Az amerikai sajtó egy része teljesen kifordult magából a gondolatra, hogy Oprah elnök lehet

Oprah Winfrey az Egyesült Államok legendás tévése, a színésznő, producer, üzletasszony és filantróp Amerika leggazdagabb fekete híressége, Magyarországon nincs olyan tévés, aki hozzá hasonló nemzeti kincs lenne, a legnagyobb sztárok, sőt elnökök járnak hozzá a vendégségbe. A 63 éves Oprah vasárnap a Golden Globe-díjátadón Cecil B. DeMille-életműdíjat kapott, ami után erős beszédet mondott, érintve a feketék helyzetét és a szexuális zaklatási botrányokat.

A beszédet azonnal elkezdték a legnagyobb beszédek között emlegetni, és egyből felmerült, hogy a köztiszteletben álló Oprah-nak el kellene indulnia a 2020-as elnökválasztáson.

De a lelkesedés nemcsak az átlagos facebookozókat és twitterezőket ragadta magával: színészek, egykori és jelenlegi kampánymenedzserek és még konzervatív politikusok is arról posztoltak, mennyire szeretnék, ha Oprah bedobná magát két év múlva, és vasárnap óta még a mainstream sajtó tekintélyes része is ezen pörög. A GuardiantőlLos Angeles Timesig mindenhol arról kezdtek spekulálni, elindulna-e Oprah, illetve milyen esélyei lennének a következő elnökválasztáson. A CNN már két Oprah-közeli, névtelen forrásra hivatkozva arról írt, hogy a tévés gondolkodik, hogy elindulna-e az elnöki címért. A Reuters meg arról írt, hogy egy fehér házi szóvivő szerint Donald Trump szívesen megmérkőzne Oprah-val a 2020-as választáson.

Az NBC News pedig úgy tűnik, bele is állt, és arról írt, Oprah Winfrey annyira inspiráló tud lenni, amennyire Hillary Clinton sosem lett volna képes, sőt a Twitteren támogató posztokat közöltek „a MI elnökünk”-nek nevezve Oprah-t. Ebből kisebb botrány lett, ami miatt kénytelenek voltak törölni a posztokat, elnézést kérve a „poénért”, mondván, nem szánták politikai állásfoglalásnak.

De szerencsére több olyan nagy lap is akadt, ami megőrizte a hidegvérét. A Washington Post még finoman, az Intercept vagy a Vice viszont már keményebben tette fel a legrelevánsabb kérdést „Mindannyian meghülyültünk?” és „Nem hiszem el, hogy el kell magyaráznom, miért nem kellene elnöknek lennie Oprah-nak” címmel.

Oprah Winfrey a díjával a 75. Golden Globe-díjátadón a kaliforniai Beverly Hillsben 2018. január 7-én.Fotó: Frederic J. Brown / AFP

Nem is arról van szó, hogy Oprah, ez a sikeres, megbecsült, fekete nő vállalhatatlan lenne, hiszen jótékonykodik, és amennyit lehet tudni a politikai nézeteiről, az alapján a közügyekben általában progresszív, mérsékelt véleménye van. Sőt, a legtöbb celebnél sokkal többet tett azért, hogy az USA jobb hely legyen, az 1990-es években például lobbizott a nemzeti gyerekvédelmi törvényért – amit csak Oprah-törvényként emlegettek –, aminek köszönhetően bűnmegelőző jelleggel adatbázist készítettek ismert gyerekbántalmazókról.

Mégis, ha Amerika csak egyvalamit tanulhatott a Trump-jelenségből, az az, hogy jobb, ha a celebek celebek maradnak, és nem egyből a Fehér Ház élén nyomják a show-t. Akármilyen furcsa, 1999-ben maga Donald Trump írt arról, hogy ha elindulna az elnöki székért, Oprah lenne az első választása alelnökjelöltnek, mivel nagyon intelligens és törődő ember, aki nők millióinak volt inspiráció ahhoz, hogy kiálljanak magukért, vagy hogy tanuljanak tovább. Trumpnak ebben igaza is volt, de az, hogy valaki inspiráló, még nem jelenti azt, hogy azonnal elnökké kell válnia. Maga Trump is „inspiráló” volt rengeteg amerikainak a rasszista és gyűlöletkeltő szövegeivel együtt, illetve azok ellenére, de aztán csak kiderült, hogy bármiféle politikai tapasztalat híján fogalma sincs, hogyan kell irányítani egy országot.

Pedig Oprah – Trumppal szemben – olyasvalaki, aki a saját erejéből lett milliárdos, nem nyíltan rasszista a retorikája, és szexuális zaklatással sem vádolta senki. Első női elnökként biztosan rengeteg téren nagy előrelépés lenne az egyre problémásabb Trumphoz képest. Csakhogy abban nagyon is hasonlít Trumpra, hogy neki sincs semmilyen politikai gyakorlata, és nem látható mögötte politikai erő sem, mármint az elképesztő népszerűségén kívül.

Oprah beszédet mond a Coca-Cola fesztiválján, a 2016 ESSENCE-en 2016. július 2-án.Fotó: Paras Griffin / AFP

Amit a politikai nézeteiről tudni lehet, az kb. annyi, hogy úgy tűnik, Izrael-párti, Obamához hasonló elveket vall az amerikai álomról, 2008-ban Obamát, 2016-ban Clintont támogatta, és a Katrina hurrikán után 10 millió dollárt adományozott a rászorulóknak. Hogy mit gondol a lakhatási és egészségügyi kérdésekben, a marihuánalegalizációról vagy a külpolitikáról, arról fogalmunk sincsen.

És bármekkora is most a hype, Oprah júniusban még azt mondta: „Sosem fogok elindulni közhivatalért.” De ha mégis politikai pályára lépne, jobb lenne, ha előbb egy kisebb pozíciót célozna meg a kabinetben, vagy esetleg kormányzó lenne – mint két másik híres színész, Ronald Reagan és Arnold Schwarzenegger –, mielőtt a nyugati világ leghatalmasabb vezetőjévé szeretne válni. Lehet, hogy ennyi is elég lenne neki, vagy talán már ez is sok, és hamar visszatérne a tévés karrieréhez. Trump a legjobb példa arra, hogy ha valaki nulla politikai tapasztalattal szeretne elnökké válni, az önmagában bizonyítja, hogy nem alkalmas a feladatra.

Különösen nyugtalanító, hogy miután Mark Zuckerberg, Kanye West és Dwayne „The Rock” Johnson neve is felmerült a lehetséges elnökjelöltek között, Oprah esetleges indulásának hírére éppen azok közül a demokraták közül kezdtek el sokan tapsolni, akik 2016-ban még azzal támadták a republikánusokat, hogy egy teljesen tapasztalatlan embert indítanak el. Oprah nem a jó megoldás lenne, hanem a liberálisok válasza Trumpra: egy nagyobb, erősebb, jobb verziója a showmannek, aki a (közösségi) média manipulálásával meghackelte az amerikai politikai rendszert. Persze egyelőre még bármi megtörténhet. Itt van például ez az 1988-as interjú, amiben Oprah arról kérdezte Trumpot, indulna-e valaha elnöknek, amire a milliárdos celeb azt mondta, valószínűleg nem:

Innen nézve talán kissé furcsa a fenti érveket olvasni, hiszen Orbán, Putyin vagy Erdogan végigjárták a politikai ranglétrát, aztán mégsem állíthatjuk, hogy az országaiknak demokratikus szempontokból jót tett, hogy egy tapasztalt politikus szerezte meg a hatalmat. De az USA-ban a török vagy az orosz rendszerekkel ellentétben semmi sem fenyegeti azt a hagyományt – vagyis alkotmányban rögzített szabályt –, hogy az elnök legfeljebb kétszer négy évig lehet hatalmon. Ezt a 4-8 évet pedig igazán rá lehetne bízni egy politikusra. (Vice, Intercept, Washington Post)