Az Öreg halász című képet Csontváry Kosztka Tivadar Nápoly környéki utazása során készíthette, 1901 körül, és életében soha, sehol nem állította ki. A jelentős miskolci műgyűjtő, Petró Sándor halála után, 1977-ben került a Herman Ottó Múzeum gondozásába. Azóta megfordult az ország szinte valamennyi nagyvárosában, de eljutott Londonba, Miamiba, San Diegóba, Stockholmba, Rotterdamba és Münchenbe is - írta februárban a Népszava, amikor a múzeum meglepő bejelentést tett: 

A festmény hátoldalán olvasható felirat szerint legutóbb több mint ötven évvel ezelőtt, 1964-ben restaurálták, és állapota a sok évtizedes igénybevétel miatt kritikussá vált.

Dicső Ágnes restaurátor előzetes felmérése szerint a festményen az elöregedett hordozóvászon miatt a festékrétegek meggyengültek, és minden mozgatáskor könnyen megsérülhetnek, erről tanúskodnak a kép teljes felületén látható vízszintes irányú mély repedések. Így a beavatkozás célja elsősorban az eredeti vászon és vele együtt a festékrétegek megerősítése - írta a napilap. 

Mivel a felújításhoz nem volt elég pénze, ezért a Herman Ottó Múzeum gyűjtést szervezett. Az igazgató végül közel száz támogatónak, köztük az Emberi Erőforrások Minisztériumának, cégeknek, vállalkozásoknak, intézményeknek és magánszemélyeknek mondott köszönetet, amikor prezentálta a restaurált festményt.

A múzeum honlapja szerint „a kép az életmű kiemelkedő darabja, azon kevés festmények egyike, melyen az emberábrázolás dominál. Bár kisebb méretű a főművekhez képest, témáját és belső dimenzióját tekintve az Öreg halász mégis ugyanolyan nagyszabású motívum, mint a híres cédrusok vagy Baalbek romjai. Különleges abból a szempontból is, hogy Csontváry legtöbb művétől eltérően kifejezetten borús és félelmetes hangulatú kép. Rejtélyesnek mondják, mert miközben nyugtalanságot ébreszt, ellenáll a megfejtésnek.”