• Tavaly az otthonukban kiraboltak egy idős házaspárt Vácott, a tettest másnap elfogták.
• Kiderült, hogy a rabló Vác egyik legjobb, köztiszteletben álló mentőse.
• A férfi a rabláskor is mentősként ment az idősekhez, az ügyészség szerint egy gézszalaggal fojtogatta őket.
• Ő tagadja a bántalmazást, és állítja a kétségbeesés vitte rá a rablásra.

Gábor megbecsült tagja volt a váci mentőállomásnak (nevét megváltoztattuk). Betegszállítóként kezdett az ápolói szakmában dolgozni, aztán az öccse beajánlotta mentősnek. Először mentőautó-sofőrként dolgozott, közben viszont kitanulta a szakápolói szakmát. Főnöke szerint kiváló eredménnyel végezte el az iskolát, és az éves továbbképzéseken is a legjobbak között volt.

Társadalmi munkában fogyatékos gyerekekkel foglalkozott, és legalább két ember neki köszönheti az életét: egyszer a főút mellett állt meg ellátni valaki, máskor pedig egy bv-intézetben élesztett újra egy nőt. A mentőállomás vezetője ezt külön kiemelte, Gábor ugyanis teljesen egyedül tartotta életben a nőt a rohamkocsi kiérkezéséig. Kollégái annyira megbíztak benne, hogy ő gyűjtötte az adományokat a helyi mentős bálon az állomás számára.

Gábor azonban ma már nem mentős. Több mint másfél éve előzetes letartóztatásban van, 2016 májusában ugyanis rátámadt két idős betegére, és megpróbálta elrabolni a pénzüket.

Az őt vádló ügyészség szerint egyiküket egy gézszalaggal fojtogatta. Gábor beismerte, hogy lopni akart, de azt tagadta, hogy bántotta volna az idős házaspárt. A csütörtökön kezdődő bírósági tárgyalásán végig azt hajtogatta, hogy a kétségbeesés hajtotta. Mi vitte rá a köztiszteletben álló váci mentőst arra, hogy idősekre támadjon?

Hiába volt jó mentős, alig volt pénze

Cs. úr és Sz-né 90 év körüli pár, akik Vác egy csendes lakóövezetében éltek egy többlakásos házban. Idős koruk miatt mindenféle nyavalyájuk volt már, egyiküknek a vérnyomása volt rossz, másikuknak a háta fájt. Mindezek miatt napi rendszereséggel jártak hozzájuk a mentők, általában csak vérnyomást mérni, komoly baj ugyanis sohasem történt. A váci mentőállomás tagjai között azonban köztudott volt, hogy az idős pár nagyobb összegű borravalót szokott adni a mentősöknek, alkalmanként akár ötezer forintot is. Emellett pedig dicsekedni is szoktak vele, hogy nem élnek rosszul, Budapestre például taxival szoktak eljárni.

A borravaló és a dicsekvés vezetett végül oda, hogy Gábor hosszas tépelődés után megpróbálja Cs. úrék pénzét ellopni. A 36 éves férfit az állomáson mindenki rendezett anyagi hátterű embernek tartotta, aki sohasem kért kölcsön senkitől. Saját autóval járt be dolgozni, még arról is tudtak, hogy Gábornak két gyereke van. 2016 májusában azonban - amikor az egyik nap rendőrök állítottak be az állomásra - mindenki számára kiderült, hogy nagyon sok mindent nem tudtak Gáborról.

Gábor ugyanis valójában rossz anyagi körülmények között élt, ráadásul Damoklész kardjaként lebegett a feje fölött egy tartozás, amelyet saját állítása szerint nem is ő okozott.

A férfi 120 ezer forintot keresett mentősként, ebből 20-20 ezer forintot fizetett tartásdíjként a két gyereke után, amelyet a volt feleségeinek fizetett.

Az egyik exneje ugyanakkor korábban bevette a családi cégbe is. Erről viszont kiderült, hogy közel 130 millió forintos tartozása van, ezt a pénzt pedig bizonyos mértékben Gáboron is számon kérték. Ő a saját bevallása szerint a hatóságokhoz is fordult, hogy segítsenek rajta, de nem tudtak.

Gábor azonban ezt annyira elhallgatta mindenki elől, hogy még a jelenlegi párjának sem mondta el. Pedig közel állnak egymáshoz, a nő a bűncselekmény ellenére is kitartott mellette, még a tárgyalásra is eljött a kedvéért. Gábor azonban egyedül próbált megküzdeni az anyagi problémáival, sikertelenül.

Tavaly májusban a férfinél elszakadhatott a cérna. Kapott egy levelet, amelyben nyolcmillió forintot követeltek rajta, majd május 18-án, egy 12 órás éjszakai műszak után az ATM elnyelte a bankkártyáját.

Hogy ezután mi történt, azt kissé másképp látja Gábor és az ügyészség.

Gyorsan eldurvultak az események

Az ügyészség szerint Gábor mentős egyenruhában, a saját kocsijával megjelent Cs. úrék házánál. Korábban már legalább nyolcszor járt náluk, de úgy vette észre, hogy a két öregember képtelen volt megjegyezni az arcát. Becsöngetett, azt mondta, hogy meg szeretné vizsgálni őket, az idős házaspár pedig beengedte. Bent megmérte a vérnyomásukat, Cs úrral még a vérnyomáscsökkentő gyógyszereit is bevetette.

Majd bevonszolta őket a hálóba, Cs. urat az ágyra szorította, Sz-nét pedig egy gézlappal fojtogatni kezdte. Végül lelépett az öregek dugipénzével, közel 80 ezer forinttal. Állítólag még egy fegyvernek látszó tárgyat is meglóbált, az ügyészség ezért fegyveresen elkövetett rablással vádolja.

Gábor részben beismerte a tettét, azt azonban végig tagadta, hogy bántotta volna az időseket. Sőt, azt vallotta, egyáltalán nem számított arra, hogy bármiféle sérülés lesz, az volt a terve, hogy amikor az öregek nem figyelnek, egyszerűen ellopja a pénzüket. Az alapján pedig, amit korábban pletykálkodtak a párról, sok pénzre számított.

Azt, hogy az egész mennyire nem volt átgondolt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy kicsit jobban megnézve Gábor arra számított, hogy észrevétlenül kivesz az öregek párnája alól több millió forint készpénzt, majd lelép.

A férfi a vallomása szerint majdnem letett az egészről, a műszak leadása után nem sokkal odavezetett a házhoz, de túl sokan voltak a környéken, ezért aztán inkább hazahajtott. Nem sokkal később mégis visszament. „Pánikban voltam” - mondta. Miután bement, húsz percen keresztül beszélgetett, és vizsgálta az idős párt. Nekik amúgy feltűnhetett, hogy valami nincs rendben, mert a végén már próbálták kitessékelni a férfit.

Aztán amikor már nem volt miről beszélni, valami ürüggyel a hálószobába kísérte a két idős embert, ahol azonban teljesen kiesett a kezéből az irányítás. A vallomása szerint Sz-né a hálószobába érve megfordult, majd segítségért kezdett kiabálni. Ez Gábort váratlanul érte, megfogta a vele szemben álló 89 éves nő vállát, mire a nő elesett, Gábort meg magára húzta. Ketten együtt pedig fellökték Cs. urat, aki az ágyra esett. Gábor szerint Sz-né teljesen bepánikolt, kiabált, kapálózott. Erre a férfi is bepánikolt, megfogta az első keze ügyébe kerülő tárgyat, ami a saját gézszalagja volt, és megpróbálta befogni vele Sz-né száját.

Végül abbahagyta, inkább, felállt, és Sz-nét is felállította. Az idős nő ekkor kérdezte meg mit akar. „A pénzeteket” - mondta Gábor. Erre Cs. úr előkotorta a pénzét, és odaadta, Sz-né is ezt akarta, de Gábort ezt már nem érdekelte.

„Kétségbe voltam esve, nem gondoltam, hogy ebből ekkora galiba lesz. Már ott és akkor is többször bocsánatot kértem tőlük” - mondta, majd hozzátette, hogy ekkor már nagyon tartott attól, hogy a kapálózó, sokkban lévő öregasszonynak valami baja lesz.

Végül elutasította Sz-né felé nyújtott pénzét, és elmenekült. Fegyvere nem volt, maximum a mobilját hihették annak, azt ugyanis elejtette, és fel kellett kapnia.

Kifelé menet rátekerte a gézszalagot az ajtóra, hogy egy kis időt nyerjen magának. A mentőskabátot hazafelé egy árokba dobta. Maximum fél órát tölthetett a házban, saját bevallása szerint mindössze negyvenezer forintot zsákmányolt, amiből azon nyomban kifizette a villanyszámláját. Illetve, annak egy részét, a villanyszámla ugyanis 65 ezer forint volt.

Azóta is arról a fél óráról álmodik

„Hazamentem a páromhoz, tudtam, hogy bármikor jöhetnek értem. Aznap próbáltam vele együtt tölteni a napot” - mondta. Az éjszakája horror volt, azt mondta, azóta is rendszeresen álmodik azzal, ami az öregek házában történt. Másnap még felvette a munkát, délig tudott is dolgozni, de aztán tényleg jöttek érte a rendőrök, ő pedig mindent bevallott.

Az egész sztorit láthatóan a bíró sem tudta hová tenni.

„Boldog párkapcsolatban élt, megbecsült a szakmája, még ha nem is túlfizetett, értelmes embernek tűnik, mégis hogyan merülhetett ez fel?” - kérdezte.

„Nem tudom” - válaszolta Gábor. „Nem vagyok bűnöző, sosem éltem bűnöző életmódot. De volt vállalkozásom, bebuktam, talpra álltam, aztán megint bebuktam, és megint talpra álltam. Arra gondoltam, hogy ha megint elveszítek mindent a pénz miatt…” - mondta.

Gábor nagyon rosszul járt a történtekkel. A mentőszogálat azonnal felmondott neki. A rendőrségen a legenyhébb büntetés kiszabását kérte, arra hivatkozva, hogy el kell látnia a kiskorú gyerekeit, a bíróságon ugyanakkor már egyáltalán nem biztos, hogy csak fegyveres rablásért kell felelnie.

Cs. úr és Sz-né ugyanis pár hónappal az eset után meghalt. Amikor az ügyet tárgyaló bíróságnak ez a tudomására jutott, átadták az ügyet a magasabb minősítésű törvényszékre, hiszen ha Gábor akciója és a két idős ember halála között összefüggés van, akkor a férfinek már nem csak rablásért, hanem emberölés kísérletéért is felelnie kell.

Az pedig súlyos börtönbüntetést jelentene számára (ez ugyanakkor nincs bizonyítva, simán lehet, hogy csak azért haltak meg, mert öregek voltak, ezt a bíróság vizsgálni fogja).

A két öregember utolsó hónapjait azonban így is, úgy is tönkretette. Sz-né nyaka megrándult, a csontjai zúzódtak, és még akkor is sokkosan kiabált, amikor a mentők kórházba vitték. Az egyik szomszédjuk szerint az eset után a pár zárkózott lett, nem hívtak át magukhoz többé vendégeket, ne bíztak már senkiben, és a mentőket sem hívták többször.

A helyi mentőszolgálat is rosszul járt. Gábornál maradt ugyanis az a több mint kétszázezer forint, amelyet az állomás dolgozói gyűjtöttek a mentős bálon, és új eszközöket terveztek venni belőle. Ezt pedig a rendőrök lefoglalták, és mivel ennek az összegnek nincs hivatalos tulajdonosa (hiszen valójában minden helyi mentősé egyszerre), ezért a bíróság nem is tudja kiadni senkinek sem, így nem tudni, mi lesz a sorsa.

Gábor egy korábbi vallomásában azt mondta, nagyon bánja a történteket, azt különösképen, hogy a haláluk miatt már nem tud bocsánatot kérni az idős emberektől. Azt is hozzátette, hogy mód és lehetőség szerint a hozzátartozóiktól kérne bocsánatot, és a síroknál is leróná a kegyeletét.

Az ügyben egyelőre nem született ítélet, a bíróság a hónap végén folytatja a tárgyalást. Gábor továbbra is előzetes letartóztatásban van.