A galambok gondolkodása valószínűleg nincsen azon a szinten, mint a filozófusoké

- ezzel az ambiciózus megállapítással kezdi a cikkét a tudományos-gazdasági kérdésekkel foglalkozó Quartz (ami ilyen értelemben a Qubit testvérlapja).

A cikk arról szól, hogy a madarak, konkrétan a galambok sokkal okosabbak, mint korábban gondoltuk, legalább is térről és időről tudnak hasonlóan gondolkodni, mint az emberek.

Bennem például csak kamaszkoromban, talán az Alapítvány-sorozat olvasása közben tudatosult, hogy a tér és az idő sok szempontból milyen hasonló dolgok, hogy mennyire adja magát, hogy az időt térbeli távolságként fordítsa le magában az ember. Most ezzel kapcsolatban hadd mondjak csak annyit:

fényÉV

Most kiderült, hogy ezzel kapcsolatban a galambok is teljesen képben vannak, vagy legalább is azok a madarak biztos, akik részt vettek a Iowai Egyetem kísérletében.

A galamboknak először azt tanították meg, hogy ha egy képernyőn egy rövidebb, illetve egy hosszabb vonalat látnak, akkor milyen gombra kell rányomniuk a csőrükkel, hogy eleséget kapjanak. Ha rövid a vonal, akkor mondjuk a "+" jelű gomb adja a kaját, ha a hosszú van a képernyőn, akkor a "-" adja a magot.

Mikor ezt megtanulták a madarak, akkor variálni kezdtek. A betanítotthoz képest eltérő méretű vonalakat mutattak, és azok más-más ideig voltak a képernyőn. A galambok viszont továbbra is tudták, hogy a hosszabb ideig mutatott, de térben rövidebb vonal hosszabbnak számít, mint az ugyanakkora, de rövidebb ideig látható.

Ezek alapján valahogy dekódolták magunkban, hogy az időbeli és a térbeli "hosszúság" között összefüggés van, pedig erre nem tanították meg őket.