Mindenki tagadta a történteket. A kurd vezetésű Szíriai Demokratikus Erők a mai napig kitart amellett, hogy semmiféle alkut nem kötöttek az ISIS-szel Rakka ostromának utolsó napjaiban, a terroristák nem hagyhatták el szabadon az összeomlóban levő kalifátus fővárosát. A kurdokat támogató nyugati szövetségesek eleinte csak annyit voltak hajlandók elismerni, hogy pár tucatnyi iraki és szír ISIS-es menekülhetett el szabadon családjával a városból. A BBC a menekítésben részt vevő kamionosok, a konvoj útvonalán élő arabok és az ISIS néhány tagjának megkérdezésével készült tényfeltáró anyaga szerint a valóságbantöbb ezren menekülhettek el Rakkából a kurdokkal kötött alku részeként.

És nem csak "civilek", vagyis a harcosok családjai, hanem maguk az állig felfegyverzett harcosok is, akik még hadianyaggal - fegyverekkel és lőszerekkel - is telepakolták a kamionokat, amelyek több kilométeren át elnyúló konvojt alkotva szállíthatták el őket a végóráit élő városból a még az ISIS ellenőrzése alatti szíriai területekre. Ahonnan aztán a harcosok, köztük sok Európából, Nagy-Britanniából és Franciaországból érkezett tovább indulhatott, hogy embercsempészek segítségével, vagy az ISIS az elmúlt években kiépített hálózatán át Törökországba jusson, ahonnan már könnyebben továbbállhatnak Európa felé.

A sajátjaikat akarták megkímélni

Október 2. hetében már ötödik hónapja tartott Rakka ostroma. A város a végóráit élte, az ISIS fegyveresei már csak egykori fővárosuk két utolsó nagyobb középületét, a városi kórházat és a futballstadiont védték. Oda viszont alaposan beásták magukat, egy frontális roham nem sok jóval kecsegtette az ostromlókat.

Október 10-én a várost ostromló kurd erőket támogató nyugati szövetségesek kemény, majd tíz órán át tartó bombázásba kezdtek, a légicsapások még másnapra is átnyúltak. Az intenzív légitámadás célja az volt, hogy tárgyalóasztalhoz kényszerítsék a terroristák vezetőit. Végül október 11-én, amikor egy nagyerejű légicsapás porig rombolt egy lakóépületet tele az ISIS harcosainak gyerekeivel és feleségeivel, a terroristák megtörtek.

"A légicsapások majd tíz órán át tartottak. Öt-hatszáz ember, harcosok és családjaik estek áldozatul" - mesélte a BBC-nek Abu Muszab Huthaifa. Az ő elmenekülése a városból önmagában is aggasztó: ő, az ISIS titkosszolgálatának főnöke volt az egyik leghírhedtebb alak a városban. Mégis, október 12-én ő is felülhetett a várost elhagyó kamionok és buszok egyikére, és csak a török határon esett újra fogságba.

Az alkunak papíron volt értelme. Egyrészt bizalmat építhetett volna Rakka arab lakói és a papíron vegyes, a gyakorlatban egyértelműen a kurdok dominálta SDF között. Másrészt, mint már említettem, Rakka ugyan végóráit élte, de az ISIS megmaradt harcosai jól beásták magukat. Azzal, hogy szabad elvonulást biztosítottak nekik, a kurdok saját erőiket és a városban rekedt civileket is megkímélték a pusztítástól. Ha ennek csak annyi lett volna az ára, amit eredetileg bevallottak, tán senki se kifogásolná a megállapodást. Az SDF akkoriban azt állította, hogy legfeljebb pár tucat, kizárólag helyi ISIS-es menekült el a városból.

A BBC viszont megtalálta a kamionosokat, akik részt vettek az ISIS-esek kimentésében. Ők egészen máshogy emlékeznek a történtekre. "Úgy négyezer embert vittünk magunkkal, köztük nőket és gyerekeket" - mondta az egyik kamion vezetője. Egy másik szerint a konvojuk 6-7 kilométer hosszúra nyúlt, 50 kamion és 13 busz mellett az ISIS-esek száznál is több járművéből állt. Abu Fawzi, aki a kamionsofőrök vezetőjének tűnt, azt mesélte, hogy az ISIS harcosai állig fel voltak fegyverezve, és mind - még a nők és a gyerekek is - robbanószerrel megpakolt mellényt viseltek, hogy ha úgy adódik, az egész konvojt felrobbanthassák.

A konvoj útja is nyomon követhető, az útba eső településeken élők mind élénken emlékeznek az egy hónappal ezelőtt történtekre. Például az a boltos is, akinek az üzlete egy keskeny híd közelében van, ahol feltorlódott a konvoj. Az ISIS-esek megrohanták a boltot, és mindent felvásároltak, amit értek. A boltos szerint annyian voltak, hogy nem is ért rá mindannyiukat kiszolgálni, de ők így is pénzt hagytak a pulton a termékekért. "Lehet, hogy az ISIS-esek mániákus gyilkosok, de pénzügyekben mindig korrektek voltak" - vágta rá erre Abu Fawzi vigyorogva.

A sofőreikkel már nem voltak ennyire tisztességesek. Többüket fegyverrel fenyegették, sértegették, bántalmazták. Az agresszíven fellépők szinte mind külföldi harcosok voltak - olyanok, akiknek elvileg nem is szabadott volna elhagyniuk a várost.

Szétszéledtek a csapdából

Májusban, még Rakka végső ostromának kezdete előtt Jim Mattis amerikai védelmi miniszter "megsemmisítő háborúnak" bélyegezte az ISIS elleni harcot. Vagyis nyíltan elismerte, hogy a műveleteik célja a szervezet felszámolása. "Az a szándékunk, hogy a külföldi harcosok ne éljék túl, ne térhessenek haza Észak-Afrikába, Európába, Amerikába, Ázsiába. Nem fogjuk megengedni nekik ezt".

Logikus. Ha volt értelme Rakka ostromának az ISIS ún. kalifátusának megsemmisítésén túl, az éppen az lett volna, hogy ezeket a külföldi harcosokat, a jövőbeni európai terrortámadások legpotenciálisabb elkövetőit ott helyben megsemmisítsék. Ehelyett most a menekítésükben részt vevők elmondása szerint tucatjával szökhettek meg a városból és indulhattak haza.

Ezt pedig immár részben a nyugati koalíció illetékesei is elismerik. A BBC által feltárt tényekkel szembesülve beismerték szerepüket az alkuban: az ISIS-eseket szállító konvojt végig amerikai vadászgépek kísérték, vagyis pontosan tudniuk kellett, hogy hányan menekülnek. Most már hivatalosan is elismerik, hogy majdnem négyezren hagyhatták el a várost. Igaz, a nyugati koalíció szerint csak 250 harcos volt a várost elhagyók között, a többiek, 3500-an a harcosok családtagjai voltak.