Csúcsbűnözőként vitték el a parkolóból az apát, pedig csak a látássérült fiára várt

Hétfőn, kora este csapott le a rendőrség Zoltánra. Az egyik II. kerületi áruház mozgássérült parkolójában várta, hogy felvehesse kocsival a családját. Három civil ruhás rendőr azonban gyanúsnak találta, hogy csak úgy ott parkol, és igazoltatni kezdték. Zoltán a legnagyobb nyugalommal mutatta nekik a fia nevére kiállított parkolókártyát, de a további szép estét helyett azok azt mondták, hogy azonnal beviszik közokirat-hamisítás miatt. Zoltánnak fogalma sem volt, hogy ilyen súlyos bűncselekményt követett el, pedig nem először fordult elő, hogy mozgássérült parkolóban kellett várnia a családjára. 

De ha valaki nagyon mereven akarja értelmezni a törvényt, akkor ez is közokirat-hamisításnak számít, mivel más nevére szóló igazolványt használt. 

Zoltán hiába magyarázta a rendőröknek, hogy a fia, akinek a nevére parkolókártya szól, hároméves, születése óta súlyosan fogyatékos, alig lát, szóval inkább ő szokott helyette vezetni, a három rendőr ragaszkodott ahhoz, hogy elő kell állítaniuk a súlyos bűncselekmény miatt.

Magyarázta, hogy pár perc múlva odaért a családja, és láthatják, hogy tényleg a fiára vár, a rendőrök nem hittek neki, és figyelmeztették, hogy ha nem működik együtt, kényszerintézkedést kell alkalmazniuk. Zoltán egyszerűen nem tudta elhinni, hogy tényleg ez történik vele, de a rendőrök nyomására elismerte, hogy bűncselekményt követett el.

Az együttműködés sem javított sokat a helyzeten. Azt is csak a sokadik kérésére engedték meg, hogy legalább a feleségének szólhasson, hogy nem lesz ott a parkolóban, mert éppen elviszik a rendőrök. Amikor a rövid beszélgetés után letette a telefont, a rendőrök még a SIM-kártyát is kivették a mobilból, nehogy valaki mást is felhívjon.

Még azt sem hagyták, hogy a kocsijával elálljon a mozgássérült helyről. Azt egész estére ott kellett hagynia, így a határozott rendőri fellépésnek köszönhetően mások sem tudtak odaállni.

Mintha Kafkával íratnák a Rendőrakadémia 8. forgatókönyvét

A II. kerületi rendőrkapitányságon tényleg úgy kezelték, mintha valami nagyvadat kaptak volna el: megmotozták, elvették a személyes tárgyait, ujjlenyomatot vettek tőle, fotó is készült róla, majd az alagsori cellába zárták. 

Az ügyvédjével nem beszélhetett, csak annyit közöltek vele, hogy közokirat-hamisítárért akár három év börtönt, jobb esetben egymilliós pénzbüntetést kaphat, és ahhoz is szokjon hozzá, hogy mostantól priuszos lesz. Arra is figyelmeztették, hogy ha nem működik együtt, akár 10 órán át is bent tarthatják.

Még a cellában ülve sem tudta felfogni, hogy egy parkolás miatt ilyen gyorsan a fogdán köthet ki. Az első ember, akin érezte, hogy szintén túlzásnak tartja a cirkuszt, az őt pár órával később kihallgató nyomozó volt. De ekkor már ő is csak azt tudta tanácsolni, hogy minél gyorsabban tegyen beismerő vallomást, és akkor még az este elengedik. 

Így is lett. Zoltán mindent aláírt, amit eléraktak, éjfél körül már otthon volt. Most az ügyvédjével egyeztet, mert panaszt akar tenni a rendőri intézkedés miatt.

Külön bosszantja, hogy fia nevére kiállított parkolókátyát bevonták, így most akkor sem tudnak a mozgássérülteknek fenntartott helyre beállni, ha a gyerek vele van.

A szabályokat a csalások miatt szigorították meg. Pár éve Liptai Claudiát is egymillió forintra büntették, mert a halott édesanyja rokkantigazolványával parkolt. A hatóságok is egyre több ilyen büntetést szabnak ki, az elmúlt pár évben Budapesten megduplázódott a mozgáskorlátozott-igazolványokkal kapcsolatos büntetőeljárások száma. Ugyanakkor ha valaki egyszerűen csak kártya nélkül beparkol a mozgáskorlátozottak helyére, szabálysértéssel és ötvenezres bírsággal megússza.

Az előállításról szerettük volna érdeklődni a Budapesti Rendőr-főkapitányságnál is, de

Zoltán személyiségi jogaira hivatkozva

nem válaszoltak a kérdéseinkre. 

;