Észak-Korea kedden egy új típusú, a jelek szerint az eddigieknél jóval nagyobb hatótávolságú rakétával végzett kísérletet. A rakéta ugyan a kilövés helyétől 950 kilométerre, még Japánon innen hullott a tengerbe, de röppályája csúcsán 4475 kilométer magasban is járt. Amiből arra következtettek a szakértők, hogy akár az Egyesült Államok keleti partvidékét, így akár a pénzügyi központ New Yorkot, vagy a politikai központot, Washingtont is elérheti. Ez a tény a New York Times külpolitikai elemzőrovata, az Interpreter szerint néhány alapigazság újragondolására kényszeríti az amerikai politikacsinálókat.

Az első és legfontosabb ezek közül annak belátása, hogy Észak-Korea visszafordíthatatlanul atomhatalommá vált. "Az észak-koreaiaknak kevés okuk van rá, hogy feladják fegyverprogramjukat, amely biztonsági garanciákat jelent az amúgy sokkal fejlettebb és erősebb ellenfeleikkel szemben. Nekünk meg nincsenek eszközeink, hogy rákényszerítsük őket erre" - írják. Ez persze csak részben igaz, mert Észak-Korea katonai megszállásával persze lehetséges volna megfosztani a rezsimet az atomfegyvereitől. Csakhogy az észak-koreaiak rakétái mobil platformról indíthatók, így még egy villámháborúban is volna esélyük kilőni egy-két rakétát valamelyik amerikai metropoliszra - köztük immár minden valószínűség szerint akár Washingtonra is.

A többi módszer, amivel ezidáig próbálkoztak, valóban reménytelennek látszik. Hozhatnak szankciókat, de ha valamit, az északi rezsim azt már bizonyította, hogy képes túlélni ezeket. A 90-es évek közepén a szankciók hatására egyszerre omlott össze az ország gazdasága és élelmiszerellátása. Az ezt követő éhínségben egyes becslések szerint akár a teljes népesség tizede is meghalhatott, de még ezt se követte összeomlás. Azóta pedig valamelyest javult is az északi mezőgazdaság színvonala, vagyis Kim Dzsongun hiheti azt, hogy most is túlélhetnék a szankciókat

Az elemzés szerint ideje leszámolni azzal a reménnyel is, hogy majd Kína megzabolázza egyre problémásabb szomszédját. Ez a megközelítés legalábbis eddig teljesen sikertelennek bizonyult, nem kis részben azért, mert Kínának valójában sokkal kisebb hatása van Észak-Koreára. Mert bár Kína valóban képes nyomást gyakorolni Kim Dzsongunra, de ez aligha ér fel azzal a fenyegetéssel, amit az Egyesült Államok jelent. A kínai-koreai viszony feszültségeit mi sem jelzi jobban, mint az, hogy az elmúlt időszakban Észak-Korea mintha direkt úgy időzítené a rakétakísérleteit, hogy azok a lehető legjobban megszégyenítsék Kínát is.

Mindezek ellenére a helyzet nem teljesen reménytelen. Az Interpreter elemzése szerint minden látszat ellenére Kim racionálisan gondolkodik, vagyis nem a háború kirobbantása, hanem az ellenségei elrettentése a célja. Azzal ugyanis tisztában kell lennie, hogy egy első csapás öngyilkossággal érne fel. Így szerintük a legnagyobb valós veszély az, ha véletlenül vagy egy félreértés miatt robban ki konfliktus. Erre persze van némi esély, különös tekintettel Donald Trumpra, aki maga is hajlamos provokatív kijelentésekre, egyben kiszámíthatóan rosszul reagál a provokációkra. De ez az esély nem olyan nagy, az Interpreter értékelése szerint akkor már a közúti balesetek és a dohányzás is nagyobb kockázatot jelentenek.