Edit fia idén került előzetes letartóztatásba. A nő a férjével rendszeresen küld neki élemiszercsomagot a börtönbe, naponta tíz percet pedig telefonon is beszélhet vele. Az október elején feladott élelmiszercsomag azonban valamilyen okból nem érkezett meg a fiához. Ezt csak később tudta meg, ő csak annyit vett észre, hogy a fia nem hívta telefonon akkor, amikor megbeszélték (a börtönbeli mobiltelefonok bejövő hívásokat nem tudnak fogadni, csak kimenőket indítani).

A fiú azonban nem telefonált sem akkor, sem később. Edit nagyon megijedt, mi történhetett, szólt az ügyvédjüknek, de ő azt mondta, ráérnek még aggódni. Írt egy levelet, nem jött rá válasz. Végül kaptak egy értesítést a börtöntől, hogy október 18-án beszélő lesz, mehetnek, ha akarnak.

Bementek, amikor azonban a fiukat behozták a terembe, nem ismertek rá. Agyba-főbe volt verve, nem tudta kinyitni a szemét, el volt törve az állkapcsa.

Kiderült, hogy a fiút még azon a hétvégén, amikor meg kellett volna kapnia a csomagot, a cellatársa megverte, mert nem tudta tőle elvenni a meg nem érkezett csomagot. Telefonálni pedig nem tudott, mert a telefonját is elvették, és megrongálták. A börtön pedig közölte, csak akkor kap újat, ha kicsenget 35 ezer forintot. Edit szerint az egyik legrosszabb az egészben az volt, hogy bár tudta, hogy baj van, hetekig képtelen volt felvenni a kapcsolatot a fiával.

Felhúzták a plexifalat, elkezdtek elmaradozni a gyerekek

Edit a férjével egy kedd esti fórumbeszélgetésen mondta el a történetét, amelyet a Magyar Helsinki Bizottság rendezett, a témája pedig az volt, milyen szigorú változások zajlottak le az utóbbi időben a hazai büntetésvégrehajtási intézetekben. Például:

• A BV több civil szervezettel, köztük a Helsinki Bizottságal is felmondta az addigi megállapodását, így a szervezet munkatársai nem vizsgálhatják, milyen körülmények között tartják a fogvatartottakat.
• Szigorodtak a börtönbeli kapcsolatartás szabályai, például megtiltották a hozzátartozóknak, hogy a beszélőn megérintsék a bentlévő rokonaikat.
• Majd még egy plexifalat is felhúztak közéjük.
• Nehezítették a mobilos telefonálást.
• Jelen állás szerint pedig valószínű, hogy következő évtől megtiltják a hozzátartozóknak, hogy élelmiszercsomagokat küldjenek be a börtönökben lévő családtagjaiknak.

Ezek közül a testi kontaktus megtiltása a beszélőn már januárban megtörtént, októberben pedig arra hivatkozva, hogy az elítéltek nehogy tiltott tárgyakat kapjanak a rokonaiktól, felhúztak egy plexifalat a beszélőkön, így a fogvatartottak manapság már csak ezen keresztül beszélhetnek a rokonaikkal. A baj csak az, hogy semmit sem hallanak abból, amit a másik mond, így jórészt csak mutogatnak egymásnak. Ezt Andrea mondta, aki szintén részt vett a beszélgetésen, neki a férje van börtönben.

“Januárban öleltem meg utoljára a férjemet, a gyerekek is, azóta tilos a testi kontaktus” - mondta.

Ez még hagyján, azt is észrevette, hogy amióta ezeket a szigorításokat bevezették, egyre kevesebben hozzák be a gyerekeiket a beszélőkre, hogy azok láthassák az anyjukat vagy az apjukat. “A fiaim 23 és 11 évesek, ők sem igazán értik, de a kisebb gyerekeknek pláne nehéz elmagyarázni, hogy mi szükség van minderre” - mondta Andrea.

Miért jó az, ha nem kaphatja meg a kedvenc szalámiját?

“A családi látogatások nagyon fontosak a későbbi reintegráció miatt” - mondta a beszélgetésen Víg Dávid, a Helsinki Bizottság rendészeti programjának vezetője. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az elmúlt években több millió forint uniós pénzből valósult meg több vidéki börtönben is olyan program, amelyeknek a célja kifejezetten az volt, hogy az elítéltek a börtönben töltött idő ellenére is megőrizzék a családi kapcsolataikat.

Víg Dávid szerint azonban az idén bevezetett szigorítások éppen ezt teszik tönkre.

Az ősz elején például találkozott olyan, “egyébként jó fizikumú” fogvatartottal, aki elsírta magát, mert nem tudta, hogyan magyarázza meg a gyerekének, hogy a beszélőn sem adhat neki egy puszit. Végül inkább azt mondta a feleségének, hogy ne hozza magával a gyereket.

Víg szerint azért sem érthető, miért szükséges ez a szigor, mert egyébként szintén új intézkedés, hogy már a látogatókat is megmotozzák akkor, amikor belépnek a beszélőre, a rabokat pedig amúgy minden alkalom után meztelenre vetkőztetik, és végigvizsgálják.

A csomagokkal Víg szerint hasonló a helyzet. Vajon mennyiben segíti a reintegrációs célok megvalósítását az, hogy a fogvatartott nem kaphatja meg a kedvenc paprikás szalámiját? - kérdezte. Vagy fordítva: ha a börtönök megtiltják, hogy a rokonai fóliázott szalámit küldjenek be a fogvartartottaknak, az mennyiben segíti azoknak a céloknak a megvalósulását, amivel a büntetésvégrehajtás indokolja a szigorításokat, azaz hogy kevesebb tiltott tárgy kerüljön be a börtönbe?

“Egy fóliázott szalámiban nyilvánvaló, hogy nem lehet tiltott tárgyat becsempészni, annyira azért szakszerűek a börtönőrök, hogy ezt kiszűrjék” - mondta Víg.

“Szívem-lelkem beleteszem a csomagba, hogy lássa, törődök vele, ilyet bent nem kap” - mondta Edit. Ő és a férje azonban mást is hozzátett: szerintük, ha megtiltják, hogy a rokonok élelmiszert küldjenek be a hozzátartozóiknak, annak egyszerűen az lesz a következménye, hogy a rabok azoktól fogják elvenni az ételt, aki megveszik azt a börtönboltban. És őket aztán majd ugyanúgy elverhetik, mint a fiukat.

A telefonálásért is óvadékot kell fizetni

Az élelmiszercsomagok küldését egyelőre még nem tiltották meg, egy októberben benyújtott törvénymódosítás szerint azonban januártól már tiltanák, a tisztálkodási csomagokkal és a dohányáruval együtt. A beszélgetés résztvevői szerint azonban éppen ezek azok a dolgok, amelyekre az elítélteknek a legnagyobb szükségük van. Ha ezeket nem lehet majd beküldeni nekik, akkor a börtönboltból kell majd beszerezniük.

Az pedig drága mulatság. Az ott kapható egyencsomagokért négyezer forintot is elkérnek, pedig nincs bennük más, csak tea, egy kis instant kávé, kóla, vietnámi leves, meg csoki.

Ez azonban mind semmi ahhoz képest, amit a fogvatartottaknak akkor kell fizetniük, amikor telefonálni akarnak. A börtönökben ugyanis -szigorú feltételek betartása mellett - lehet mobiltelefont tartani. Ez egy butított, különleges mobil, amelyről a bentlévők csak annyit telefonálhatnak, és csak azokat hívhatják fel, akikre a BV rábólintott.

Ez azonban egyáltalán nem olcsó. Amikor Edit fiának összetörték a telefonját, a BV 35 ezer forint letétet kért ahhoz, hogy újat kaphasson. Ez általános szabály a magyar börtönökben, az új telefonoknak ennyi a letéti díja, miközben a telefon darabja csak kétezer forintba kerül. A telefonlás díja pedig 93 forint percenként.

Ilyen telefonja Andrea férjének is volt, egészen addig, amíg a nő szerint “javítás” miatt el nem vették tőle, és 93 napig vissza sem kapta, majd elkértek tőle ötezer forint javítási költséget.

Víg Dávid szerint a “telefonóvadéknak” nevezett letéti díj ismét csak a családi kapcsolatok fenntartása miatt problémás. Ezt a pénzt ugyanis a percdíjjal együtt nem biztos, hogy mindenki ki tudja fizetni. Neki volt például olyan erdélyi magyar ügyfele, aki Romániába telefonált volna haza, neki több mint 300 forintra jött ki a percdíj.

A beszélgetés végén felszólalt egy nő a közönségből. Azt mondta, ő korábban öt éven keresztül szervezett reintegrációs programot a büntetésvégrehajtásban, a férje pedig közben börtönőr volt. “Közelíteni akartuk a kinti és a benti világot, hiszen nem mindenki ördög, aki odabent van, és nem mindenki jó, aki idekint. Úgy érzem, ez így kidobott pénz volt” - mondta.