Poppy, a projekt kimászna az internetből, de a világ még nem készült fel rá

Vékony, szőke, kislányos, pasztell színű ruhákat hord és kawaii kiegészítőket, és szinte suttogva ismételgeti rövid, egyszerű mondatait. Kicsit olyan, mint egy android, egy engedelmes házirobot, gondoskodó, odafigyelő, mégis távolságtartó, és kissé lekezelő. Poppy már három éve építgeti karrierét Youtube-on, óriási, fanatikus rajongótábora alakult ki, pedig csak furcsa, zavarbaejtő, mesterkélt videókat töltött fel csatornájára. Várhatóan hamarosan csúcsra ér – nemrég elhagyta a furcsanet védelmező közegét, és kilépett a mainstream valóság világába. De ki ő, és miért nézik emberek milliói videóit, melyekben csak azt ismételgeti, hogy ő Poppy, vagy amiben egy próbababa beszélget robothangon egy növénnyel? Simán lehetne a legérdekesebb új popkulturális jelenség, de ha a kezdetektől nézzük a sztoriját, kiderül, hogy megszületésének története sokkal érdekesebb, mint a videói.

Poppy 2014 óta szól ki nézőihez instafilteres világából. Egyes szám harmadik személyben beszél magáról, önmagát nem személyiségnek, hanem projektnek nevezi, és sosem esik ki a szerepéből. Videói letisztultak, világosak, szinte sterilek, ő maga androidszerű, távolságtartó, gyermeki, ugyanakkor jéghideg. Videói hangulata egyeseknek black mirrorosan nyomasztó, mások számára inkább egyszerűségében, az AMSR-videók hatásához hasonlóan megnyugtató. Korai videói nagyon minimalisták, van, hogy perceken át vattacukrot eszik, de viszonylag gyorsan ráállt a kritikusabb hangvételű alkotásokra, melyekben gúnyt űz a celebekből, a fogyasztói kultúrából és az influencerekből. És közben annyira ironikus, hogy valójában már nem is az. Az, amit Poppy csinál, első ránézésre nem sokban különbözik attól, amit Björk hozott olyan jól a kilencvenes években, vagy amit a japán Sheena Rhingo a kétezres évek elején, csak éppen a kissé nárcisztikus, álnaiv, műcuki, mégis erős és domináns művésznő képét a 2010-es évek második felének megfelelő környezetbe helyezte. 

Vagyis valójában nem is ő az, aki kitalálta a projektet, ő csak a robot benne.

Ki a világba

„Ha fent van az interneten, akkor az valós. Hiszel az internetben?”

- teszi fel a kérdést egyik videójában, mert persze annak ellenére, hogy redditen külön neki dedikált csoportokban tárgyalják ki művészetét, kicsit azért az internet szubkultúrái is megkapják tőle a magukét. Bár csatornájának csupán 200-300 ezer feliratkozója van (becsült szám, az adatok nem nyilvánosak), videói milliós nézettséget értek el. Poppy tényleg nagyon jó művészeti projekt lehetne, sőt, annak ellenére, milyen furcsa az egész sztori, még mindig mindig lehet az.

Bármennyire is szubkulturális jelenség, a cél azért végig az lehetett, hogy Poppy végül abban a világban legyen sztár, melyet olyan nagy vehemenciával gúnyolt ki. Nemégiben leszerződött Diplo kiadójával, a Mad Decenttel, és októberben megjelent első albuma Poppy.Computer címmel. Már turnézik is, és - egyébként nem is olyan rossz - számai egész jó nézettséget hoznak. De Poppy ezt az egészet nem egyedül csinálta, végig mögötte állt egy érdekes alak, az egész lázálom tulajdonképpeni megalkotója, Titanic Sinclair, aki a videók rendezőjeként, és a dalok többségének társszerzőjeként van feltüntetve.

De valójában kicsoda Poppy?

Poppy igazi személyiségének titokban tartásába olyan sok energiát fektetett az alkotópáros, hogy egészen a közelmúltig legnagyobb rajongói sem tudták, kicsoda ő valójában. Furcsa volt az is, hogy bár csatornáját már 2011-ben létrehozta, első videóját csak 2014-ben töltötte fel. Végül aztán néhány kitartóbb rajongó és újságíró csak feltúrta az internetet, és megtalálták azokat a videókat, melyeken Moriah Pereira, egy barna hajú lány covereket énekel fel, illetve híressé soha nem vált zenekarok tagjaként zenél. Ezeken a felvételeken egy kellemes hangú, hétköznapi lány szerepel, akiben nyoma sincs Poppy személyiségének. A videókat azonban gondosan elérhetetlenné tették: ez lehet az oka, hogy csatornáján 2011 és 2014 közötti tartalom nem található.


2014 azért is fontos év, mert ebben az évben még egy zenész alkotásai eltűntek: Titanic Sinclair korábbi alkotótársa és partnere, Mars Argo videói. És innen kezd nagyon furcsa és kellemetlen lenni az egész történet.

Titanic Sinclair és Mars Argo

A fiatal rendező, Corey Mixter, művésznevén Titanic Sinclair 2008-ban, a MySpace-en ismerkedett meg Brittany Sheets-szel. Az akkor 21 éves feltörekvő zenész/színésznő/modell és a rendező kapcsolatából szerelem, majd szoros művészeti együttműködés lett. A páros közösen hozta létre a Grocerybag nevű médiamárkát, ez alatt futott számos közös projektjük, köztük a Computer Show nevű videósorozat is. Videóikban jellemzően politikáról, társadalmi kérdésekről és az amerikai popkultúráról volt szó, aláfestőzeneként főleg Radiohead-számokat használtak. Aztán a Youtube szigorított, nem lehetett ész nélkül felhasználni szerzői jogi oltalom eső zenét, ekkor döntöttek úgy, hogy Mars Argo néven kezdenek közös zenei projektbe. 

A Mars Argóra Sinclair ma már korábbi zenekaraként hivatkozik, holott maga a név valójában barátnője, Brittany Sheets színpadi neve volt. A zenekar 2011 körül lett komolyan vehető, profi együttes, ekkor már új tagok, köztük Sinclair testvére is becsatlakoztak, 2012-ben azonban Argo és Sinclair Los Angeles-be költöztek, ami egyben a banda feloszlását is jelentette. 2014-ben a páros szakított, ezzel vége lett a Computer Show-nak és a Mars Argónak is. Kapcsolatuk csúnyán végződött, melyben állítólag szerepe volt megcsalásnak és fizikai erőszaknak is. Sinclair egy tweetjében még azt ígérte, a Computer Show - az akkor éledező Poppy-csatornával párhuzamosan - folytatódni fog, de nem sokkal később nemcsak hogy új epizódok nem készültek, de három kivételével az összes videót privátra állították. A megmaradtak közt van a Delete yout Facebook című is - ugyanilyen videója van Poppynak is.

Poppy nem Mars Argo, hanem egy projekt

A szakítás évében jelentek meg Poppy első videói, így adott volt, hogy a rajongók összerakják a képet: azt, ami az igazi Mars Argo személyisége, vagy legalábbis művészi valósága volt, Sinclair egyszerűen átvitte Poppy mesterségesen kreált karakterbe - csak egy jóval engedelmesebb, kezelhetőbb, irányíthatóbb formában. A sok összeesküvés-elméletnek köszönhetően végül a rajongók annyira elkezdtek aggódni Poppyért, hogy a rendőrséget is felhívták, mondván, úgy sejtik, a lányt valamilyen formában korlátozzák személyi szabadságában. Végül Poppy feltöltött egy új videót, melyben arról beszél, minden oké. Persze csak a maga furcsa módján.
A közelmúltban Sinclair és Poppy telefonon válaszoltak a Guardian kérdéseire, de főleg csak az új albumot érintő kérdésekre feleltek, Poppy pedig szinte meg se szólalt. „Jelenleg a popzene elég sivár” - mondta Sinclair. „Eljutottunk egy olyan szintre, hogy ha bekapcsolod a rádiót, nem is tudsz különbséget tenni az énekesek között - homogén az egész, csendes, nem túl lelkesítő cucc. Egyszerűen túl sokáig volt nagyon banális az egész. Az emberek már valami másra vágynak.” Sinclair ragaszkodik hozzá, hogy Poppy nem egy kitalált karakter, hanem ő maga, azaz Pereira. „Vicces, amikor az emberek azt mondják, ő csak egy karakter - úgy értem, az elnök talán nem az? Vagy Vlagyimir Putyin?” A Guardiannek a Youtube egyik művészeti menedzsere, David Mogendoff úgy fogalmazott, Poppy sikere annak köszönhető, hogy egy nagyon kreatív, szürreális és következetes világot épített fel maga körül. „Sok videót posztolt Youtube-ra még azelőtt, hogy kiadta volna a zenéjét, így egy nagyon szoros, nagyon is igazi érzelmi kapcsolatot tudott kiépíteni a rajongóival.”

Kérdés persze, mire lesz elég a való világban a Poppy köré mesterségesen épített történet. A szándékosan teremtett misztérium, a sok sötétnek tűnő titok, és a könnyen tetten érhető törekvés, hogy ezeket mindenáron titokban is tartsák, jól tudnak működni internetes közösségekben, de ha valóban a világhír, a Lady Gaga-szintű sztárság a cél, akkor már nem biztos, hogy hosszú távon is működőképes lehet a koncepció. Tavaly nyáron, amikor Iowában Kesha előzenekaraként lépett fel, a közönség - tweetjeik alapján - nem volt túl lelkes, és nagyobb részük azt sem tudta, ki az, akit a színpadon látnak. „Nem tudom, ki az a Poppy, de azt hiszem, Iowa erre még nincs felkészülve.” Még a rajongói csoportok egyik vezéralakja is úgy nyilatkozott, nem biztos benne, hogy Poppy művészete a való életben is értékelhető. Aggódni azonban egyelőre nincs okuk: a Rolling Stone a 2017-es év legjobb albumai közé választotta a Poppy.Computert, ráadásul mindjárt a 18. helyre került.

Kapcsolódó
Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.