyperballad c. száma inspirálta.

Ahogy Timothy Morton írja:

„Rájöttem, hogy ez a fajta rejtvényszerűség [a hiperobjektum rejtvényszerűsége – a szerk.] pontosan arra emlékeztet, ahogy [Björk] a dalait írja. Pont ez az, ami miatt a Hyperballad minden idők legnagyobb szerelmes dala. Mert nem ejt róla szót.”

Itt ajánlott irodalomként még hozzátűzném Morton és Björk levelezését, amelyben szó esik ezekről a témákról, emellett betekintést nyerhetünk két nagyon különös alak első (online!) találkozásába:

Vangelis: Blade Runner

Nem csupán az idén megjelent folytatás miatt aktuális, hanem azért is, mert az eredeti film és az alapjául szolgáló könyv olyan kérdésfelvetésekkel él, amelyek a spekulatív fordulat szempontjából kiváltképp érdekesek. A replikáns, Roy Batty szavai hangoznak fel ebben a részletben: „Láttam, láttam sok olyat, amit ti emberek el se hinnétek. Lángban álló hadihajókat túl az Orion-csillagképen, láttam C-sugarakat csillogni a sötétben a Tannhäuser kapu mellett. Ezek a csodás pillanatok eltűnnek az időben, akár a könnyek az esőben... Ideje meghalni.”

Az xtro realm olvasókör keretében Nemes Z. Márió tartott nekünk workshopot Spekulatív futurizmus címmel, a beszélgetés egyik visszatérő hivatkozásául szolgált a Blade Runner.

Jennifer Walshe, pedig performanszaiban korunk olyan témáit érinti, mint a technológia, a katasztrofális éghajlatváltozás kezdete, a hatalmas pénzügyi egyenlőtlenségek vagy az antropocén. Ráadásul nagyon viccesen teszi mindezt. Such wow!

Talking Heads - Crosseyed and Painless: Timothy Morton a szorongás himnuszának hívja ezt a számot, ami tökéletesen testesíti meg azt a fajta szorongást, amit a környezetpusztítás veszélye okoz a modern kori ember számára. A Toni Basil által rendezett videó szimbolizmusát, a szám szövegét, a Brian Eno produceri közreműködésével készült zenét hosszasan elemzi egy előadásban:

"The world is torn open but there is no beyond."

A Cocteau Twins Victorialand című lemeze az Antarktisz egyik azonos nevű területére utal, a számok címei mind David Attenborough Az élő bolygó című könyvének fejezeteiből emelték ki. 

Anohni szintén nagyon evidens választás, két száma is szerepel listán. A korábban Antony Hegartyként ismert énekes debütáló szólólemeze a HOPELESSNESS 2016-ban jelent meg és erős konceptualitással közelít meg politikai és környezettudatos témákat. A 4 Degrees című számban a globális felmelegedésről énekel:

It's only 4 degrees, it's only 4 degrees / I wanna hear the dogs crying for water / I wanna see fish go belly-up in the sea / All those lemurs and all those tiny creatures / I wanna see them burn, it's only 4 degrees 

A Why Did You Separate Me From The Earth is hasonlóan direkt, protest-szövegekkel dolgozik:

You drew lines miles high / In steel or nuclear / The forests of Borneo / White water in your mouth / I don’t want your future I’ll never return / I’ll be born into the past I’m never coming home / Why did you separate me, me from the earth? / What did you stand to gain?

Fontosnak tartom Future Feminism elnevezésű projektjét is. A feminizmus célkitűzései abszolút értelmezhetők az ökológiai gondolkozás kontextusában, ha azt a párhuzamot állítjuk fel, hogy az emberiség hasonlóképpen nyomja el és használja ki a természetet, ahogy a patriarchális társadalom teszi ezt a nőkkel.

Erről megint csak Björk bővebben:

„Talán nem meglepő, hogy Björk számára, aki Izland göröngyös vulkanikus területein nőtt föl, az utópia az ember és a természet harmóniába helyezését jelenti. „Az elmúlt húsz évben a környezettudatosságot hangsúlyoztam, zöld energiáról és napenergiáról beszéltem, és arról, hogy a technológia segít majd minket a természettel történő együttműködésünkben erőszakmentes, barátságos, kollaboratív módon. (…) Sokat beszélünk erről Anohni barátommal, aki megalapította a Future Feminism csoportot. Van ez a régi meglátás, hogy az emberi civilizáció úgy bánik a természettel, mint a patriarchátus a nőkkel. El kell nyomnod és le kell uralnod ahhoz, hogy előre juthass. Ezzel [a hozzáállással] egyáltalán nem értek egyet. Van más út.”

Sorozatunknak ez már a sokadik része volt, a korábbiakat itt lehet meghallgatni.