"Él, vagy halott?"

Az ujgur asszony, akinek egyiptomi tanulmányaiból hazatérő fiát februárban vitték el a rendőrök, erre az egyszerű kérdésre is hiába várja hónapok óta a választ. Fia egyike annak a több ezer, egyes becslések szerint több tízezer ujgurnak, akiknek az elmúlt években veszett nyoma, miután a kínai hatóságok "szakmai továbbképzésnek" nevezett ideológiai átnevelésre vitték őket, írja hszincsiangi helyszíni riportjában az AP.

Ez arrafelé korántsem egyedi eset. Miután 2013-14-ben ujgur szeparatisták több szörnyű támadást is elkövettek - köztük egy 33 halálos áldozattal járó vasúti pályaudvari késelést -, a kínai állam is belelendült. A terrorra teljes állami terror volt a válasz, legalábbis nehéz másként értelmezni azt a törekvést, aminek egyetlen látszólagos célja a teljes ujgur népesség megfélemlítése. Mi mást szolgálhatna az a gyakorlat, hogy részletesen listázzák a hszincsiangi nagyvárosok lakóit, akiket egy százas skálán értékelnek megbízhatóságuk szerint. Ezen a listán már azért eleve tíz pont levonás jár, ha valaki ujgur, nem pedig a többségi han népcsoporthoz tartozik. Tíz pont levonás jár azért is, ha valaki 15-55 éves, ha imádkozik, vagy kapott vallásos nevelést. Így pedig ujgurként pillanatok alatt a "megbízhatatlan" kategóriában találhatja magát az ember.

Márpedig ha valaki megbízhatatlan, az már mehet is "szakmai továbbképzésre". És bár ezeket a szakmai továbbképzéseket vagy túlélik a továbbképzettek, vagy nem, a kínai hivatalosságok igyekeznek úgy beállítani a dolgot, mintha nem erőszakos átnevelésről volna szó. Korla városában, ahonnan a cikk elején említett fiú eltűnt, három ilyen "továbbképző központ" is működik, amelyek közül az egyiket hivatalosan is börtönnek nevezik, a másik egy, a nagyközönség elől elzárt laktanyában, a harmadikat pedig állig felfegyverzett katonák védik.

Ennél talán csak az hátborzongatóbb, ahogy a hivatalos állami propaganda ír ezekről az átnevelőközpontokról. A hszincsiangi emberi erőforrások irodájának egyik kiadványa szerint a tartomány városaiban "ingyenes, teljesen elzárt, katonai jellegű" képzéseket tartanak, melyek időtartama három hónaptól két évig terjed. A "továbbképzésre" küldött ujgurok "tanulhatnak" mandarin kínait, de etnikai egységből, patriotizmusból is kapnak leckét, miközben épp deradikalizálják is őket. A képzés meghatározó eleme az "öt együttként" jellemzett szabály, vagyis a táborok lakói együtt élnek, gyakorlatoznak, tanulnak, esznek és alszanak.

A terror nem lenne teljes állandó megfigyelés nélkül. Ezt részben hagyományos módszerekkel végzik. Adrian Zenz, a Kultúra és Teológia Európai Iskolájának kutatója a nyilvánosan elérhető toborzási hirdetések alapján készített listája alapján úgy számolja, hogy Hszincsiangban egy lakosra 40-szer annyi rendőr jut, mint Kína egyik legnépesebb tartományában, Kantonban. Az AP riporterei szerint Hotan városában ötszáz méterenként építettek ki rendőrőrsöket, összesen 1130-at, az utcákon pedig nem ritka, hogy akár negyven járműből álló konvojjal járőröznek a rendőrök, akik akár minden utcasarkon igazoltatják az elhaladókat, akiknek ilyenkor a telefonjaikat is átvizsgálják vallásos tartalmak után kutatva.

A hatóságok munkáját a technológia is segíti. Hszincsiangban totális a megfigyelés, több tízezer térfigyelő kamerát csatlakoztattak fejlett arcfelismerő szoftverekhez, és közegészségügyi programnak álcázva százezerszámra gyűjtik be az ujgurok DNS-ét is.

A rendszer működését az AP tudósítói is megtapasztalhatták, miután meglátogatták a hotani bazárt, ahova csak detektoros kapukon, iratellenőrzés és arcfelismertetés után lehet belépni, de az árusoknak így is kötelező golyóálló mellényt és sisakot viselniük. Pár órával a piacon tett látogatásuk után éppen távozóban voltak a szállodájukból, amikor egy rendőr lépett hozzájuk, és közölte, hogy a helyi közbiztonsági hivatal minden lépésüket figyeli. "Több tízezer kameránk van erre, amint kitettétek a lábatok az utcára, tudtuk" - közölte.

És ez nem üres fenyegetés volt, végül őrizetbe is vették az újságírókat. 11 órán át tartották őket fogva. Egy helyi propagandista tájékoztatása szerint azért, mert "a témáknak, amikről írnak, nincs pozitív kisugárzásuk".

Ők olcsón megúszták. Nem úgy, mint azok az ujgurok, akiknek van külföldre szakadt-szökött rokonuk. Salih Hudayar amerikai ujgur egyetemista idén nyáron felhívta hetvenes éveiben járó nagyapját, aki azt mondta neki, hogy "a telefonjaink nem fognak többé működni, úgyhogy ne is hívj, vagy aggódj értünk. Mi jól leszünk, amíg te jól vagy". Mint később megtudta, nagyapját ezután három hónapos szakmai továbbképzésre küldték.