Az októberi első rész után az év utolsó válogatott szünetes hétvégéje sem telhet el egy jó kis Power Ranking nélkül. Az első helyen nem lesz meglepetés, ám a tabella végén és a köztes részén volt rendesen mozgolódás a négy héttel ezelőtti állapotokhoz képest.
Mélyrepülésben a Kalapácsosok, akik a szezonban eddig mutatott reménytelen játékot az elmúlt négy fordulóban reménytelen eredményekkel is tetézték. A héten távozott Bilic és érkezett a megmentő az aranyásó Moyes, úgyhogy, ha a tavalyi Sunderlandből indulunk ki, az Olimpiai Stadionban jövőre Champo-derbiket rendeznek majd.
A Bölcs Bagoly kinevezése, még ha a táblázaton elfoglalt helyezést nem is változtatta meg, az eredményeket elkezdte hozni a Sasok háza táján. A Newcastle és a Tottenham elleni szűk vereség tökéletes önbizalomnövelő lehet az eddig méretes pofonokba beleszaladó gárdának, hogy a Burnley elleni idegenbeli pontszerzést és a Chelsea hazai legyőzését már ne is említsük. Hodgson agresszívabbá tette a védekezést és direktebbé a támadójátékot – azaz semmi váratlant nem csinált. A Palace kerete ugyanis erre a legalkalmasabb.
Nem hiába erősödnek a Pulis távozását követelő hangok a Hawthorns tájékán: az utóbbi kilenc meccsén képtelen volt nyerni a Baggies, ami azt jelenti, hogy az első két fordulóban szerzett hat pont óta nem tudták győztesen elhagyni a pályát Birmingham-Külsőn. A kérdés mondjuk csak az lenne, hogy kit lehetne hozni az esetlegesen távozó menedzser helyére és, hogy valóban kéne-e vészharangokat kongatni csak azért, mert három egymást követő meccsen is mindössze egy gólos vereségbe szaladtak bele.
Liverpool kék felén ideiglenesen a klublegenda Unsworth váltotta Koemant, ám mindössze egy Watford elleni kínkeservesen kiszenvedett – bár kétségkívül önbizalomnövelő – győzelem jött eddig össze egy sima leicesteri zakó és egy még simább EL-kiesés mellé. Annyi biztos, hogy nem az egykori középhátvéd lesz a megoldás a távozó holland szakember helyén – nem véletlen, hogy Allardyce már a padból kiesve jelentkezik.
A wales-i hattyúk idén is csak ugyanabban bízhatnak, mint tavaly, azaz hogy lesz náluk három gyengébb csapat. Mert bár tény, hogy Clement masszív játékot produkál eddig, ez a legtöbb esetben csak szűk vereségekre lesz elég.
Egy hónappal ezelőtt azt írtuk, „ha nem vált néha defenzívebb fokozatba Eddie Howe, idén könnyen a vonal alatt találhatja magát.” Nos, úgy tűnik ő is követi rovatunkat, mert a mögöttünk hagyott négy meccsen óvatosabbra vette a figurát – és lám. A Spurs és a Chelsea elleni szoros, 1-0-s vereségek mellé sikerült behúzni a három pontot idegenben a Stoke és a Newcastle pályáján is.
Amíg Hughes marad Stoke-on-Trentben, a helyiek megnyugodhatnak. A kieséstől nem kell félni, de annak a veszélye sem fenyeget, hogy magasra szökik az adrenalin vagy a pulzus a remek szereplés miatt. Langyosvíz rulz.
Marco Silvának úgy hiányzott az utolsó három meccsen elszenvedett három vereség, mint lufiárusnak a nyílzápor, de ettől függetlenül a Watford még egész jól tartja magát a mezőny közepén. Jövő hétvégén lehet javítani a West Ham ellen.
Ha Stoke-szurkolóként új csapatot keresnél, mert meguntad a középmezőnyt, ne Southampton-szurkoló legyél. Ami pedig kifejezetten fájó a Szentekkel kapcsolatban, hogy míg az elmúlt években mindig volt egy-két ígéretes fiatal a kezdőjükben, addig idénre már senki sem maradt.
Rafa pragmatizmusa egyelőre kifizetődő ott fent északon, mert bevallom férfiasan, én kevesebbet néztem ki a szezon kezdetén ebből a keretből. Ettől függetlenül az eredmények nem rosszak és a két helyes visszaesés az előző PR-hez képest is csak annak köszönhető, hogy volt pár, az erején felül teljesítő csapat a mögöttünk hagyott hetekben.
A csapat, amelyet a legtöbben tuti kiesőnek tippeltek az idény előtt, teljesen bebetonozta magát a 10. hely környékére, és bár be-becsúszik pár érthetetlen vereség (lásd: Swansea), ezeket egyelőre United elleni bravúrgyőzelmekkel sikerül kompenzálni. Valamit nagyon tud Wagner, de a neheze még csak most jön…
Immár öt meccse veretlenek az edzőváltástól mindig megtáltosodó Rókák, bár azt azért ismerjük be, hogy a Bournemouth-Swansea-WBA-Everton-Stoke ötös nem a legveretesebb névsor egy ilyen stat esetében. Sőt, abban is egészen biztosak vagyunk, hogy jövő szombaton, a Manchester City vendégjátéka után nem íródik tovább ez a menetelés.
A friss feljutó kifejezetten masszív formát fut a legutóbbi válogatott szünet óta: immár négy meccsen veretlenek és a kiesés elleni harc tekintetében rendkívül fontos pontokat sikerült elcsenniük a West Ham és a Swansea otthonából. Ha így folytatják, január elejére kezdhetnek is megnyugodni…
Papírforma győzelmek, papírforma vereségek: három pont a tabella hátsó fertályába tartozó Swansea és a kritikán aluli Everton ellen, míg betli Watfordban és a City otthonában. Nincs új a nap alatt, idén is marad a klub menedzseréről elnevezett trófea, mint a legfőbb célkitűzés.
A Spurs ellen ismét bebizonyosodott, hogy ez a liverpooli védelem nem a Hősök Csarnokába, csak a szilveszteri videókba fog bekerülni és Klopp a United elleni rangadón sem tudott fontos riválist két vállra fektetni. Ezzel egyelőre úgy néz ki, a Vörösök is örülhetnek, ha valahogy odaérnek a Wenger Trophy közelébe a szezon végén.
Aki azt gondolta, hogy a Dyche-hájp csak időleges lesz, tévedett. Bár Guardiola hengerét ő sem tudta megállítani, két középosztálybeli riválissal szemben (Southampton, Newcastle) sikerült egy szokásos 1-0-s győzelmet és fontos három pontot szerezni. Ha hagyják dolgozni, és nem rabolja el a Ginger Mourinhót az Everton, idén meglehet ebből a szezon meglepetése, azaz a felsőház.
Lukaku abbahagyta a gólok termelését, így a Manchester United mindössze két találatot tudott összekaparni az elmúlt négy meccsen. Beigazolódott, amitől sokan tartottak: a Vörös Ördögök főleg a szerencsés sorsolásnak köszönhették a kezdeti lendületet. Az érdekes kérdésekre most kell választ találnia Mourinhónak: hogyan rázza fel belga támadóját? Hogyan pótolja a középpályán a Pogba sérülésével kieső kreativitást? És a legfontosabb: hogyan lehetne bajnokságot nyerni ennyire biztonsági, khm, minimum visszafogott futballal a rangadókon? Szerintünk sehogy.
Conte a Crystal Palace elleni blamát – majd az azt követő BL-leolvadásokat – már nem nézte tétlenül, és odapörkölt elkényeztetett sztárjainak, akik közül David Luiz csak a nézőtérről figyelhette a Manchester United elleni győzelmet. Annyi bizonyos: az olasz foggal-körömmel fog ragaszkodni minden megszerezhető ponthoz, ami a dobogóra segítheti a címvédőt.
A Manchester City legfőbb kihívója Pochettino lehetne, ha Kane nem hagyná ki a fontos meccseket sérülés miatt, és ha nem Spurs-mezben kellene pályára lépnie a keretnek. Más magyarázat egész egyszerűen nincs arra, hogy immár három szezon óta ott vannak a cél közelében, de mégsem ők fognak ünnepelni május elején.
Pep lassan átállíthatná a nehézségi szintet FIFA-n, vagy legalább a nyáron kiüthette volna a „minden pénz” csítet, hogy egy kicsit izgalmasabb legyen a dolog. Egyelőre ez így eléggé egyoldalú – sorozatban kilenc megnyert meccsnél tartanak a padawanok –, és lássuk be: ha ezt a tempót bírják a bilikékek a januári FA-kupa fordulóig, akkor már senki sem fogja megfogni őket tavasszal.
A csapatok neve mögötti zárójelben a vizsgált időszak mérkőzéseinek mérlege (győzelem-döntetlen-vereség), a vizsgált időszak gólkülönbsége (lőtt-kapott), valamint az előző Power Rankinghez képest való pozitív avagy negatív elmozdulás látható.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.